Bár hivatalosan (legalábbis egyelőre) nem szerepel a Hungarikum Bizottság által összeállított és évről évre bővített Hungarikumok gyűjteményében, valójában igazi hungarikum a Szent Király Szövetség. Aligha van ugyanis még egy nemzet a kerek világon, amelynek államalapító királya nevét – az iránta érzett hálából és tiszteletből – huszonegy település viseli. Ezek a települések ma több országban fekszenek, mert százhárom éve egy esztelen és igazságtalan nagyhatalmi diktátum szétszakította az államalapító király országát, amelynek több mint ezeregyszáz éve e tájon őshonos népe napjainkban nyolc államban szétszórva (több helyen ténylegesen szórványban) él. E települések népe azonban tudja, érzi és vallja, hogy noha Trianonban Szent István országát darabokra szakították és a magyar népet halálra ítélték, mégis élünk és összetartozunk, mert ahogy Reményik Sándor erdélyi költő írta:
„Országokat lehet szétdarabolni: / Nem lehet legyilkolni lelkeket!”
A nemzeti összetartozásnak (a sok közül) egyik legkülönlegesebb és legszebb példája, hogy
a magyar honfoglalás millecentenáriumi évében Magyarország és Erdély nyolc – Szent István nevét vagy nevében királyi címét viselő – települése a székelyföldi Csíkszentkirályon megalapította a Szent Király Szövetséget
azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak 1100 esztendős Kárpát-medencei jelenlétünk méltó megünnepléséhez, kultúrateremtő múltunk bemutatásához, egymás jobb megismeréséhez és a megmaradásunkat biztosító együttműködés alapjainak lerakásához. Egy év múlva, 1997-ben a Veszprém melletti Szentkirályszabadján tartották meg a szövetség első találkozóját. Azóta minden évben – Nagyboldogasszony napján, István király halálának évfordulóján – az augusztus 15-höz legközelebb eső hétvégén – más és más településen rendezik meg a találkozót. Ezeknek az összejöveteleknek – az ünnepi beszédeken és a kulturális programokon túl – az a legfőbb vonzereje, hogy
a vendéglátó faluban mindenkit úgy várnak és úgy fogadnak, és úgy telik el ez a két nap, mintha egy jó rokon jönne látogatóba. Ezzel együtt jár, hogy a vendéglátók rendbe hozzák a portájukat és a lelküket is. Ezeken a találkozókon a szentkirályi családok megismernek olyan embereket, akik onnan jöttek, ahol ők soha nem voltak még, és úgy válnak el, mint igazi családtagok, és várják a viszontlátás örömteli pillanatát.
Az eredeti nyolcról 2019-ig huszonegyre (!) nőtt a Szent Király Szövetség településeinek száma, amelyek Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken találhatók. Négy évvel ezelőtt a szövetség a kárpátaljai Aknaszlatinával bővült, amelynek nevében nincs ugyan az állam- és egyházalapító király neve, de a település templomának védőszentje Szent István. Így
múlt vasárnap már három elszakított országrész magyar közösségeinek képviselői jöttek el a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Szentistvánra, ahol huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Szentkirály Szövetségi Találkozót.
A részt vevő falvak és tájak száma pedig remélhetőleg tovább nő, hiszen a Kárpát-medencében összesen mintegy negyven település neve utal valamilyen formában szent királyunkra.
Ez a hungarikum plasztikusan megmutatja, hogy „egy ezredévi szenvedés” után is szeretnénk megmaradni, s magyarként és keresztényként élni az őseinktől örökölt szép hazában.
