Az egy Kína elv az erős horgonya a Tajvani-szoros békéjének

A nemzetközi közösség nagy figyelemmel kísérte a közelmúltban a tajvani régióban lezajlott választásokat. A Kínai Népköztársaság nagykövetsége szeretné megragadni az alkalmat, hogy ismertesse a tényeket és az okokat, tisztázza a helyzetet.

Gong Tao kínai nagykövet. Fotó: LIN JIWEN

Tajvan Kína része – ez megkérdőjelezhetetlen és megváltoztathatatlan

A történelmi és a jogi tények szempontjából is egyértelmű, hogy Tajvan már az ősi idők óta Kínához tartozik. A fasizmus elleni világháború jelentős eredményeként mind az 1943-as Kairói nyilatkozat, mind pedig az 1945-ös Potsdami kiáltvány egyértelműen rendelkezik arról, hogy Tajvant vissza kell adni Kínának. 

Az egy Kína elv azt jelenti, hogy csak egy Kína van a világon, Tajvan Kína része, és a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen legitim kormány, amely egész Kínát képviseli.

Ez a nemzetközi közösség általános konszenzusa, a nemzetközi kapcsolatok alapvető normája, amelyet az ENSZ-közgyűlés 1971. évi 2758-as számú határozatában is elismert, és amely Kína bármely országgal folytatott kapcsolatainak politikai alapja. A világ 182 országa – így Magyarország is – az egy Kína elv alapján létesített diplomáciai kapcsolatot Kínával. Nauru nemrég jelentette be, hogy elismeri az egy Kína elvet, megszakítja „diplomáciai kapcsolatait” a tajvani hatóságokkal, és újra felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. Ez ismét teljes mértékben bizonyítja, hogy az egy Kína elv melletti kitartás alapvető igazság a nemzetközi közösség számára, ez az emberek akarata és a történelem általános trendje.

Bár a Tajvani-szoros két oldala a hosszú távú politikai konfrontáció sajátos állapotában van, Kína szuverenitása és felségterülete sohasem volt megosztott, és a megosztottság sohasem engedhető meg. 

Tajvan státusa – mint Kína területének egy része – sohasem változott és nem is fog megváltozni. 

Tajvan sem a múltban, sem a jelenben sohasem volt önálló ország, és a jövőben sem lesz az. „Tajvan függetlensége” soha nem volt lehetséges. Sem a múltban, sem a jövőben. Az egyes erők megpróbálnak trükközni a fogalmakkal, a tényeket elferdíteni, a jó és a rossz dolgokat összekeverni, a „két Kínáról” szóló tévhitek terjesztésével házalni. De ezek a törekvések eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen semmiképpen sem változtathatják meg azt a történelmi és jogi tényt, hogy Tajvan Kína területének elidegeníthetetlen része.

A „tajvani függetlenségi erők” jelentik a valódi veszélyt a Tajvani-szoros békéjére és stabilitására

A kínai kormány mindig következetesen kiállt a tajvani kérdés békés rendezése mellett. A kínai vezetők többször is hangsúlyozták, hogy az anyaország békés eszközökkel történő újraegyesítése a tajvani honfitársainkat is magában foglaló egész kínai nemzet érdekeit szolgálja. Az egy Kína elv az erős horgonya a Tajvani-szoros békéjének. 

A Tajvani-szoros békéje és stabilitása előnyös tajvani honfitársaink érdekei és jóléte számára, míg a feszültségei és zavarai csorbítják mindezt.

2016-os hatalomra kerülése óta a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) makacsul kitart a „tajvani függetlenséget” hangoztató szeparatista álláspontja mellett, elutasítja az egy Kína elv és az 1992-es konszenzus elismerését, erőteljes „Kína-mentesítést” folytat, külső erőkkel összejátszik a „progresszív tajvani függetlenség” érdekében, szándékosan aláássa a Tajvan-szoros két partja közötti kapcsolatok békés fejlődését, durván akadályozza és korlátozza a Tajvan-szoros két oldala közötti cserekapcsolatokat és együttműködést és folyamatosan eszkalálja a feszültséget és az ingatag helyzetet. 

Az Egyesült Államok arra használja Tajvant, hogy Kínát sakkban tartsa, Tajvan pedig az „USA-ra számít a függetlenség elérése érdekében”. 

A két fél összejátszik, érdemi és katonai kapcsolataikat fokozva konspirálnak, hogy fokozatosan a háború veszélye irányába taszítsák Tajvant. Ez a Tajvani-szoros békéjét és stabilitását veszélyeztető zűrzavar legnagyobb forrása.

Az úgynevezett „demokrácia a tekintélyelvűség ellen” narratíva eleve tarthatatlan

A demokrácia nem egy szabadalom vagy címke. Sohasem létezett a demokráciának egyetemes modellje, nem is beszélve a felsőbbrendű demokráciáról.

Azt az adott ország népének kell megítélnie, hogy hazája demokratikus-e vagy sem. A világ országainak mesterséges besorolása, felcímkézése, hogy ki a demokratikus és ki nem, és orcátlan kinyilatkoztatása, hogy ki a „demokratikus ország” és ki a „tekintélyelvű rezsim”, leplezetlen „demokratikus hegemónia”. Csak arra jó, hogy megosztottsághoz és konfrontáció provokálásához vezessen. Elárulja és aláássa a demokrácia szellemiségét és értékeit, ha a demokráciát átpolitizálják, fegyverként, eszközként használják más országok belügyeibe való beavatkozásra, szuverenitásuk megsértésére, saját hegemóniájuk fenntartására.

Az, hogy a Tajvani-szoros két oldalán eltérőek a rendszerek, nem jelent akadályt az egyesülés előtt, sem pedig ürügyet az elszakadásra. Hivatalba lépése óta a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) egyfolytában a „demokrácia szembenállása a tekintélyelvűséggel szemben” narratíváját hangoztatja, szándékosan felfújva a szárazföldi területek és a tajvani rendszer közötti különbségeket, leplezve a „függetlenség” kiprovokálására irányuló kísérleteinek jellegét és módját. Egyesek hátsó szándékkal és rosszindulatúan a „demokratikus tekintélyelvűség”, a „kínai fenyegetés teóriájával” próbálják eltussolni azt a tényt, hogy Tajvan kérdése Kína belügye, és ezáltal egy sor rejtett célt érjenek el, így például megfélemlítsék és félrevezessék a közvéleményt, felszítsák a Kína-ellenes érzelmeket és a Tajvannal való érdemi kapcsolatok fejlesztését szorgalmazzák.

A tajvani régióban lezajlott választások eredményei nem változtathatják meg a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok fejlődésének alapvető modelljét és irányát, nem állíthatják meg a kínai nemzet fellendülését, az anyaországgal való újraegyesítés korszakos tendenciáját és történelmi lendületét. Kína nagyra értékeli, hogy a magyar kormány régóta ragaszkodik az egy Kína elvhez. Kína kész együttműködni minden országgal – így Magyarországgal is –, hogy a kölcsönös tisztelet és a kölcsönösen előnyös együttműködés alapján fejlessze a kapcsolatait, hozzájáruljon a regionális és a globális békés fejlődéséhez, és előmozdítsa az emberi sorsközösség építését.

Borítókép: Gong Tao, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. (Fotó: Lin Jiwen)