Ezzel szemben túlzott kíváncsiságnak tűnt, hogy az amerikai illetékesek a kérelmező munkahelyének címe és telefonszáma iránt is érdeklődtek, és tudni akartak azokról a korábbi lakhelyekről, ahol az illető öt éven belül hat hónapnál hosszabb ideig tartózkodott. A kérdőív legkülönösebb kérdése így hangzott: „Adott-e valaha parancsot, felbujtatott-e vagy más módon részt vett-e emberek üldöztetésében, azok vallási, politikai vagy faji hovatartozásuk miatt, a német náci kormány által megszállt vagy azzal szövetséges ország kormányának közvetlen vagy közvetett irányítása alatt, vagy részt vett-e valaha népirtásban?” Ez a passzus azért volt felettébb különös, mert a kér­dőív a vallási, a politikai vagy a faji hovatartozás miatti üldözésben való rész­vételt csak a német nácikkal összefüggésben firtatta, s egyáltalán nem ér­dek­lőd­ött az ilyesfajta bűnök elkövetése iránt, ha azokat a szovjet-bolsevik rendszer szolgálatában követték el.

Mivel szerencsésen átjutottam a szűrőn, alkalmam nyílt bejutni az ismert felhőkarcolókba, így az akkor még álló ikertornyok egyikének tetején is nézelődhettem. Azután áthajóztam a Szabadság-szoborhoz, sétáltam a Wall Streeten, a Central Parkban, körbehajóztam Manhattant, és ami igazán nagy élmény volt: láttam a Macskákat a Broadway egyik színházában. Igen nagy hatással volt rám a Metropolitan múzeum is a világ minden részéből összehordott, lenyűgözően gazdag kiállítási anyagaival. Az ott töltött két hét alatt − a turistákat elkápráztató dolgok mellett − a multikulturális társadalom sokféle riasz­tó jelét is láttam, és azzal a határozott érzéssel tértem haza, hogy Magyarországon ezerszer jobb élni, mint odaát, még ha az anyagiakat tekintve szerényebbek is a lehetőségeink.

Az idő tájt még azt hihettük, hogy a földgolyó ellenkező oldalán elterülő USA messze van tőlünk. Ma viszont azt látjuk, hogy nagyon is közel van, és a közelsége egyre zavaróbb. A balliberális Biden-kormányzat barátságtalan lépéseit már a vízumszigorítás előtt is megtapasztalhattuk. Elég, ha Pressman nagykövet hazánkkal szembeni, Finnország és Svédország NATO-csatlakozását szorgalmazó, nyomásgyakorlást kilátásba helyező megnyilvánulásaira gondolunk.

Az is provokatív kijelentés volt a részéről, amikor azt állította: Magyarország a Putyin által támogatott nézeteket hangoztatja. Mondta ezt azután, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter vette magának a bátorságot, és az USA engedélye nélkül Moszkvába utazott.

A belügyeinkbe beavatkozó amerikai nagykövet szerint a migránskérdéssel, a genderelmélettel, a woke-izmussal szembeni magyar küzdelem álkultúrharc, az ukrajnai háború viszont valódi probléma, ezért azzal kellene foglalkoznunk. Igen, a háborút mi is komoly problémának tartjuk. Talán nem kellene tovább szítani itt, Magyarország tőszomszédságában.

A szerző író, újságíró

Borítókép: David Pressman amerikai nagykövet (Fotó: Laufer László)