Lehull a lepel a bohóckodásról

Fáradtnak érzi magát? Álmos? Alacsony a vérnyomása? Ne habozzon, csapja föl az újságot, s olvasgassa a Gyurcsány família nyilatkozatait! Garantáltan fölélénkül. Legfrissebb kedvencem egy pár nappal ezelőtti HVG-interjú, amelyben a Szemkilövető arról tájékoztatta a nagyérdeműt:

Mi két hét alatt hazahoznánk azt a 22 milliárd eurót, amire Orbán nem képes, mert az, hogy markában tartsa az igazságszolgáltatást, neki fontosabb, mint az ország.

További Vélemény híreink

Gyurcsány húsz évig akar kormányozni, ha győz

Szóval két hét alatt hazahozná Feri. Már csak az a kérdés, hova haza. Magyarországra? Vagy haza a Szemlőhegy utcai haciendába, a zsidó tulajdonosától zabrált Apró-villába? Nem mindegy. Már csak azért sem, mert Gyurcsányéknak kifejezett rutinjuk van az uniós pénzek Szemlőhegyre talicskázásában. Emlékeznek még? 2014-ben az akkor épp Gyurcsányné által vezetett Altus Zrt. egy konzorcium élén másfél milliárd forintot kapott az Európai Bizottságtól mindenféle, vízgereblyézésnek tűnő tanulmányokra meg szakértősködésre. (A konzorcium tagja volt Gyuri bácsi CEU-ja meg a Gazdaságkutató Intézet, amely 2010 óta minden hónapban legalább egyszer megjósolta, hogy mindjárt összeomlik a magyar gazdaság.) Kicsit sem furcsa, kicsit sem korrupciógyanús, hogy egy magyarországi ellenzéki párt vezetőjének családi cégét és néhány haveri gittegyletet másfél milliárddal kistafírozza Brüsszel.

Gyurcsány a HVG-interjúban arról is tájékoztatott,

Magyarországnak ma egyetlen reménye van, és azt úgy hívják: Demokratikus Koalíció.

Ha ez igaz, fusson, ki merre lát!

Áprilisban a Spirit FM-en is pedzegette az uniós pénzek kérdéskörét az őszödi rétor. Nem tudom, mit fogyasztott előtte, ám sikerült lelepleznie az egész brüsszeli ármánykodást.

Valójában az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha fölszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe.

Jé, tényleg? Jogi köntösbe? Hiszen mi is ezt mondjuk már mióta, erre Gyurcsány önként bevallja. Köszönet érte!

Szavaiból kiviláglott, Magyarország megzsarolása, az úgynevezett „27 szupermérföldkő” csupán álca Brüsszel részéről.

Most nincs az a magyar ember, aki ezt a 27-et el tudná magának mondani, én se, fejből, de mi ezen nagyon sokat dolgozunk, őszintén szólva

– pihegte. Tudjuk, hogy sokat dolgoztak rajta, hát persze. A hazaárulás is egyfajta munka, fárasztó, még ha a létező legalantasabb is. Márciusban Gyurcsány azt is beismerte (nem mintha a magyarok ne tudták volna): nyomást gyakorolnak Brüsszelre, hogy hazánk elessen az uniós pénzektől.

Ahol és ahogy tudunk, nyomást gyakorlunk rá. Hogy felszabaduljon a haza. Igen, dolgoztunk azért, hogy az Európai Unió olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják, de legalábbis meggyengítik Orbán korrupt, önkényre épülő világát. Az az ember csak az erőből ért. Akkor azt kell alkalmazni.

– írta a Facebookon. Persze, erőalkalmazás terén Ferencnek kell a legkevésbé szerénykednie: afrikai katonai diktatúrákban is megsüvegelnék azt, ahogyan ő 2006-ban végigverette a népét.

Gyurcsány neje is többször öblögetett már az uniós pénzekkel. Januárban az ATV-nek például azt mondta:

Amit eddig elfogadtak [Orbánék], az sajnos komolytalan. Pedig pontosan tudjuk, mit kell tenni. Ha az lenne a feladatom, hogy ezeket a pénzeket hazahozzam Magyarország számára, egy hónap alatt haza tudnám hozni.

Nocsak! Férjura két hetet mondott, Dobrev viszont egy hónapot. Most akkor mi van? Melyiknek higgyünk? Ha engem kérdeznek, szerintem itt is felesleges szerénykednie a Szemkilövető házaspárnak. Valójában már a kormányalakításuk napján megérkezne az uniós dohány, s talán egyenesen a Szemlőhegy utcába. Mégpedig azért, mert ahogy Fletó is elkotyogta: ez az egész jogállamisági hacacáré csupán egy „maszkírovka”. Etetés.

