Érdeklődéssel, elismeréssel s többnyire teljes vagy részleges egyetértéssel szoktam olvasni Jeszenszky Zsolt írásait (Én csak leírtam…) a Magyar Nemzet hasábjain. A 2023. november 11-én publikált Mozdulj jobbra? című cikkéhez azonban néhány kiegészítést s némi ellenvéleményt érzek szükségesnek megfogalmazni.
Abban teljesen egyet tudunk érteni, hogy a politika valóban a kompromisszumok művészete, de én úgy vélem, hogy a nemzetépítő politika nem csupán a jó kompromisszumok művészete. Hanem egyúttal azon helyesnek vélt elvek sorozatos kinyilvánítása és minden fórumon való hangoztatása (például a külhoni magyarok is meghatározó és támogatásra méltó részei a magyar nemzetnek), amely a választókat nem csupán megszólítja és szavazásra buzdítja, de egyúttal nevelő-, irányító-, befolyásoló-, a helyesnek vélt célkitűzést (például a munkaalapú társadalom építését) megvalósítani igyekvő tevékenység is.
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy mindig az arany középutat kell keresni. Az persze valószínűsíthető, hogy a lehető legtöbb szavazót úgy lehet érdemben megszólítani, ha a lehető legkevesebbet idegenítjük el. De a gazemberekről ki kell mondani, hogy gazemberek!
Csupán finomkodással, udvariaskodással, a nemzetellenes nézeteket állandóan hangoztató baloldali ellenzék képviselőivel és azok vízcsapból is folyó nézeteivel szemben határozott és kemény ellenvéleményre, precízen megfogalmazott, tényeken alapuló állásfoglalásra van szükség. A széles körben ismert német mondás szerint nem lehet úgy kormányozni, hogy az minden embernek megfelelő legyen. De arra lehet törekedni, hogy a többség számára elfogadható legyen. Ahogy egy nagy erdélyi politikus fogalmazott:
Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene, de mindig meg kell tenni azt, amit meg lehet.
S persze erkölcsi tartással, a nemzet iránti elkötelezettséggel.
Jeszenszky azt írja, hogy egy „politikusnak bármi is legyen a meggyőződése, olyan álláspontot kell képviselnie, amellyel nagyszámú választót meg tud szólítani, meg tud nyerni”. Nos, én nem ezt gondolom. Hiszen ez súlyos megalkuvást jelent, lényegében a pragmatizmus győzelme a hitelesség, a személyes meggyőződés felett.
A józan erkölcsi elvektől nem szabad eltérni és aki szembemegy a saját meggyőződésével a szavazatszerzés érdekében, az bizony hitvány ember. Politikusnak is hitvány, és embernek is az.
Úgy vélem, nem helyes a hazai baloldal és a jobboldal éles szembeállítása. Ugyanis nincs is igazából jobb- és baloldal, csupán nemzeti és nemzetellenes oldal van. A kompromisszumok szükségességéről már szó esett. A jó reálpolitikus az, ha a nemzeti oldalon áll, akkor egyúttal – a szó eredeti értelmében – baloldali is (azaz a kisemberek pártján áll, szociáldemokrata gyökerei, illetve nézetei vannak), és persze a jobboldal elvárásait is magáénak érzi. A józanság keretei között. Nem szembeállítani kell a baloldalt és a jobboldalt – például a baloldal a szélsőséges globalista elképzelésekhez igazodik, s hasznosnak véli az oroszok elleni szankciókat és jónak a migránsok betelepítését, a jobboldal viszont a nemzeti szuverenitás megőrzésében bízik –, hanem
meg kell keresni, felismerni és érvényesíteni mindazt, ami összeköt, nem pedig szétválaszt. A nemzet érdekében, az országunkban élő, a nemzetünk testét képező emberek érdekében.
Persze valahol határt kell húzni, például Niedermüller Pétertől, aki a fehér, keresztény és heteroszexuális embereket súlyosan gyalázta („rémisztő, fehér képződmények”), minden fórumon és a legnagyobb keménységgel el kell határolódni! A baloldalon és a jobboldalon egyaránt. Itt nincs kompromisszum! Stefanie Stahl írónő szerint:
Az önismeret nemcsak azért lényeges, hogy tudjuk, kik vagyunk, hanem azért is, hogy tudjuk, kik nem vagyunk.
S nemzetellenesek nem lehetünk!
Teljesen igaza van Jeszenszkynek abban, hogy a választást meg kell nyerni és a tartós érdekérvényesítéshez a későbbiekben a megszerzett többséget fenn kell tartani. Ehhez kell a kiegyensúlyozott kormányzás. Hogy aztán a nagy emberek el tudják-e mozdítani a közepet, ebben nem vagyok biztos. De azt tényleg szeretném remélni, hogy abban igaza lesz Jeszenszkynek, ma Magyarországon a közép megy vissza balról jobbfelé. A helyére. Bár én inkább úgy írnám, hogy az lenne a jó, ha a hazai középmezőny egyre inkább nemzetépítő nézeteket vallana.
Szabó S. András, egyetemi tanár
*
Nincs vita közöttünk
Semmilyen vita nincs a kedves olvasó és köztem. Ha korábbi írásaimat is olvasta, pontosan ugyanezeket fogalmaztam meg én is – lehet, hogy nem sikerült ennyire jól, tömören, hanem nekem több cikk is kellett hozzá. De azt a mostaniban is leírtam, hogy a választók minél nagyobb tömegének megszólítása mellett a hitelességet is meg kell őrizni, az alapelveinkkel, meggyőződésünkkel nem szabad szembemenni.
A józan pragmatizmus nem jelent opportunizmust vagy elvtelenséget. Pusztán csak a megkérdőjelezhetetlen ideológiáktól, a dogmákká merevedett módszertanoktól kell megszabadulni.
Nemzetellenesnek pedig valóban semmilyen körülmények között nem szabad lenni, és azokat, akik bármilyen módon is erről tesznek tanúbizonyságot (például „rémisztő, fehér képződmény”), azoktól – ahogy a kedves tanár úr is fogalmazott – el kell határolódni. Sőt, le kell őket söpörni a pályáról.
Jeszenszky Zsolt
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke győzelmi beszédet mond a Fidesz–KDNP eredményváró rendezvényén, a Bálnában az országgyűlési választás estéjén, 2022. április 3-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
