Mindannyian tapasztaltuk már, hogy baloldaliakkal vitatkozni igen kellemetlen műfaj. Belefutottunk már abba a helyzetbe, mikor egy adott témában eszmét próbáltunk cserélni egy ellenzéki honfitársunkkal. Biztosan tudtuk, hogy igazunk van. Vélhetően a másik fél is pontosan tudta, hogy nekünk van igazunk. Mégis, mintha a tér–idő kontinuum megszakadt, de legalábbis meggörbült volna, a beszélgetés egy alternatív valóságról kezdett szólni. Ebben a helyzetben álltunk, és fogalmunk sem volt, hogyan keveredtünk bele. Vitapartnerünk pedig elégedett volt, mert úgy érezte, győzött.
Lépjünk egyet hátra, és vizsgáljuk meg a jelenséget. A baloldal politikusainak és aktivistáinak remek módszerei vannak, hogy felbontsák a logikai láncokat, és a helyes következtetések helyett a saját vágyaik, érdekeik szerinti eredményre jussanak.
Kedvenc eszközük a hamis axiómagyártás. Az axióma olyan állítás, melyet mindannyian alapigazságként fogadunk el. Ebből ők legyártották a saját készletüket. Mind ismerjük ezeket. Ilyen például, hogy az egészségügy romokban van, az oktatás csődben, és mindkettő épp összeomlani készül. A tananyag nem korszerű. Nincs jogállamiság. Demokráciadeficit van. A közbeszéd állapota leromlott. A közbeszéd állapotáról nagyobb részben a hatalmon lévő politikai oldal tehet. Nincs médiaszabadság. Annyiszor elmondták, leírták, hogy lassan igazságként fogadja el mindenki.
Ha nem vigyázunk, még mi magunk is. Pedig ezek általában megfoghatatlan, tartalom nélküli mondatok. Akár ki is mondhatnánk, hogy ezek az állítások nem igazak. Mivel tudta ezeket valaha bárki is alátámasztani?
Másik logikai csapda, amit előszeretettel alkalmaznak, hogy féligazságot állítanak, majd ebből vezetik le a további mondanivalójukat. Klasszikus példája ennek, hogy nem érkeznek meg a hazánknak járó EU-s források, mert nincs jogállamiság. Következésképpen a kormány politikája rossz. Itt nehéz helyzetbe kerülünk, akár el is bizonytalanodhatnánk saját igazunkban. Fel kell ismernünk azonban, hogy az elmondottaknak csak egy része, és csak bizonyos kitételek mellett igaz. Jelen esetben, hogy az EU nem hajlandó kifizetni a nekünk járó pénzeket. A következtetéseik viszont épp a hamis feléből, tehát a jogállamiság vélt hiányából eredeznek. Holott pontosan tudjuk, hogy az uniós források kapcsán pusztán politikai nyomásgyakorlásról van szó.
A legaljasabb módszerük pedig az, hogy két igaz állítást tesznek egymás mellé, és kijelentik, hogy ezek egymásból következnek. További mondandójukat pedig az összefüggés tényéből vezetik le. Például, hogy Kaleta Gábor büntetése felháborítóan enyhe. A Fidesz van kormányon. Következésképpen a Fidesz nem lép fel elég határozottan a pedofíliával szemben. Holott tudjuk, hogy nálunk van Európa egyik legszigorúbb gyermekvédelmi törvénye, és idén ősszel a kormány – nagyon helyesen – a vonatkozó jogszabályok további szigorítására készül.
Ha viszont a beszélgetőpartner kellően tapasztalt, és rávilágít a csúsztatásaikra, akkor erőszakossággal, sértegetéssel próbálnak meg felülkerekedni. Nekiállnak általánosítani, személyeskedni.
Mindezzel csupán egy probléma van. Ezek a módszerek alkalmasak lehetnek arra, hogy elvegyék a vitapartner kedvét a beszélgetéstől, de arra semmiképpen sem, hogy tartalmassá tegyék, esetleg meg is nyerjék a vitát. Ennek ellenére meggyőző érvelés helyett a baloldali politikusok szinte minden esetben így próbálnak felülkerekedni a kormánypártiakon. Értelemszerűen sikertelenül. Még azt sem veszik észre, hogy ez a teljesítmény a választási eredmények alapján már a saját szavazóik szerint sem elég. Itt szeretném figyelmükbe ajánlani Einstein mondását:
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
Sajnos a fent leírtak miatt a hazai baloldali politikusaink túlnyomó többségével vitatkozni teljesen magvatlan, parttalan és értelmetlen. Pedig közös ügyeink előreviteléhez, a legjobb megoldások megtalálásához hozzájárulna, ha sokféle vélemény az asztalra kerülhetne. Ha a baloldali nézőpontokat olyan emberek képviselnék, akiknek nem egyetlen célja a saját hazájuk ellehetetlenítése. Ennek érdekében a jobboldali közösség különböző fórumokon és szinteken újra és újra kísérletet tesz arra, hogy építő jellegű eszmecseréket folytasson az ellenzék jelenlegi képviselőivel. Lassan azonban be kell látnunk, hogy ezek a próbálkozások legfeljebb a magunk könnyed szórakoztatására alkalmasak, mielőtt nekünk is a fejünkre olvasnák az einsteini idézetet.
A szerző az Alapjogokért Központ kutatója
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)
