Ezt támasztja alá, hogy a kiadott NATO-nyilatkozat szerint a szövetségesek fokozzák jelenlétüket a Dél-kínai-tengeren. Németország mint eminens diák rögtön jelentkezett, hogy 2024-től két hadihajót küld a térségbe. (Hogy a német hadsereg állapotát tekintve ez mennyire komolyan vehető ígéret, arról most ne beszéljünk.) Erre az új, még csak körvonalazódó katonai struktúrára rövid úton meg is érkezett a válasz Pekingből és Moszkvából. Július végén tizenegy orosz és kínai hajóból álló flotta jelent meg Alaszka partjainál. Szerencsére arra kényesen ügyeltek, hogy ne lépjenek be az amerikai felségvizekre. De az üzenet egyértelmű volt. Csakúgy, mint amikor orosz hadihajók jelentek meg Tajvan keleti partjainál. Válaszul egy amerikai romboló és egy kanadai fregatt tette tiszteletét a térségben.
Ennek a nagyhatalmi egymásnak feszülésnek napjainkban a legforróbb területe mégis Afrika.
Annak is a középső része, a Száhel-övezet. Ezen a területen leginkább a volt francia gyarmati múltú országokban erősödött meg a kínai gazdasági és az orosz katonai (Wagner-) befolyás. A térség országaiban olyan destabilizációs hullám söpört végig, amelynek végén a Nyugat-barát, főként természetesen francia dominanciájú elitet katonai puccsokkal távolították el.
Talán nem túl merész megállapítás, hogy a döntően amerikaiak által levezényelt „arab tavasz” és a különböző „gyümölcsös forradalmak” módszereit tanulmányozták, majd sikeresen alkalmazták Afrika ezen részén a rivális oroszok és mögöttük persze a kínaiak. A közösségi médiát felhasználva szították fel a Nyugat-ellenes hangulatot, értelemszerűen a franciákra kihegyezve.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!