Amikor békés, nyugodt idők járnak, sokan gondolják azt, hogy minek drágán fenntartani hadsereget, határvédelmet, titkosszolgálatokat. A rendőrök talán a legszerencsésebbek, hiszen a közbiztonság, a közrend és a közlekedés fenntartása miatt őket nem tartják naplopóknak, felesleges költségvetési tételnek. Elvégre mindenki biztonságban akarja tudni a lakását, autóját, önmagát és a családját is. A valóság akkor töri ezekre az antimilitáns, világbékepárti, naiv emberekre az ajtót, amikor kizökken az idő a maga békés rendjéből.
Legyen az természeti katasztrófa, migrációs támadás, esetleg háború, és máris azt kérdezik, hogy ki fogja megvédeni őket. Vagy hogy miért nem lehetett erről előre tudni, időben kivédeni a bajt. Ilyenkor gyorsan kiderül, hogy az állam létének, békéjének egyik letéteményese a megfelelő elrettentő erejű hadsereg. Emellett
a titkosszolgálatok nem olyan látványos, de nem kevésbé fontos munkájára is szüksége van minden magát komolyan vevő országnak. Mert ha egy titkosszolgálat rosszul dolgozik, annak az állam nagyon gyorsan megfizeti az árát. Ezt láttuk az elmúlt időszakban, több esetben is. Még olyan szolgálatoknál is, amelyekről azt gondoltuk, hogy ők a világ legjobbjai.
Így vélekedtek sokan a szovjet KGB utódjáról, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatról is. Egészen 2022 februárjáig, amikor az orosz hadsereg úgy támadta meg Ukrajnát, hogy az FSZB egészen fals információkkal látta el az orosz vezetést. Aminek a tragikus következményeit a mai napig megszenvedi a fél világ. Vagy talán az egész. Kiderült, hogy az addig rettegett orosz szolgálatok rosszul dolgoztak, sőt nagy valószínűséggel azt sem vették észre, amikor ukrán kollégáik és persze a mellettük tüsténkedő nyugati tanácsadók dezinformációkkal etették őket.
