S láss csodát, azok a gyermekek, akik néhány hónapja, de maximum másfél éve hihetetlen borzalmakat, akár bombázásokat, fegyveres harcokat éltek át, rosszabb esetben valamely szerettük sérült meg, esetleg az édesapjuk ma is a fronton karcol, az alkotásnak, a játéknak vagy a sportnak köszönhetően képesek kikapcsolni. Amikor a fiúk fociztak az udvaron, a labdarúgás „elrabolta” őket, a játék idejére mindenképpen. Harcoltak a pályán, gólra törően játszottak, nyerni is akartak, de ami a legfontosabb, élvezni tudták a focit. Többen hangosan egymást biztatták, és közben néha még nevettek is. A tábor élménynapján ismét igazolódott, hogy a sport, a játék tényleg csodákra képes. A közös programok valamilyen megmagyarázhatatlan mágikus erővel magával ragadják a résztvevőket – úgy a fiatalokat, mint az időseket –, és nemcsak a testet tartják karban, de a lelket is ápolják. S közben képesek közösségeket építeni vagy a meglevőket erősíteni.
Nem véletlen, hogy az egyik élménynapon részt vevő fiatal lány, a családjával Szumiból elmenekült Násztya is éppen azt emelte ki, hogy a táborokban nagyon szereti a változatos programokat, az ott levő embereket, és jólesik neki, hogy közösséghez tartozhat. A lány azt is elmondta, hogy igyekszik hazánkban beilleszkedni, magyar iskolába jár, a számára nehéz nyelvünket is tanulja.
S itt érdemes megjegyezni, hogy bár az ukrán vezetés rendre a megküldött fegyverek és a dollárkötegek mennyiségében méri a segítséget, az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Cserkészszövetség táborai valódi segítséget jelentenek. Akkor is, ha ezeket a szívből jövő támogatásokat Kijevben nem vagy csak nagyon halkan ismerik el. Abban biztos vagyok, hogy Násztya és háromszáz társa hálás a Magyarországon kapott segítségért, és családjaikon, ismerőseiken keresztül sokakhoz elér a szeretet üzenete.
Aki ugyanis az élet pártján áll, aligha fegyvereket küld a másiknak, hanem azon dolgozik, hogy a fennálló fegyveres konfliktusokat minél hamarabb befejezzék. Közben pedig azokat karolja fel, akiknek erre e legnagyobb szükségük van: a menekülteket, legfőképpen a gyermekeket. S bár a velük való játékok, foglalkozások nem oldanak meg minden problémát, de háborúk idején tudjuk igazán: minden kis csodára szükség van.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Roman Chop)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!