A gyarmatosítás óta a modernitás nyugati központjai már nemcsak dominálni akarják a világ összes többi civilizációs törekvését, hanem saját ideológiai arculatukat kívánják a világ népeire ráerőltetni. Ennél még a gyarmatosítás is különb volt, hiszen a leigázott országoknak valamennyire még megvolt a lehetőségük saját kultúrájuk szerint élni. Hitler is hasonló ideológiai erőszakkal próbálkozott, de természetesen az általa vezetett csordát nem lehet civilizációs törekvésnek nevezni.

A Yale Egyetemen tanultuk anno egy filozófiakurzuson, hogy a marxisták legfőbb igyekezete mindig a tények feje tetejére állítása. Kezdődött ez már a bolsevik forradalommal, amelynek során a kisebbséget alkotó bolsevikokat szándékosan „többségnek” nevezték, míg a többségi mensevikeket „kisebbségként” tüntették fel.

Hasonló a helyzet ma. 

Nem véletlenül nevezték el az ő általuk elképzelt egyetemes világot kozmosznak. A kozmosz szó a káosz (rendezetlenség) és a mosz (jövő) összevonásából származik (lásd Bogár László Lefelé a létezés lejtőin című eszmefuttatását).

, népességelképzeléseik (abortusz) és a káoszteremtés egyre magasabb szintjei (genderőrület). Nekünk ezzel csak annyi tennivalónk van, hogy felhívjuk a világ népeinek figyelmét arra, hogy mindez nem helyes. Hazánknak nincs esélye a Nyugattal gazdaságilag vagy katonailag szembeszállni, nem beszélve arról, hogy utóbbi eleve elképzelhetetlen, hiszen a NATO egyik tagállama vagyunk. Ez majd a keleti nagyok dolga lesz, viszont kommunikációs szinten addig is helyt kell állnunk. És pontosan ezt tesszük mi, konzervatív-patrióta újságírók, elemzők, kommentátorok.

Bogár azt írja: 

 És mindaddig, amíg ezek az ideológiai és kommunikációs eszközök az ő birtokukban vannak, sajnos csak az esélytelenek nyugalmával várhatjuk a feltámadást.

De akkor mi a megoldás? Sto gyelaty? És ez most nem költői kérdés. Nos, a válasz elsősorban az összefogásban rejlik. Sajnos ezt a konzervatív térfélen egyelőre képtelenek vagyunk maradéktalanul megvalósítani. Vannak ugyan tehetséges gondolkodók a világon, akik képesek lennének megszervezni egy határokon túlívelő patrióta összefogást, de egyrészt eszközeik hiányosak, másrészt mind straté­giájuk, mind akaratuk akadozik e tekintetben.

Folytatódik tehát az elszigeteltség és marad a tömegek ösztönzése: szavazz ránk, majd mi megoldjuk. De valójában így nem lehet a Nyugat agressziója ellen hosszú távon védekezni. A végső győzelmet nem adják ilyen olcsón. 

Másodsorban a kitartó türelem. 

 – mondta Márai. Csak semmi pánik. Habár jelenleg vesztésre állunk Washingtonnal és Brüsszellel szemben, de mivel egyetlen világbirodalmi központ sem maradt fenn hosszú távon, így ezek is össze fognak omlani saját súlyuk alatt, valamint visszatetsző kommunikációs stratégiájuk okán. Kivárás tehát – a nyugalom erejével!

Végül pedig higgadt kommunikáció a köznevelés és az oktatás során. Nem kell hisztizni, kapkodni, erőszakolni semmit. Ha átfestenek egy padot, ne üljünk rá! Ha leöntik festékkel szobrainkat és festményeinket, restauráljuk őket! Ha lebontják műemlékeinket, építsük újjá őket! Ha nekünk rontanak és leköpnek, álljunk félre, aztán svédcsavarral vágjunk vissza nekik, okos és kimért kommunikációs eszközökkel! De soha ne ijedjünk meg és ne hátráljunk meg! Mindig legyünk következetesek, és tartsunk ki jól felépített érvelésünk mellett! Az ismétlés a tudás anyja.

Illyés Gyulához folyamodok: 

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Rendőrök összecsapnak tiltakozókkal Párizs központjában 2023. július 1-jén (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra)