Houston, van egy kis gondunk! – 1970-ben, az Apollo–13 Hold felé vezető útja során hangzott el a könnyednek szánt, de mégis vészjósló mondat. Az űrhajó életveszélyben lévő legénységét végül sikerült komoly nehézségek leküzdése után élve visszahozni a Földünkre. Az egy hónapja Izraelt ért szörnyű támadást követő eseményeket látva azt kell mondani: Európa, van egy kis gondunk!
Valójában eddig is sokan tudtuk, láttuk és el is mondtuk Európa közepén, hogy a minden kontroll nélkül földrészünkre zúduló áradattal milyen veszélyek érkeznek. Terrorizmus, iszlám radikalizmus, szervezett bűnözés, eltérő kultúrák harca. Ezeken túl 2015-ben már az is jól látszott, hogy az antiszemitizmus gyalázata is újra gyökeret vert Nyugat-Európában. Emlékeznek még Reem Sahwil történetére? Nyolc éve érkezett menekültként Németországba a palesztin kislány, akivel akkor Angela Merkel német kancellár is elbeszélgetett. Ezen felbuzdulva a Welt című újság is riportot készített vele. Többek között azt kérdezték tőle, hogy mi a legnagyobb álma. „Abban reménykedem, hogy egyszer majd nem lesz Izrael, csak Palesztina” – mondta a gyereklány.
Akkor sokan felkapták a fejüket Németországban, de gyorsan napirendre tértek felette. Sok víz folyt le azóta a Rajnán, a Szajnán, de az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az iszlám világból érkező migránsok milyen nézeteket hoznak magukkal, mit tanítottak nekik az iskolákban, mecsetekben, mit hallottak otthon. Ám az uniós, befogadást hirdető államok politikusai vagy bagatellizálták, vagy elhallgatták a problémát. Pedig az antiszemitizmus, a kereszténygyűlölet, a fehérek megvetése, a nők másodrendűként kezelése is csomagban érkezett velük. Csak éppen a balliberális sajtó nem volt hajlandó beszélni ezekről a gondokról. Aztán amikor Franciaországban elszaporodtak a zsidó vallású polgárok elleni támadások, akkor nagy szemekkel csodálkoztak, hogy miért menekül el az országból tömegesen a zsidóság. Így érkeztünk el 2023 őszéhez.
Németország, probléma van! – közölt terjedelmes kiáltványt az ország legolvasottabb lapja, a Bild. A cím már ismerős. Ebben a felhívásban a lap hosszan sorolja, hogy milyen elvárásokat szeretnének támasztani az országukba érkező migránsokkal szemben. Nyolc hosszú év és az Izraelt ért szadista támadás után ébredtek föl Csipkerózsika-álmukból. Eddig hol éltek? Még most is csak egy békés, multikulturális álomvilág rózsaszínre festett, hamis vágyálmainak megfogalmazásáig jutottak el. Mindenki dolgozzon, legyünk toleránsak egymással szemben, tiszteljük felebarátainkat, mindenki tartsa tiszteletben a német alkotmányt. Mindezeket a vágyakat ötven pontban sorolják. Csak eközben az élet már régen túllépett ezeken az óvatos, finomkodó megfogalmazású kiáltványokon.
Csináljunk Gázát Neuköllnből! – ezt skandálják Berlinben az agresszív tüntetők tízezrei, miközben botokkal, Molotov-koktélokkal támadják a rendőröket. A nap szomorú mérlegeként hatvanöt rendőrt kellett kórházba szállítani. A német kancellár és kormányának tagjai egyre-másra nyilatkoznak, és úgy tesznek, mintha eddig senki sem szólt volna nekik, hogy mekkora a baj. De most majd aztán felgyorsítják a kitoloncolást, Európában nincs helye a gyűlöletnek, antiszemita beállítottságúaknak nem szabad német okmányokat adni. Egy felelős kormány törvényt módosít, utasít, intézkedik, és nem a vágyálmait sorolja. De ezt még nem látjuk.
