A keresztégetés bűnös cselekménye rámutat arra a hatalmas szellemi távolságra, amely a kereszténygyűlölőket elválasztja a keresztényektől. Eszünkbe juthat gróf Esterházy János, az ­1957-ben mártírhalált halt felvidéki magyar politikus, aki 1942-ben, a szlovák parlament képviselőjeként, a nácibarát Tiso vezette szlovák állam törvényhozásában nem szavazta meg a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt. A nagykovácsi keresztégetés kapcsán azért gondolhatunk rá, mert tőle származik a mondás: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.”

Magyarország kevesebb mint tízmilliós lakosságával, gazdasági súlyával a kisebb országok sorába tartozik. Többségben lévő konzervatív és keresztény szemléletű választópolgárainak köszönhetően jobboldali pártok alkotják a kormányt. Ez a kormányzat az ország mély gyökerű történelmi és kulturális hagyományainak megfelelően ma elkötelezett keresztény- és békepárti politikát folytat, ami a nyugati balliberális felfogással sok tekintetben szembemegy. Fizikai adottságait tekintve hazánk bár kicsinek számít, de talán nem túlzás, hogy szellemi nagyhatalom. 

Köztársasági elnökünk vatikáni látogatása, a katolikus egyházfőhöz fűződő, egyre erősödő kapcsolataink is jól tükrözik hazánk keresztény elkötelezettségét, azt a határozott irányt, amely felé haladni szeretnénk, s amelyről Európa nagy része már letért. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök a tihanyi Tranzit fesztiválon kijelentette, hogy „Magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése”, akkor ezen egyfajta keresztény küldetést is értett, hiszen jobboldali-konzervatív felfogásunkról is beszélt, amely szerint az egyénnél fontosabb a család, a haza, az Isten és a vele való kapcsolat.

Igen, keresztény országban élünk, és büszkék vagyunk ősi keresztény-keresztyén hitünkre, meggyőződésünkre. Miközben örömmel és szeretettel tekintettünk az égre augusztus ­20-án este, és csodáltuk a sötét égbolton tündöklő, drónok fehér fényeiből építkező hatalmas keresztet, szerencsére nem tudtuk, hogy az ünnep előestéjén elvetemült emberek keresztet égettek Nagykovácsiban. 

Sajnos látnunk kellett azt is, hogy 

A Telex a Mandiner.hu szerint aziránt érdeklődött olvasóinál, hogy szerintük ez vajon mit jelenthet. Tényleg nagy rejtély lehet ez egy baloldali orgánum szerkesztőinek, akik olyan országban tevékenykednek, ahol az államalapító király már ezer éve Szűz Mária oltalmába ajánlotta hazáját. Mintha Magyarországon még nem láttak volna templomot, magyar címert, Szent Koronát, útszéli keresztet.

A nagykovácsi vandálok bezzeg láttak. Fel is másztak a Nagy-Szénás tetejére, és felgyújtották a környék büszkeségét. Ha az volt a szándékuk, hogy demonstrálják a gonosz erejét, akkor nagyon melléfogtak. Otromba tettükkel ugyanis csak tovább erősítették a keresztény magyarok hitét és abbéli meggyőződését, hogy a szeretet hatalmát legfeljebb megkérdőjelezni lehet, de megtörni nem.

A szerző író, újságíró

Borítókép: A Nagy-Szénás csúcsán lévő, augusztus 20-án felgyújtott fakereszt (Fotó: Magyar Nemzet)