A 2015-ös migrációs válság aligha számít brüsszeli sikertörténetnek: a sosem látott embertömeg okozta kihívást meg sem próbálták kezelni, sőt erőteljesen támadták azon tagállamokat, amelyek tettek ellene, így például hazánkat. Ekkor vált el az ocsú a búzától, és derült ki az, hogy az Európai Néppárt számára fontosabb a baloldaltól kapott buksisimogatás, mint a migrációs kérdés megoldása. És ekkor dobták be azt a brüsszeli „megoldást” a köztudatba, amely ellen azóta is küzd minden jóérzésű állam: a kötelező elosztási kvótákat. 

Ez az alapálláspont persze könnyedén cáfolható bármely józanul gondolkodó személy számára, habár az ilyen érveket úgyis szélsőségesnek nyilvánítanák a liberálisok. Vállalva ennek kockázatait, gyorsan tekintsük át, miről is van szó. A migránsok a jobb élet reményében érkeznek ide, de nem dolgozni. Ők a munka nélküli jólétre vágynak, ami komoly pénzügyi teher a befogadó államoknak. Rá­adásul a teljesen más kulturális háttér és értékrendszer miatt fizikailag is elkülönülnek no-go zónákba, ahol párhuzamos társadalmakat hoznak létre. Emiatt sosem fognak úgy viselkedni, mint az európaiak, például a sérelmei­ket csak erőszakkal tudják megtorolni. Ezt láthattuk pár hónapja Párizs lángba boruló utcáin is. Svédországban pedig már a hadsereget kell bevetni az agresszív migránsbandák megfékezésére.

Németország visszaállította az ideiglenes határőrizetet a lengyel és a cseh határon, míg a választások után legesélyesebben kormányt alakító Robert Fico is így tenne a szlovák–magyar határon.

Maga a migrációs csomag is elismeri azt, hogy a kvóta és a migránsgettók önmagukban nem megoldás, és a kompromisszum részeként lehetővé teszi, hogy a tagállamok már Brüsszel által jóváhagyott módon szigorítsanak a határőrizeten. Ironikus módon ennek két irányba tartó hatása is volt: egyrészt az elfogadók táborába sodorta a Meloni vezette Olaszországot, másrészt pedig az ellenzők közé Németországot és Hollandiát, amely két ország nagyon aggódni kezdett a migránsok jogaiért. Például követelni kezdték, hogy a nők és gyerekek (akik egyébként a migrációs tömegben egy számjegyű százalékot képeznek) mentesüljenek az ellenőrzési és előszűrési kötelezettségek alól.

A legkomolyabb vita jelenleg a veszélyhelyzeti rendeletről zajlik, amely olyan esetben lenne alkalmazható, ha egy tagállamba olyan nagyszámú belépő érkezik harmadik országból, hogy egymaga nem képes megbirkózni a teherrel. Ebben az esetben hosszabb ideig lennének alkalmazhatók pél­dául bizonyos határőrizeti szabályok. Ugyanakkor az EP szeretett volna szigorúbb „szolidaritási” szabályokat is bevezetni, például úgy, hogy ezekben a helyzetekben kötelező lenne átvenni migránsokat, a fejenként húszezer ­eurós bírság sem választható opció.

A nyár folyamán nem sikerült elérni, hogy ezt a javaslatot gyorsítva tárgyalják. Ez akkor elsősorban Németország ellenkezésének volt köszönhető, ahol nem függetlenül a belpolitikától, fontos témává vált a migráció. Hiszen a bevándorlásellenes AfD már 20 százalék feletti támogatottságot élvez, sőt akár tartományi pozíciókat is szerezhet a választásokon. Így aztán csak az előző csütörtöki Bel- és Igazságügyi Tanácson került elő ismét a kérdés, amelynek időpontjáig a blokkoló kisebbség (legalább négy tagállam, az EU lakosságának 36 százalékával) elolvadt. Németország ugyanis az utolsó pillanatban visszatáncolt az ellenkezés mögül, mindössze apróbb eredményekkel. Ez jól mutatja a német kormány belpolitikai szorongatottságát. Így Hollandia és Csehország további ellenzése is kétségessé vált, vagyis úgy tűnt, hogy csak a szokásos páros maradt ellenzői pozícióban: hazánk és Lengyelország.

 Ez aligha független attól, hogy az elmúlt hetekben ismét nőtt a migrációs nyomás a Földközi-tengeren a Soros NGO-k migránstaxijai részéről, aminek eredményét Meloni személyesen is jól láthatta Lampedusa szigetén. Így aztán bármiféle engedmény a migrációt pártoló országok felé nehezen elfogadható számukra. Az olaszok világossá tették, hogy ez még nem ellenzés, pusztán időt kérnek a javaslat tanulmányozására.

Számunkra azonban így is nagy jelentősége van a meghiúsult próbálkozásnak. Ugyanis a részletszabályok megtárgyalása látha­tóan sokáig el fog húzódni, és bár Brüsszel a hivatalos menetrend szerint jövő februárra szeretné lezárni az intézményközi tárgyalásokat, áprilisra pedig elfogadtatni a javaslatot, ez igen feszített tempót kíván. 

Mi továbbra is kategorikusan nemet mondunk a migrációra, a kvótákra és a migránsgettókra!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke az Afrikából érkező migránsok által elviselhetetlenül túlzsúfolt Lampedusa szigetére látogatott 2023. szeptember közepén (Fotó: AFP)