Wir schaffen das!

Wir schaffen das! – ismerős mondat. Mennyit voltunk kénytelenek hallgatni! Valósággal beleégett az agyunkba, a retinánkba, a sejtjeinkbe, annyit ismételgették 2015-ben. A jóemberkedő libsik, Gyuri bácsi fáradhatatlan propagandistái, celebek, színészek és a nyugati sajtó is ezt sulykolta. Eredetileg ugye Merkel muttitól származik az idézet, ő volt, aki a migránsválság kezdetén egy sajtótájékoztatón büszkén felemelte a fejét, majd határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon kimondta:

„Wir schaffen das!”

Aki nem perfekt németből, az semmiképp se szomorodjon el, ahol tudok, segítek; a merkeli kijelentés valami olyasmit jelent, hogy ő és a szorgos németek úgy gondolják, bármekkora embertömeg érkezik is, nem fognak se megrettenni, se zavarba jönni, egészen biztosan minden felmerülő problémát megoldanak, ha nem is simán, minden zökkenő nélkül, de előbb-utóbb megbirkóznak a feladattal. Eközben minket, a kerítésépítő fasiszta és elmaradott magyarokat leckéztettek mindenből, de elsősorban az úgynevezett európai értékekből.

Mint 2015-ben kiderült ugyanis, hogy a közös piac már a múlté, a schengeni határokon belüli szabad helyváltoztatás smafu és a vámmentes áruszállítás csak egy apró kis szegmense az Európai Uniónak, mert valójában az EU kizárólag azért jött létre, hogy zokszó nélkül befogadjon több millió, magát szírnek hazudó irakit, afgánt meg pakisztánit. Akik bátran mondhatnak bármit arról, hogy mi a szülőföldjük, hogy honnan érkeztek, illetve miért kellett elmenekülniük az országukból, hiszen mindenféle hivatalos papír és igazolvány híján vannak. A baloldali propagandisták szerint ez azért fordulhatott elő, mert az emberi ésszel felfoghatatlanul veszélyes és hosszú út során mindahányan elvesztették az irataikat. A több százezres táblagépekkel és mobiltelefonokkal ellentétben, mert azok szinte minden szerencsétlen, ágrólszakadt menekültnél ott voltak.

A helyzet tehát úgy festett, hogy a németek szidtak, fenyegettek, illetve leckéztettek, és roppant ijesztően kántálták, hogy Wir schaffen das, mi pedig egyrészről jeleztük, hogy a menekültjeik nem menekültek, nem is szírek, másrészről nekiálltunk kerítést építeni, harmadrészt pedig azt is bátorkodtunk megjegyezni, hogy nein, kedves libsik, nem fogjátok tudni megcsinálni; többmilliónyi más vallású, más kultúrájú embert képtelenség integrálni, különösképpen abban az esetben, ha a menekülőkről kilométerekről lerí, hogy nem az első biztonságos menedéket keresik, hanem hont foglalni jöttek, illetve szépen rákapcsolódni a német szociális ellátórendszerre. Bizonyos esetekben pedig nőkkel erőszakoskodni, mondjuk a romantikus, ölelésre, fogdosásra és forró csókra csábító kölni dóm árnyékában.

Nos kérem, most, hogy Európa épp azzal kénytelen szembesülni, hogy muszlim migránsok fékevesztetten ünneplik több ezer civil, nők, gyerekek, csecsemők lemészárlását, miközben vörös fejjel, gyilkos dühvel szidják Izraelt és a zsidókat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem, kedves németek, újfent nekünk, kulturálatlan, gumicsizmás magyaroknak volt igazunk, baromira nem tudtátok megcsinálni.

A baloldal belebukott ebbe a feladatba. Nyugat-európai politikusok, ezt elk…rtátok! Nem kicsit, nagyon! Merthogy Nyugat-Európát valósággal sokkolta a múlt szombat reggeli terrortámadás és a brutális mészárlásról készült videók, képek és beszámolók. Az azt követő események pedig olyan bénult döbbenetet okoztak, amelyet régóta nem volt kénytelen elszenvedni a kontinens. A második világháború óta nem volt arra példa, hogy számos európai nagyvárosban zsidók meggyilkolását ünnepeljék.