Amíg az amerikai „mélyállam” bábjai vezetik Brüsszelt, addig a nemzeti érdekeket képviselő, szuverenista kormányok futhatnak a pénzük után. Hiába teljesítjük a képtelen feltételeiket, pofátlan zsarolásaikat, egyre újabbakat eszelnek ki, a végtelenségig. Fölteszem, a mi pénzünket már rég átutalták a pőre zongoristának Kijevbe, ott pedig vagy ellopták, vagy elpufogtatták. Vagy mindkettő.

De hallgassuk csak tovább Gyurcsánynét! Arra a riporteri fölvetésre, hogy még egy fillért sem láttunk a pénzekből, Dobrev újra elszólta magát.

Nem, ameddig Orbán kormányoz, mert az Orbán-kormánynak fontosabb az európai pénzek ellopása, mint az, hogy a támogatások eljussanak a magyar vállalkozókhoz, az önkormányzatokhoz, a magyarok széles köréhez.

Ja, például Cseh Katalin családi cégéhez. Ugye? Lapozzunk!

Látni kell, hogy a korrupció és a bírói függetlenség aláásása az Orbán-rendszer két lényegi eleme. Bármilyen érdemi változás ezeken a területeken olyan mértékben korlátozná a rendszert, hogy az többé nem tudna ugyanúgy működni, mint ahogy eddig. Erős kétségeim vannak azt illetően, hogy az Orbán-kormány, amely az elmúlt 12 évben lépésről lépésre lebontotta az útjában álló akadályokat, a fékek és ellensúlyok rendszerét, képes-e egyáltalán végrehajtani azt a paradigmaváltást, amely lehetővé tenné az uniós pénzek lehívását.

„Fékek-ellensúlyok” és „korrupció”. Nem unalmas? Pláne egy olyan nő szájából, akinek cége 2014-ben másfél milliárdot szakított Brüsszeltől? S akinek pártjában olyan, korábban többször jogerősen elítélt bűnözőt bújtatnak, aki ellen jelenleg is hatmilliárdos költségvetési csalás miatt folyik büntetőper? S nemcsak bújtatják Czeglédy Csabát, hanem Gyurcsányék olykor őt alkalmazzák ügyvédjüknek, máskor meg százmilliós kölcsönt tolnak alá. És ez a nő beszél korrupcióról. Agyrém!

Ahhoz, hogy mennyire egyazon brüsszeli, washingtoni sorvezetőből dolgoznak a nemzetközi baloldal ügynökei, egy adalék: Donald Tusk lengyel ellenzéki jelölt a minap arról beszélt, hogy ha az emberek bizalmat szavaznak neki, rögtön visszaszerzi azt a 36 milliárd eurónyi uniós támogatást, amit az Európai Bizottság jelenleg jogállamisági problémákra hivatkozva visszatart.

Egy kis jóakarat és egy kis hozzáértés elég ahhoz, hogy megszerezzük a Brüsszelben heverő lengyel forrásokat

– gügyögte Tusk.

Lám, a recept, a sorvezető ugyanaz. Megígérik, hogy visszaszerzik azt, amit éppen az ő aknamunkájuk tüntetett el. Amit éppen az ő hazug rágalmaikra, igazságot nyomokban sem tartalmazó jelentéseikre hivatkozva lopott el Brüsszel. Kis cukik. S közben önmaguk leplezik le az egész ócska színjátékukat.

Annak hangoztatása, hogy a lenyúlt pénzek szinte varázsütésre megjönnek, amint a nemzeti helyett globalista kormány vergődik hatalomra – az nem más, mint egy beismerő vallomás. Leleplezése annak, amit minden épeszű ember amúgy is tud: az egész jogállamisági mantra csupán hablaty, amely minden valóságalapot nélkülöz. Ugyan, ki az a félkegyelmű, aki beveszi, hogy a kormányváltás másnapján máris rügyet fakaszt a demokrácia, bimbózni kezdenek a fékek-ellensúlyok, virágba borul a bírói függetlenség?

Egyfelől röhejes az egész, másfelől tragikus. Emberek millióival játszadoznak ezek a nullszériás senkik. Brüsszeli maffiózók és ideejtőernyőztetett ügynökeik zsarolják a nemzeti szuverenitásuk maradékát védő kormányokat. Nincs hova hátrálni! Harcolni kell és minden őrültséget vétózni (ameddig el nem törlik azt is)!