Minden ember ősi vágya, hogy jónak érezze magát. Ezt használja ki saját céljaira a liberális propagandagépezet. De hol a határ? Szerencsére itthon, a Nyugattal ellentétben, még van.
Hősünk, a modern nyugati ember nem hisz Istenben. Úgy általában nem hisz semmiben, ami nagyobb nála. Nem hisz a klasszikus családmodellben, társadalomban, nemzetben. Ezzel szemben minden erejével hinni akar önmagában, hinni önnön jóságában. A jót azonban nem vezetheti le abból az Istenből, melyben nem hisz, a krisztusi tanításból, így nincs mihez viszonyítania magát.
Identitásválságba kerül. Kétségbeesetten keresi a kapaszkodókat. Liberális barátaink szerencsére gyorsan a segítségére sietnek, és megerősítik benne, hogy individualista világképe helyes, sőt morálisan felette áll bármilyen egyéb gondolkodásnak. A jóemberség bizonyítására instant megoldásokat is kínálnak.
Hogy segítsék hősünk önigazolását, liberális barátaink a teljes mainstream és közösségi médiával karöltve minden nemzetközi „szent” ügyet gondosan feldolgozva, konyhakész állapotban kínálnak fogyasztásra. Megvásárolható termékekkel, online fizetési felületekkel, profilképkeretekkel. Teszik mindezt természetesen önzetlen, felebaráti szeretetből.
Hősünk boldog. Hősünk jó ember. Saját világképének istenévé válik. Elég csupán egy keretet beállítania profilképéhez, és máris várhatja a buksisimogatást, ami az algoritmustól menetrendszerűen meg is érkezik. Nem vizsgálja az adott ügy igazságtartalmát, sem kapcsolatát saját tapasztalataival.
Hogy megkapja a vágyott megerősítést, hősünknek 2015-ben a migránsok emberi jogaiért kellett kiállnia. Adakozott is a megfelelő NGO-nak. Könnyes szemmel osztotta meg a vonatsínekre lökött migráns nőről készült képeket. Persze az algoritmus megvédte őt attól a ténytől, hogy saját társa taszajtotta fel a gyermeket cipelő asszonyt. Hősünk a ferencvárosi BLM-szobor avatására ugyan nem tudott elmenni, de együttérzett minden elnyomott feketével. Enyhe szégyenérzet töltötte el kiváltságos fehér élete miatt. S bár eddig nem követte a Forma–1-et, fontos kiállásnak érezte, hogy Hamilton letérdelt a Hungaroringen.
Titkon jobban örült a német és az angol futballválogatott meccs előtti térdelésének, mint annak, hogy fiaink a meccsen még egyszer letérdeltették őket. Ettől igazán nagy jellemnek érezte magát. Hősünket az algoritmus megvédte az amerikai nagyvárosokban zajló gyújtogatásokról, fosztogatásokról érkező képsoroktól.
Később a homoszexuálisok jogainak korlátozása ellen tiltakozva bement egy svéd bútorüzletbe, és megvásárolta a szivárványos nagy táskát. Mély elégedettség töltötte el. Hazaérve rögtön szivárványszínűre állította a profilképkeretét. Hősünket az algoritmus elárasztotta azonos nemű párokat cuki kisbabákkal ábrázoló képekkel.