Nem otthon, a négy fal között, szégyenlősen vagy eldugott klubhelyiségekben, esetleg kocsmákban titokban, hanem a nyílt utcán.

Büszkén, minden gátlás nélkül. Szavak nincsenek arra, hogy zsidó vezetők arra kénytelenek felszólítani a híveiket, hogy a nyílt utcán ne hordjanak vallási jelképet és ne beszéljenek héberül. Ahogy az is teljesen elképzelhetetlen volt még néhány hete, hogy a német iskolákban zsidó diákokat kezdjenek terrorizálni, ütni-verni, szidni a migráns szülők gyermekei. De olyat is láttunk, hogy a chicagói BLM-mozgalom palesztin zászlós sárkányrepülőst ábrázoló posztot tett ki a Facebook-oldalára. Egy gyilkos terrorista képével ünnepelték a terrort. Egy olyan kegyetlen terroristával, aki miután leszállt, válogatás nélkül ölt meg minden eléje kerülő nőt vagy gyereket.

Eközben Brüsszel továbbra is úgy látja, hogy Palesztina támogatása elengedhetetlenül fontos. Agyrém. A helyzet az, hogy tíz éve még csak a Közel-Keleten voltak ilyen és ehhez hasonló jelenségek, ma viszont az arab világ dühe és antiszemitizmusa beköltözött Európába. És ne legyenek illúzióink, a terror is itt kopogtat a szomszédban. Nálunk ettől nem kell félni, mi biztonságban vagyunk, ahogy zsidó származású honfitársaink is, nálunk nem ünneplik a migránsok csecsemők lefejezését.

Ha a baloldal lenne hatalmon, ez nem így lenne: az országba beköltözne a félelem, a rettegés és a terror. Emlékezhetünk, Gyurcsányék hogyan parádéztak a kerítésnél, hogyan fogadott be ő és a felesége a lopott villájukba migránsokat, és milyen lelkesen támogatták a korlátlan és illegális migrációt. Az arab világ a héten már jelezte, hogy nem csak a Közel-Keleten kíván harcolni; Brüsszelben több embert kivégzett egy tunéziai származású illegális migráns egy gépfegyverrel. Az áldozatok svéd szurkolók voltak, saját hazájuk válogatottját jöttek buzdítani. A légynek sem ártottak. Focimeccset akartak nézni, de helyette egy Allah akbart ordibáló terrorista migráns áldozatai lettek.

Jellemző a brüsszeli a hatóságokra, hogy a rikító narancssárga kabátban robogózó gyilkost másnap reggelig képtelenek voltak megtalálni. A város lakói addig voltak kénytelenek rettegni az otthonukban. A Belgium–Svédország meccs pedig félbeszakadt.

Rettenetes, mert nyilvánvaló, hogy a rendőrség és a szolgálatok képtelenek ellátni a feladataikat, hiszen abban minden szakértő egyetértett, hogy az Izrael eltörlését követelő és a zsidók halálát ünneplő migránsok közül biztosan akad majd olyan, aki terrorcselekményeket akar végrehajtani. Ami bekövetkezett, és az elkövetőt még az sem riasztotta el, hogy a brüsszeli belváros számos helyen be van kamerázva.

Az illegális migránsok korlátlan befogadását szorgalmazó liberálisoknak persze idehaza nem kell aggódniuk, nyugodtan kimehetnek akár háromszor is a Puskás-stadionba, hogy megtekintsék egy népszerű muzsikus fellépését, hajuk szála sem fog görbülni. Énekelhetnek és táncolhatnak is abban az épületben, ami ellen annak idején vadul tiltakoztak, mert felesleges pénzpocsékolásnak tartották. Pont, ahogy a kerítést is. Nem baj, értük is csináljuk.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Fatima Shbair)