Mégis, szebb napokat megélt „értelmiségijeink” állandó sértettséggel viseltetnek. Sértettek, mert már nem róluk szólnak a hírek, nem velük van tele a sajtó. A fiatalabbak talán már meg sem ismerik őket az utcán. Kénytelenek visszavonulni a ki tudja, hogyan szerzett, gyönyörű budai és balatoni ingatlanjaikba, és onnan sajnálni minket, a műveletlen köznépet, amiért már nem ismerjük fel a „minőségi kultúrát”, amit kizárólag ők képesek szolgáltatni. Pedig amikor a távolba révedés már nem elegendő, jelzésértékkel még a szemüveg szárát is megrágcsálják, hogy segítsenek ebben. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa!
Olykor még mindig visszaszüremkednek a közéletbe egy-egy bulvárhír erejéig, de már csak ennyi maradt nekik a „régi dicsőségből”. Az idő kegyetlen. Leleplezi a tehetségtelenséget. Leleplezi az adó- és járulékcsalókat, akik most a „megalázóan alacsony” nyugdíjukból kénytelenek élni, és sorra eladogatni a vagyontárgyaikat. És bizony leleplezi a fizetett ügynököket is.
A történelem már néhány év után is igazságot szolgáltatott nekünk a kilencvenes és kétezres évekért. A mi generációnk ezért jóval szerencsésebb a minket megelőzőknél, hisz számukra az igazságtétel a fiatalságukat jelentő negyven évért még várat magára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!