Tévedés a 2006-os helyzettel riogatni

Az elmúlt időszakban több véleménycikk élt azzal a felvetéssel, hogy a költségvetés visszajutott a 2006-os állapotokhoz, a 2002–2006 között látott eltúlzott mértékű deficitekhez. Ezek az állítások, vélemények azonban több szempontból is tévesek, egyrészt az adatok (hiány és államadósság) sem támasztják alá ezeket a véleményeket, másrészt a magyar gazdaság külső környezetének helyzete és az adott kormányok gazdaságpolitikai tevékenysége is rávilágít az egyes időszakok közötti alapvető különbségekre.

2002–2006 között az államháztartás hiánya a GDP 6,6–9,3 százaléka között alakult, öt év átlagában 7,9 százalék volt. Ezzel szemben 2020–2023 között az 5,9-7,6 százalékos sávon belül mozgott csökkenő tendenciával, négy év átlagában pedig 6,7 százalék volt, jóval alulmúlva a 2000-es évek első felében látott, kirívóan magas hiányokat.

Óriási különbség, hogy amíg a balliberális kormányzat a választási év (2006) felé közeledve radikálisan emelte a hiányt (2006-ban 9,3 százalékra, ami soha nem látott emelkedést jelentett), addig a keresztény–konzervatív kormány még a 2022-es választásoknál is csökkentette a hiány mértékét.

Az államadósság 2002–2006 között folyamatosan, a GDP 55,6 százalékáról 64,4 százalékra nőtt. Ezzel szemben a 2020-as Covid-válság által okozott átmeneti megugrás – ami kivétel nélkül minden országban bekövetkezett a gazdaságvédelmi intézkedések és a többnyire csökkenő nominális GDP miatt – után 79,3 százalékról 2022 végéig 73,9 százalékra csökkent.

Itt szintén megjegyezhető, hogy

amíg az egyik oldal a választási évhez közeledve tervszerűen növelte az államadósság mértékét, addig a másik tartotta magát az ígért és nem mellesleg az alaptörvény alapján kötelező adósságcsökkentéshez.

Az összehasonlítás azonban nem csak a hiány nagyságát és az államadósság-ráta alakulásának irányát tekintve nem állja meg a helyét. 2002-ben a világgazdaság és azon belül az eurózóna gazdasága lelassult, de a német gazdaság kivételével sehol nem alakult ki recessziós környezet. Ezzel ellentétben a magyar gazdaság 4,7 százalékos bővülést ért el, a régióban csupán a szlovák növekedés közelítette meg a hazait. 2003-ban hasonló külgazdasági helyzet mellett a hazai gazdaság növekedése lelassult, a régióban a szlovák gazdaság növekedése lényegesen gyorsabb volt. A következő évben a német gazdaság már kilábalt a recesszióból, az eurózóna gazdasága élénkült, ezzel együtt a hazai növekedés is megközelítette az öt százalékot, azonban a régiós országok már gyorsabban növekedtek, 2006-ra pedig érdemben gyorsult a világgazdaság a német és az európai gazdasággal együtt. A hazai növekedés azonban minden költségvetési stimulus ellenére kifulladt, sőt a 2006 második felében elkezdett megszorítások hatására a következő évben már le is állt a növekedés. A régiós gazdaságok eközben példátlan mértékben bővültek, 2007-ben a szlovák gazdaság növekedése meghaladta a tíz százalékot.

Összességében a világgazdasági helyzet miatt felmerülhetett egy anticiklikus gazdaságpolitika iránti igény az időszak elején, azonban a hazai gazdaság növekedése ezt nem indokolta.

A 2002–2006 közötti időszak második felében élénkülő, az időszak végére kimagasló nemzetközi növekedés pedig már semmiképpen sem indokolhatta a kirívóan magas hiányokat, pláne úgy, hogy ekkor már növekedési többletünk sem volt. Az erre az időszakra jellemző, túlzott mértékben prociklikus fiskális politikát joggal lehet fiskális alkoholizmusnak nevezni.

A sérülékenységet pedig érdemben rontotta, hogy az államadósság külföldi befektetők által birtokolt aránya jóval meghaladta a hatvan százalékot, valamint a devizaaránya az ötven százalékot.

Merőben más helyzet állt elő 2020-tól kezdve, miután a kormány nyolc éven keresztül fegyelmezett költségvetési politikát folytatott, egyszer sem haladva meg a háromszázalékos kritériumot, aminek következtében az államadósság-ráta a GDP 65,3 százalékára mérséklődött.

Számottevően csökkentette a sérülékenységet, növelte az államadósság finanszírozásának stabilitását az adósságszerkezet tudatos megváltoztatása: az államadósság külföldi befektetők által tartott aránya 35 százalék alá, a devizaarány pedig 25 százalék közelébe csökkent, ezzel szemben a hazai háztartások részaránya kiugró mértékben, alig három százalékról 22 százalék fölé emelkedett.

Mindez köszönhető volt az államadósság-kezelő által kibocsátott vonzó lakossági állampapíroknak, valamint a háztartások kiemelkedően növekvő megtakarítási képességének – aminek köszönhetően a régión belül a hazai háztartások nettó pénzügyi vagyona az élvonalba emelkedett.

