Én maradi vagyok, s cseppet sem hiszem, hogy a mesterséges intelligencia segítségével sokkal jobb lesz a világ. Egyelőre legalább is ez nincs bizonyítva. Győzzenek meg erről, szívesen meghallgatom az érveket. Már csak azért is, mert például a fentebbi eset hitelessége ugyan hogyan ellenőrizhető? Azt mondják, hogy Jókai szája mozog a felvételen. Tényleg? Hogy bizonyítható ez?

És ha igen, honnan vették a mintát? Maradt mozgókép róla? S ha maradt, akkor mi van? Semmi. Ma már úgysem tud megszólalni. Megírt ő mindent – szerintem – amit nekünk szánt. Áldassék a neve érte! Bármily megnyilvánulása, melyet meg tud idézni, pontosabban elő tud állítani a mesterséges intelligencia, vajon mitől ad többet, mint ha olvasgatom írásait? Erre nincs válasz. Mitől hitelesebb, ha a mesterséges intelligencia segítségével megszólaltatják? Számtalan kérdés, melyre nincs hihető, meggyőző felelet. Már csak azért sem, mert a „mesterséges” szó nem feltétlenül pozitív kicsengésű. Sokaknak jobban tetszik a „természetes”. S vajon az lesz a folytatás, hogy a művészet, a történelem, a sport, a tudomány minden szereplőjét rendre elővarázsolják majd, s szájukba adnak olyan kijelentéseket, melyeket bizonyíthatóan sohasem tettek? Hogyan lehet majd megőrizni hitelességüket? Szóval, a mesterséges intelligencia sikereit én egyelőre még nem tudom belerakni a feltétel nélkül üdvözlendő technika bugyrába. Én azt szeretném, ha rendre a természetest dicsőítenénk, s nem a mesterségest. No de sebaj! Várjuk, hogy a technika végre ne a háborúság, az egymás elleni fenekedés, vádaskodás segítőjévé váljon, hanem a teremtés, a fondorlatok nélküli, és emberhez méltó, a mások életét nem bántó, hanem segítő életet könnyítse meg, és alkosson emberhez méltó, igazságos lehetőségeket. Jókait, meg persze másokat se szedjünk elő nyugtából, csak azért, hogy eldicsekedhessünk azzal, hogy – képletesen szólva – már sikerült őt is „feltámasztani”. S nyújtson biztosítékot az átverések ellen is ez a vadonatúj tudomány, valamint hirdetői, és óvjon meg minket minden olyan „mesterségesen” teremtett találmánytól és világtól, mely a valódi Úrtól, a Teremtőtől és művétől vélhetően idegen. Mert joggal kérdezzük és joggal várunk választ arra, mitől is lesz jobb, emberibb életünk, ha „mesterségesen” döntenek felettünk? Attól biztosan nem, ha nagyjainkat nem szellemi értékeiket illetően, hanem küllemüket megalkotva, sírjukból előidézve kíséreljük meg felidézni. Játszunk egy kicsit! A tudomány mai állását illetően még azt is megkérdezhetnénk, hogy „Tisztelt Jókai úr, ön örült annak, hogy a mesterséges intelligencia segítségével megszólaltatták, anélkül, hogy ebbe beleegyezett volna?”

Pár esztendő, s meglehet, akkor már eljutunk odáig, hogy elhunyt nagyjainktól a feleletet is megkapjuk. Addig meg próbáljunk meg természetesnek lenni. Hogy a magas szintű technológiákat illetően miképpen alakul a jövő, azt én nem tudnám megmondani. Meglehet, senki sem. Mindenesetre a gazdasági szektorban a harcok a mesterséges intelligenciát illetően – ahogyan legalábbis olvasom a különböző cikkekben – már-már technikai háborús méreteket öltöttek. Szerintem az lenne jó, ha mindenféle háborúból megpróbálnánk mindig kimaradni. S használva a mesterséges intelligencia minden előnyét, mégiscsak az volna a kívánatos, ha a természetes intelligencia szabályai diktálnák az életünket.

A szerző újságíró