Angol horror: a kínai kémautók

A britek egyfajta folytatást készítettek a hatalmas sikerű, 1982-ben készült cseh Vámpír a Feratban című horrorfilmnek, amelyben egy Skoda versenyautó benzin helyett a sofőr vérével táplálkozik. Az angolok, nyilván hosszú múltra visszatekintő kémsztoriszenvedélyükre visszavezethetően most vámpír helyett kémet találtak egyes importautók motorházában.

Tökéletes koordinációval, tehát központi megrendelésre,

a napokban megjelentek cikkek a brit sajtóban hosszasan arról elmélkednek, hogy a kínai autókat be kéne tiltani, mivel megvan az esélye annak, hogy adatokat gyűjtenek a brit felhasználókról:

helyadatokat, technikai információkat, sőt az egyik lap szerint akár le is állíthatják a kocsikat menet közben!

Őszintén szólva nagyon megnőne a kínai kommunista párttagok ázsiója a szememben, ha fergeteges humorérzékkel valami hosszú unalmas pártgyűlés után azzal szórakoznának, hogy Molly néninek, aki épp a brightoni zöldségpiacra döcögne harminccal a kis kínai kocsijával, Pekingből távirányítással leállítanák a motorját. Szatellites videó a képernyőn, óriási röhögés, cigifüst, kínai poénok.

De az igazi poén nem is itt van, hanem ott, hogy bárki rendelte is meg ezt az eszméletlenül átlátszó lejáratókampányt a veszteséges brit autóipar konkurensei ellen, hogyan gondolhatta, hogy az emberek ma nincsenek tisztában azzal, hogy a legnagyobb adatgyűjtő vámpírok ma nem kínaiak, hanem az amerikai techóriások?

Egy átlag középiskolás is tisztában van ma azzal, hogy minden egyes kattintását a Google, Amazon, Facebook, Twitter és más felületeken a cég szervere követi, megjegyzi, elraktározza, és persze végül maga felhasználja vagy továbbadja.

Nem sértésnek szánom, de ami az adatgyűjtést illeti, az amerikai techóriások mellett a kínai hírszerzés csak lepkéket kergető, vidám medvebocs.

Hat éve a Google kapott egy 2,4 milliárd eurós büntetést az Európai Bizottságtól, mert visszaélt a saját böngészőjével, két hónapja pedig a Meta (Facebook) kapott 1,3 milliárd eurós büntetést a felhasználók adataival való visszaélések miatt. Csak a Facebook naponta egymillió gigabyte adatot generál a felhasználókról. Júniusban az Amazon perkált ki 30 millió dollárt amiatt, hogy gyermekek böngészési szokásait figyelte meg illegálisan.

Egy jelenleg is folyó amerikai vizsgálat során pedig kiderült, hogy a Joe Biden vezette Fehér Ház milyen elképesztő rendszerességgel és gyakorisággal fordult a nagy amerikai technológiai cégekhez, hogy ellenfeleikről adatokat kérjenek le.

Tehát nem kellenek ide kínaiak, Washingtonban garantáltan tudják, aznap reggel milyen alsógatyát vett fel a francia vagy a brit miniszterelnök.

Igazán nem tudhatom, hogy a kínaiak lehallgatókészülékeket építenek-e be a kocsijaikba vagy sem, de ha igen, akkor arra a brit sajtó és politikusok abszolút semmiféle bizonyítékkal nem szolgáltak eddig. Másrészt viszont érdemes rámutatni arra az apró következetlenségre is, hogy ha a kínaiak tényleg a brit vagy más nemzetiségű, mit sem sejtő autósok szokásairól szeretnének adatokat gyűjteni, ezeket egyszerűen megvehetik a Google-tól vagy a Facebooktól sokkal olcsóbban, mint amennyibe egy autóba csomagolt adó-vevő kerül.

A Google például az elmúlt években több száz esetben szolgáltatott ki személyes információkat hongkongi személyekről a kínai hatóságok kérésére.

De a biznisz az biznisz, majd adunk pár ezer dollárt civil szervezeteknek, hogy kritizálják a magyar kormányt emberi jogi sérelmek miatt, addig sem rólunk beszélnek.

Magyarországot is vég nélküli kritika éri olyan országok politikusaitól és újságíróitól, amelyek tízszer, hússzor nagyobb kereskedelmi forgalmat folytatnak Kínával, mint hazánk.

Így a minap régi barátunk, Martin Schulz is, aki szerint elkeserítő, hogy Orbánt már nem lehet pénzzel sem megzsarolni, mert eladta magát a kínaiaknak. Igen, mondja ezt egy ország politikusa, amelyik 2022-ben 298 milliárd eurós forgalmat bonyolított le Kínával, amely már hét éve Németország legnagyobb kereskedelmi partnere. Magyarország Kínával 2022-ben 12,5 milliárd dollárnyi kereskedelmet bonyolított le, tehát még van mit behoznunk az öneladásban a németekkel, és sok más európai országgal szemben.

Sajnos Európa olyan szinten elveszítette a versenyképességét, hogy sok esetben egy fogkefét nem tud veszteségek nélkül legyártani úgy, hogy előtte beengedett több millió „olcsó munkaerőt” a világ legelmaradottabb térségeiből.

Én sem tartom ideálisnak, hogy kínai import nélkül gyakorlatilag leáll az európai gazdaság, de a legrosszabb megoldás erre az, ha teljesen hajmeresztő kémtörténeteket találunk ki emberi jogi narratívába burkolva,

hogy eltereljük a figyelmünket a saját szétrombolt iparunkról, gazdaságainkról.

Ahelyett, hogy a nyugati parlamentekben a transzmosdók iskolai bevezetéséről, klímakatasztrófákról és a magyar jogállamiságról tartanának krízisüléseket, talán épp a rohamosan csökkenő gazdasági, és hozzáteszem, politikai versenyképességünkkel kéne foglalkoznia úgy Brüsszelnek, mint az EU-s fantomfájdalmakban vergődő briteknek. Az „amivel nem sikerül felvenni a versenyt, tiltsuk be” alapelve nem fogja megmenteni Európa kifosztott, megalázott és elhallgattatott társadalmait.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője

Borítókép: illusztráció (Fotó: Logos-Stock Pictures / ARTUR WIDAK)