Kétségtelenül megérkeztünk, ez már az új Európa. Az új és sokszínű Európa, amelyet a fősodratú balliberalizmus meg az alákéredzkedett, árulóvá lett CDU-szerűségek évtizedek óta építgetnek. A nyitott, „szabad”, multikulturális, szivárványosan elfogadó Európa, a létező világok legjobbika. Ahol a mindennapok része, hogy gyermekedet az óvodában kirúzsozott bácsik és szakállas nénik az ölükbe ültetik, és a ferdehajlamúság meg a nemátalakítás szépségeiről mesélnek neki. Ahol mindennapos, hogy papírok nélkül érkező, írni-olvasni nem tudó, katonakorú férfiakat milliószámra vízitaxiztatnak a kontinensre, s az ez ellen fölszólaló 87 éves német nénit nyolc hónap letöltendőre ítélik. S ahol
immár a helyi folklórhoz tartozik, hogy dühöngő elmebetegek Kalasnyikovval köröznek a városban, és szitává lövik, aki nekik nem tetszik. Ahogyan történt az a minap az Európai Unió éteri központjában, Brüsszelben, ahol egy 45 éves tunéziai illegális bevándorló, bizonyos Abdesszamad Lasszúd két svéd futballszurkolót agyonlőtt, majd órákon át szabadlábon kóricált, mire végül nagy nehezen kiiktatták.