Így működik a baloldali sajtó

Régóta mondom, hogy a baloldali sajtó és a baloldali politikusok valósággal rettegnek az általuk nemzetinek gondolt dolgoktól. Ezek a dolgok lehetnek kisebb vagy nagyobb rendezvények, koncertek, filmek, versenyek, de akár egy címerrel ellátott toll vagy kolbász is megvalósíthatja a fentebb említett kényelmetlen érzést.

Lényegében teljesen mindegy, miről beszélünk, ha megneszelik, hogy valahol valami vagy valakik nem az azonos neműek házasságát vagy a migránsok befogadását propagálja, esetleg nem arra buzdítanak, hogy kizárólag olyan alkotások kaphassanak Oscar-díjat, amelyekben a sokszínűséget és az elfogadást dicsőítik, vagy nem a barbár és kirekesztő, a rabszolgatartás iránt gyengéd érzelmeket tápláló, a kisebbségeket elnyomó fehér embert mutatja be, azon nyomban vörös fejjel kezdenek visítani. Valahogy úgy, mint egy csípős hajnalon felvert szőke, másfél mázsás jószág, amelyik valahogy mindig megérzi, hogy a gazdája a sokéves gyengédség és etetés dacára disznótorost készül csinálni a pufók testéből.

Persze a nemzetét gyűlölő vagy attól idegenkedő, illetve lenéző liberálisok esetében ilyen tragikusan véget érő forgatókönyvre nem kell felkészülnünk, a visítás alapvetően csak hisztéria, a hajuk szála sem görbül a gaz diktatúra elnyomásáról ordibáló delikvenseknek. Az üvöltözés inkább saját környezetüknek, szűk baráti körüknek, virtuális ismerőseiknek, de legfőképpen külföldi elvtársaiknak szól.

Utóbbiakat valóban szeretik.
Ha becsukják a szemüket, és elképzelik, ahogy egy elegáns bécsi kávézóban a ropogós, új osztrák állampolgárságukat bizonyító papírjaikat markolásszák, vagy hogy New Yorkban teszik ugyanezt, miközben a mucsai, homofób és rasszista magyarokat szidhatják, azonnal elkezdenek izgalomba jönni. Nem kicsit. Nagyon.

Hiszen a hazáját és népét megvető libernyák szinte szerelmes más, progresszív országokba és a liberális értékek képviseletét elsődleges programjukká tevő népekbe. Ha rájuk gondol, boldogságot érez. És közben egyre jobban gyűlöli, hogy magyarnak született, hogy ide, a Kárpát-medencébe tette le a Ter... pardon, a sors gonosz keze.

Pedig a zsigereiben érzi, hogy ő inkább osztrák, német, angol, spanyol vagy amerikai. Csak nem úgy jött ki az a fránya lépés.

További Vélemény híreink

Závogyán Magdolna: A múltra építkezve érdemes formálni a jelent és tervezni a jövőt

Ezért inkább visít. Hátha meghallják a lármát a külföldi elvtársak, és megérkeznek. Annyiszor segítettek már, most is biztosan jönni fognak. Fegyverekkel, katonákkal, tankokkal, helikopterekkel. Vagy csak küldenek egy kis pénzt. Legalább pár milliárdot. Mondjuk négy és felet. Mert a liberális külföldi barátok pontosan értik, hogy mi is az igazi probléma. Ők mindig értik. Ennyi szemét fasisztával egyszerűen képtelenség a libsizmust, az újkommunizmust felépíteni.

Hiába próbálkozik, hiába mondja el, írja le, üvölti ki magából számtalanszor, hogy a magyarok hülyék, buták, agymosottak, a hülye, buta és agymosott magyarok egyszerűen nem értik meg, elemi érdekük, hogy ne szavazzanak a jobboldalra. Kicsinek kell lenni, nem szabad büszkének lenni arra, hogy valaki hova és minek született. Arról ugyanis nem tehet, az csak egy véletlen, egy állapot. Ráadásul a nácizmus előszobája.

