Elvárható lenne, hogy egy magát nemzetinek mondó párt ne használja fel ezt az intézményt kormányellenes propagandára. Amikor Toroczkai László hatásvadász videóját megnéztem, nem akartam hinni a szememnek. Az a politikus tette közzé ezt a filmecskét, akinek a politikai pályája szorosan összekapcsolódott a Trianon-kérdés mediatizálásával, hiszen ő alapította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, mely hosszú éveken át szervezte önerőből a Magyar Szigetet, a „Pepsi” Sziget ellenpólusát, ahol nemzeti zenekarok koncertjein szórakozhattak és kiváló gondolkodók előadásain pallérozhatták elméjüket a fiatalok. Politikusként a MIÉP-ben kezdte pályafutását, a Jobbikban folytatta, majd miután a Jobbikot nem sikerült nemzeti irányultságában megtartani, megalapította a Mi Hazánk Mozgalmat.

Utóbbi megítélése a nemzetben gondolkodó választók számára messze nem egységes. Kormánybírálatuk miatt nem kevesen vannak, akik a baloldal segítőit látják bennük, de sokan felismerik e pártban a lehetséges szövetségest, szavazóinak pedig nyilván e szervezet a hiteles nemzeti politika képviselője.

Mi látható az említett videóban, amit egyébként Bayer Zsolt érintettként a műsorában részletesen elemzett, s a támadásra a maga vérmérséklete szerint reagált? (Azt hadd szúrjam ide, hogy ami a Trianon Múzeummal kapcsolatban az adásban elhangzott, s aminek lényege az, hogy minden magyarnak látni kellene legalább egyszer ezt a kiállítást, az messzemenően helytálló. Érzésben, tudásban, világképet illetően másképp jön ki az ember ebből a múzeumból, mint ahogy bement. Jellemzően gazdagodva, de legalábbis megerősödve. Bayer Zsolt pedig csak büszke lehet arra, hogy köze van ehhez az intézményhez.)

Azt mutatja be Toroczkai a filmben, hogy indiai vendégmunkások laknak a múzeumhoz tartozó Nagy-Magyarország parkban, ami egyébként a Kárpát-medence egyik legcsodálatosabb szeglete, a Hungária pavilonnal, a Kárpátia éttermet is integráló Gömbös Gyula-vadászházzal, az egyes elszakított területekről elnevezett épületeivel, a Kárpát-medencei virágúttal és a millenniumi emlékművek minia­tűr gyűjteményével. Még az is időnkívüliséget sugall, hogy a park területén nincs térerő.

A filmre visszatérve, láthatunk egy rövid interjút is az egyik vendégmunkással, aki elmondja, hogy hosszabb távra tervez, és két év után újabb vízummal továbbra is itt dolgozna, betekintést nyerhetünk továbbá a múzeum pénzügyeibe, ezzel igyekszik igazolni a pártelnök azt, hogy úgymond nincs rászorulva a park arra, hogy vendégmunkásokat szállásoljon el.

Mit is leplezett le a Mi Hazánk elnöke?

A Mi Hazánk és a Fidesz politikájának irányvonala egyes nemzeti kulcskérdésekben egy irányba mutat, olyannyira, hogy Puzsér Róbert, aki egymással akarja e két politikai erőt hírbe hozni és hitelteleníteni, testvérpártoknak nevezi őket, a tőle megszokott hatásvadász demagógiával.

De aligha tagadhatja bárki, hogy mindkét párt az egész kontinens kultúráját létében fenyegető veszélyt lát az illegális migrációban, reális problémaként érzékeli az LMBTQ-lobbi nemzetközi nyomulását, aminek lassan még a római pápa is behódolni látszik az azonos nemű párok megáldásának lehetővé tételével. Mindkét párt kiemelten fontosnak tartja a nemzet történelmi önképének helyreállítását és vallási identitásának erősítését.

Isten ne adja, de eljöhet az idő, amikor a kétharmad nem fog „úgy állni, mint a cövek”, s akkor a nemzet jövője érdekében kulcsfontosságú lehet, hogy e két párt számíthasson egymásra. Volt már ilyen időszak 2010 és 2016 között, amikor a Jobbik több fontos, a nemzet érdekeit szolgáló kormányzati előterjesztést támogatott. 2016 volt a cezúra, amikor a Jobbiknak moratóriumot kellett volna hirdetni a kvótaügyi népszavazás kampányának idejére a kormány támadásában és minden erővel a szavazók mobilizálására kellett volna törekedni. Ezt diktálta volna a primer nemzeti és európai érdek. 

Ehelyett a párt akkori elnöke, Vona Gábor azzal a minden alapot nélkülöző, légből kapott állítással lepte meg támogatóit, hogy a kormányfőnek le kell mondania, ha nem lesz érvényes a népszavazás, ergo mobilizálás helyett demobilizált, majd miután a népszavazás lezajlott, s az érvényesen szavazók több mint kilencven százaléka elutasította a kvótát, nem erre helyezte a hangsúlyt, hanem Gyurcsány Ferenccel összhangban lemondásra szólította fel a kormányt.

Ezt követően frakciójával együtt nem szavazta meg, s így elbuktatta a migránsügyi alkotmánymódosítást, s azon örömködött, hogy Orbán Viktor meggyengülve megy Brüsszelbe tárgyalni. Nem mellesleg a magyarság és egész Európa megmaradásának érdekében. Láttunk már ilyet a magyar politikában, de azt a pártot SZDSZ-nek hívták, amely soha nem írta ki rendezvényeinek pulpitusára és molinóira, hogy „Csak a nemzet”.

Reménykedjünk benne, hogy a Mi Hazánk nem fogja ezt a pályaívet leírni s ez a videó egy balszerencsés kisiklás volt csupán, s nem pálfordulás.

Borítókép: Toroczkai László (Fotó: Bujdos Tibor)