A jövő (már ha lesz olyan) történelemkönyveiben ott lesz Enoch Burke neve. Mert minden kor megszüli a maga hőseit, akik aztán börtönben vagy akasztófán végzik, de az utókor hálásan emlékszik vissza rájuk, nevüket márványtáblákra vésik, megkoszorúzzák, s bekerülnek a történelemkönyvekbe is, hogy az ifjúságnak példaként szolgáljanak. Azután, ahogy haladunk előre az időben, a történelemkönyveket előbb-utóbb átírják, a márványtáblákat leverik, a hősökről kiderül, hogy gazemberek voltak, a gazemberekről pedig, hogy hősök.
Az elmúlt száz évben láthattuk ezt, elégszer.
Az elmúlt száz évben háborúk, forradalmak hőseit jegyeztük fel, majd felejtettük el.
S persze a márványtáblára vésetés, majd a márványtábla-összetörés műveleteit mindig a „magaspolitika” s az éppen győzelemre vergődött ideológia végzi. A nép pedig, amely tud csodálatos és elborzasztó is lenni, a nép, amely hol bölcs, hol nyálcsorgató idióta – szóval a nép a hősök ügyében többnyire tévedhetetlen. S az igazi hősöket magaspolitikától és uralkodó ideológiától függetlenül tiszteli és emlékezetében megőrzi, a kurzushősöket meg lesz…rja, még akkor is, ha hivatalos ünnepségeken vörösre tapsolja a tenyerét.
Mert mikor szorult rá kurzustámogatásra Leonidász, Petőfi vagy Mansfeld Péter, s ha az aktuális kurzus gazemberezte őket, az ugyan kit érdekelt? Miképpen – hogy mondjunk ellenpéldát is – ugyan kit érdekelt valaha is mondjuk Kun Béla vagy Szamuely Tibor? Évtizedekig éltünk egy kurzusban, amely ezekből akart hőst farigcsálni, de a kollektív emlékezet pontosan tudta, hogy rohadt kis patkányok voltak csupán.
Ám az mindenképpen újdonság, hogy a mai világ – mivel ebben az ellangyosodott nyugati pocsolyában nincsen már semmi hősies – az abnormálist akarja hősként ünnepelni, s a normálist üldözi.
S akkor most térjünk vissza Enoch Burke-höz.
A kedves olvasó bizonyára nem hallott sokat róla, hogy ő kicsoda. Ezt megértem, de elmondom:
„Írországban egy tanár vallási meggyőződése miatt nem volt hajlandó a transznemű tanítványát a »they« névmással megszólítani. A tanárt ezért fizetett szabadságra küldték először, majd amikor az folytatta a munkáját, börtönbe zárták. Tizenegy napja ül a börtönben, nem tudni, hogy mikor szabadulhat.
A csavar a történetében az, hogy amikor nem volt hajlandó a »they« névmást használni, heves szóváltásba keveredett az igazgatóval, ami miatt a helyi bíróság távoltartási végzést adott. A bíróságnak Enoch Burke azt nyilatkozta, hogy »azért állok ma itt, mert nem vagyok hajlandó egy fiút lánynak hívni«. Az ír konzervatívok közül sokan mártírként tekintenek rá.”
Nos, őróla van szó. A jövő (ha lesz olyan) történelemkönyveinek egyik hőséről. De térjünk vissza a jelenbe, ugyanis Burke története ezzel nem ér véget. Burke ismét börtönben van – ezért:
„A német–történelem szakos tanár vesszőfutása tavaly nyáron kezdődött, amikor a Wilson’s Hospital School iskolaszékének döntésének ellenére sem volt hajlandó használni a nemsemleges személyes névmást egy transznemű diák megszólításakor. Enoch Burke a vallásszabadságra hivatkozott, amikor tudatosan megszegte az intézményi vezetés kérését, hiszen meggyőződéses keresztényként tisztában van azzal, hogy csak két nem létezik (férfi és nő).
Az iskola 2022 augusztusában felfüggesztette munkaviszonyát, majd egy helyi bíróság eltiltotta őt az intézmény látogatásától. Miután a férfi ezt többször megszegte, az iskola beperelte. A bírósági eljárás elmarasztaló ítélettel végződött, Burke száz napot töltött elzárva a Mountjoy börtönben 2022 szeptembere és decembere között.
