Pilhál György írásait évtizedek óta olvasom. Ő korábban jó sportújságíró és nagyon jó öttusázó is volt (na ne túlozzunk, egészen jó öttusázó volt, akkor, amikor az öttusa még igazán öttusa volt). Szóval szívesen s többnyire nagyon is egyetértve szoktam az ő írásait olvasni, élvezve benne a humort is. Ami pedig Tamást illeti – én az apja korosztálya vagyok –, azt kell írnom, hogy sok cikkét olvastam az elmúlt években, és minden cikkének minden szavával azonosulva, messzemenően elfogadva, egyetértve. Pedig eszembe jut Fodor Henrik, szombathelyi gimnáziumi osztályfőnököm, aki azt mondta, hogy ha generációnyi életkorkülönbség esetén két ember véleménye tökéletesen megegyezik, akkor valamelyikben hiba van. Az állítás biztosan igaz, de az is igaz, hogy a kivétel csak erősíti a szabályt. S a Pilhál Tamás nézete és az én nézetem közötti hasonlóság minden bizonnyal a kivétel kategóriába esik, én őszintén örülök, hogy személyében van ilyen fiatal, felelősségteljesen gondolkodó, nemzeti elkötelezettségű újságíró. Szeretem olvasni az ő cikkeit, s ezért is háborított fel nagyon Havas Henrik Facebookon közzétett firkálmánya, gáncsoskodása, mely teljesen hülye gyermekként jellemzi Pilhál Tamást.

A szerző egyetemi tanár

Borítókép: Havas Henrik (Fotó: Nemzeti Sport)