Az ember téved, sajnos sokszor és sokat életében. Kisebb és nagyobb jelentőségű ügyekben egyaránt. Ismerjük a régi latin mondást: errare humanum est, vagyis tévedni emberi dolog. Ez része életünknek, olyan természetes, hogy időnként tévedünk, mint hogy a felhők felett mindig süt a nap vagy hogy hidegben a víz megfagy. Az ember ugyanis nem tévedhetetlen, nem tökéletes, a memóriánk sem az. A diák is tévedhet, a tanár is, az újságíró is, a szerkesztő is, sőt az olvasó is.
De valahol van különbség az ismerethiányból vagy feledékenységből adódó tévedés és a tudatos tévedés között. Mert ez utóbbi becstelenség, hazugság, félrevezetés. S ha valamiről, valakiről valamit rosszul tudok, és ezt hirdetem, az ugyan része a szabad véleménynyilvánításnak, de erkölcsi kötelességem a korrekció, ha olyan adatok birtokába jutok, amelyek az előző vélekedést felülírják.
Ez így etikus, így tolerálható a normális, törvénytisztelő emberek világában.
Havas Henrik megnyilvánulásait nem nagyon tudtam eddig rokonszenvvel kísérni. Az ő pökhendisége, másokat lenéző viselkedése, saját felsőbbrendűségi tudata számomra taszító. S ha ehhez még nyilvánvaló hazugság is párosul, mások, az általa nem kedvelt emberek lejáratásának, kigúnyolásának szándéka, az szerintem megengedhetetlen, szégyenletes.
Az ugyanis, hogy ő tanította Pilhál Tamást, s az apja, Pilhál György (mint újságíró kolléga) azért hívta fel, hogy a fiával szemben a szigorlaton legyen elnéző, ez nem szimpla tévedés. Ez tudatos tévedés, hazugság, lejáratás, bemocskolása két embernek.
Hiszen Pilhál Tamás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán végzett, nem pedig a világhírű Havas-iskolában, s az apja természetesen nem hívta fel Havas Henriket.
Meddig lehet lesüllyedni, kérdezhetnénk. Hol van a pofátlanság, a becstelenség, az erkölcsi nihilizmus, a velejéig romlottság határa? Minden nemzeti érzésű emberbe, újságíróba, politikusba bárki beletörölheti a lábát, bárkiről megjelenhet teljesen valótlan, az igazsággal még köszönő viszonyban sem álló véleménynyilvánítás? Aki hazudik, az becstelen ember, és szerintem a becstelen embernek lakolnia kellene a tettéért. Hogy máskor megfontolja, hogy mit szabad és mit nem!