A büntetés ellenére az elbocsátott tanár szabadulása után továbbra is »jelenlétével zaklatta« az oktatási intézményt, amiért a legfelsőbb bíróság minden egyes vétségért esetenként 700 eurós pénzbüntetést szabott ki rá, majd idén szeptemberben újabb börtönbüntetésre ítélte. A legutóbbi, keddi bírósági meghallgatáson a taláros testület úgy döntött, hogy Burke-re visszaesőként újabb szabadságvesztés-büntetést rónak ki, amelynek értelmében a karácsonyt is a rácsok mögött töltheti. Enoch Burke egyelőre hajthatatlannak tűnik, arra hivatkozik, hogy keresztény meggyőződése, a transzgenderizmus el nem fogadása miatt hurcolják meg jogtalanul, a vallás szabad gyakorlását pedig az ír alkotmány garantálja.”
Most legelőször is erre a mondatra szeretnék visszatérni: „Burke-re visszaesőként újabb szabadságvesztés-büntetést rónak ki, amelynek értelmében a karácsonyt is a rácsok mögött töltheti.”
Drága testvéreim, Burke, ez az elvetemült, megátalkodott „bűnöző” „visszaeső”, ezért a száznapos börtön után most visszaviszik. Ezen a ponton szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a másik „liberális” (valójában nem liberális ez, hanem elmebeteg, önsorsrontó és liberálnáci) mintaállamban, Németországban a bíró éppen most engedett el büntetés nélkül nyolc migránst, akik csoportosan megerőszakoltak egy tizenöt éves német lányt. A bíró az ítélet indoklásakor egyebek mellett kifejtette, miszerint ezeknél az embereknél a csoportos nemi erőszak egyfajta identitásképző tevékenység, így tehát legyünk megértők.
Értjük.
A csoportos nemi erőszak az ide beengedett előembereknél identitásképző, és ezt legyünk kedvesek megérteni. De ha egy keresztény meggyőződésű tanár nem hajlandó egy szerencsétlen, abnormális embert egy nem létező névmással illetni, akkor börtönbe megy.
Értjük.
És van egy másik hírem is, kérem, nagy figyelemmel olvassák:
„Egy hamburgi óvoda a »vallásszabadságra« – vagyis nem keresztény gyerekek érzelmeinek tiszteletben tartására hivatkozva az idén megtiltotta a karácsonyfa-állítást” – számolt be több német hírforrás, köztük a Bild.de hírportál.
A Hamburg Lokstedt negyedében lévő Kita Mobi nevet viselő intézményt felügyelő szervezet, a Finkenau Óvoda Alapítvány a karácsonyfa-tilalomról hozott döntést azzal indokolta, hogy „nem akarnak kizárni egy gyereket és azok hitét sem” a közösségi életből, ezért a „vallásszabadság” jegyében a keresztény ünnep ezen jellegzetességét sem engedélyezik – olvassuk a német hírportálon.
A hír már eddigi formájában is megdöbbentő – legalábbis tájainkon még egyelőre –, de az őrület még nem ért véget. Az ügynek ugyanis az lett a folytatása, hogy egy helyi kertészettulajdonos, bizonyos Florian Schröder a tiltás ellenére úgy döntött, hogy nem tagadja meg a gyerekektől a karácsonyfa örömét, és az egyik éjszaka leple alatt saját költségére egy karácsonyfát állított fel az óvodában, mi több, tovább vitte a gesztust, és jó néhány ajándékot is elhelyezett a fa alatt. „Azt gondoljuk, hogy minden gyereknek joga van a karácsonyfára. A mi számunkra a karácsonyfa az ünnep melegét és a közösséget jelenti” – nyilatkozta a Bild.de-nek a tettét bevalló férfi.
A férfi gesztusának azonban most utójátéka van.
Bármilyen hihetetlen, bizonyos embereknél tényleg nincs határa az őrületnek, a karácsonyfát elhelyező „törvénysértőt” ugyanis feljelentették, s a feljelentés alapján a helyszínre kiszállt rendőrség lefoglalta a karácsonyfát és az alatta elhelyezett ajándékokat is.
Az ügy rendőrségi utóélete egyelőre még nem zárult le, annyit azonban tudni lehet, hogy a vonatkozó német törvények szerint az illetéktelen behatolásért – amely törvény alá a karácsonyfa „illegális elhelyezése” eshet – akár egy év szabadságvesztés-büntetés is kiróható. (Forrás: Ma7.sk)
Így talán az is érthető, miért lesz benne Burke a jövő (már ha lesz olyan) történelemkönyveiben.
S a puszta tény, hogy neki ott lesz a helye azokban a történelemkönyvekben, szinte mindent elmond a mi roncsolt, rettenetes, gnóm korunkról.
Egy kérdés persze még marad: ez meddig maradhat így?
Weimar után Hitler érkezett. S e mai, nyugati pöcegödörhöz képest Weimar egy rendezett, tökös kis világ volt.
Ugye-ugye, van min gondolkodni…
Borítókép: A meghurcolt Enoch Burke ír tanár a bíróságra tart (középen) (Fotó: Niall Carson/Getty Images)