Ha valaki büszkén énekli a himnuszát, vagy ha könnybe lábad a szeme, ha meglátja a honfitársait, ahogy győzelmet aratnak mondjuk egy világversenyen, az a szíve mélyén nyilvánvalóan náci. A nácizmus pedig rossz. Kivéve persze az Azov ezred hőseit, Ukrajna rettenthetetlen gladiátorai jó nácik. A minap SS-tetoválással lebukott magyar biztonsági őr pedig rossz.

Ahogyan a himnuszát kidagadt mellkassal éneklő angollal, osztrákkal, amerikaival sincs semmi baj. Ők joggal szeretik a hazájukat, ők ugyanis nem mucsaiak, nem agymosottak, nem buták, ők nem magyarok, ők nem egy bűnös nép szülöttei. Ők nyugodtan rendezhetnek világversenyeket is. És tűzijátékozhatnak is. Ez amúgy egyáltalán nem bonyolult, de valamiért a kormánypárti újságírók képtelenek megérteni.

Mert ugye itt van ez a rettenetes augusztus 20-i tűzijáték. Ami már eleve abszurdum, és persze a nácizmus előszobája, hiszen micsoda hülyeség, hogy egy ilyen bűnös és aljas nép a születése napját ünnepelgetni meg durrogtatni merészel. Mit van ezen a napon egyáltalán ünnepelni? Másrészt ezt a környezetszennyező szörnyűséget már régen meghaladta a világ. Más országokban ilyen sehol sincs.

Illetve van. Amerikában július negyedikén egyszerűen szemet gyönyörködtető az, ahogy mindenki rakétázik meg énekli az ország himnuszát a felvont lobogók előtt. Na de ők amerikaiak. A szabad világ vezetői. Ők nem bűnösök, ráadásul engedélyezték a melegházasságot is, nekik tehát minden joguk megvan, hogy tűzijátékozzanak. (Meg ahhoz is, hogy amelyik országban csak megérzik az olaj bódító illatát, azonnal tankokkal vigyék el oda a demokrácia vidám üzenetét.) Ők megérdemlik. Jár nekik. És hát akik ilyen aranypofák, hogy négy és fél milliárd forinttal hajlandók támogatni a hazai liberálisok és kommunisták harcát, azokra időnként ráfér egy kis ereszd el a hajam.

Na de a magyar tűzijáték? Az megöli, tönkreteszi a környezetet, aki kitalálta és megvalósította, az egy utolsó szívtelen bolygógyilkos. Arról nem is beszélve, hogy ilyen nehéz időkben hogy a fenébe lehet ünnepelgetni, amikor a hősies és végtelenül demokratikus, a kisebbségek jogaira állandóan odafigyelő, a korrupciót meg a kényszersorozást hírből sem ismerő ukránokat megtámadta a sátáni Oroszország? Micsoda érzéketlenség ez? Mennyire szívtelen az, aki ilyenkor ünnepelget?

Jó, persze, azért a Sziget nagyon ott volt, egy hétig csapatta Belpest elnyomott és éhező értelmisége, és szívhatta magába a szabadság friss levegőjét. Meg sok kemikáliát is. Ott az árakkal sem volt semmi baj, hiába, a szabadságot meg kell fizetni. Különben is nem a gyros meg a kézműves hamburger volt túl drága, hanem a magyarok pofája túl nagy. Erről amúgy Osváth Zsolt egy egészen kiváló videót készített, aki bár a Szigeten árult, de egészen biztosan egy fillért sem kapott a magas árakat kimagyarázó alkotásáért.

A Balaton persze megfizethetetlen, ezer forint a lángos. Döbbenet. És erről is Orbán tehet. Kizárólag.

No de a lényeg: ahol szivárványos zászlóval fogadják a boldog és gazdag, szórakozni vágyó liberálisokat, ott bizony semmi baj nincs az egy hétig tartó vad és féktelen ünnepléssel. De az augusztus 20-i tűzijáték, az elfogadhatatlan.

Igen, sajnos így működik napjaink balliberális nyilvánossága.