A 2020 elején kitört Covid-járvány azonban teljesen átírta a gazdasági folyamatokat. A 2020-as és 2021. eleji kényszerű lezárások, korlátozások meredek gazdasági visszaesést okoztak. Az elbocsátások megelőzésére a kormányok Európa-szerte munkahelymegtartó támogatásokat vezettek be, német mintára általánossá vált az úgynevezett Kurzarbeit, aminek a mértéke, támogatási feltételei országonként eltértek.

A hazai kormány intézkedései alapvetően a munkahelyek megtartását és a vállalatok beruházásainak ösztönzését célozták. Az intézkedések irányultsága helyesnek bizonyult, amit mind a hazai gazdaság viszonylag gyors helyreállása, mind a munkapiac kifejezetten mérsékelt, alig érezhető megingása is alátámasztott, sőt a járvány után a foglalkoztatás újabb csúcsokat ért el. Ennek köszönhetően a hazai gazdaság alapvető szövetei nem sérültek.

Nemcsak a munkahelyek megtartásának, a gazdaság támogatásának voltak jelentős költségei, hanem közvetlenül a magyar emberek egészsége megvédésének is. Emellett a gazdasági visszaesés hatására csökkentek az adóbevételek, azonban a kormány átmeneti adó- és járulékcsökkentésekkel számos érintett ágazatot is célzottan támogatott. Mindez együttesen vezetett a magasabb hiányhoz. Mivel a Covid még 2021 első felében is jelen volt, valamint ennek lecsengését követően a legfontosabb feladattá a gazdaság helyreállítása vált, a hiány 2021-ben is magas maradt, ugyanakkor már csökkent a mértéke.

A magyar válságkezelés sikerét tükrözi, hogy a hazai gazdaság az egyik leggyorsabb helyreállást mutatta az unión belül, 2021 második negyedévére elérve a Covid előtti szintet. A költségvetés kifejezetten anticiklikus volt, amivel vállalkozások tízezreit, munkahelyek százezreit sikerült megvédenie.

A gazdaság 2022-re várt helyreállásával, a 2019 után megszakadt trendhez való visszatéréssel joggal lehetett arra számítani, hogy az automatikus stabilizátoroknak köszönhetően a költségvetés helyzete is javulni fog. A 2021-ben bekövetkezett, vártnál nagyobb gazdasági növekedés megteremtette a szja-visszatérítés, a fegyverpénz, valamint a 13. havi nyugdíj 2022-ben történő kifizetésének fedezetét, az szja-visszatérítés eredményszemléletben valójában a 2021. évi államháztartási egyenleget terhelte.

A 2022-ben kirobbant háború és az elhibázott szankciók által okozott energiaválság azonban mintegy tízmilliárd euróval rontotta a cserearányunkat, ez a pénz tehát kikerült a gazdaságból. Ennek a tehernek a jelentős részét átvállalta az állam a rezsivédelmi alap felállításával, valamint a vállalkozásoknak juttatott különböző támogatásokkal, ismét vállalkozások tíz-, családok százezreit mentve meg.

A 2023-as év gazdasági teljesítménye az előző évi energiaár-robbanás (és más nyersanyagok által okozott infláció) eredménye, amelyből egyrészt mintegy ezermilliárd forintos áfaelmaradás, két év alatt ezermilliárd forintot meghaladó többlet-kamatkiadás, és a lakosságnak, a vállalatoknak és az állami intézményeknek juttatott energiatámogatások következtek.

További Vélemény híreink

Válság lehet az euró miatt Európában + videó

A költségvetés felborulását tehát kifejezetten külső tényezők okozták, szó sincs fiskális alkoholizmusról. A romló egyensúlyra válaszként egyes beruházások elhalasztásáról döntött a kormány, költségvetési megszorításokat azonban nem alkalmazott, annak érdekében, hogy a 2023 második felében várt és bekövetkezett növekedési fordulat ne torpanjon meg. Valójában nem a költségvetést engedte el, hanem hagyta érvényesülni a kedvezőtlen gazdasági helyzet költségvetési következményeit, ami teljes mértékben megfelel az anticiklikus gazdaságpolitika válaszának.

A két ciklus költségvetési politikáját összevetve tehát minden alapot nélkülöznek azok a próbálkozások, amelyek egyenlőségjelet igyekeznek tenni a 2002–2006 közötti és a jelenlegi válságidőszaki költségvetési helyzet között.

Az előbbi időszakban a viszonylag dinamikus növekedés ellenére sem sikerült megteremteni a költségvetési egyensúlyt, a gazdaság túlfűtötté vált, az ország külső és belső sérülékenysége meredeken romlott.

A helyzetet rontotta a tartósan magas folyó fizetésimérleg-hiány, a gyorsan növekvő külső adósság (tulajdonosi hitelek nélkül számolva a nettó külső adósság megközelítette a GDP 60 százalékát, a bruttó külső adósság a 120 százalékát), az elégtelen háztartási megtakarítások miatt a bankok számára rendelkezésre álló belső forrás bőven elmaradt a hitelezési kereslet finanszírozásához szükségestől (a bankszektor hitel-betét aránya elérte a 160 százalékot), ami végül – más tényezők mellett – a lakossági devizahitelezés kialakulásához vezetett.

Az államadósság finanszírozását pedig döntő mértékben külföldi befektetők bevonásával lehetett megoldani, amit a 2008-as pénzügyi válság során csak az IMF hiteleivel lehetett kiváltani, miután összeomlott a hazai állampapírpiac.

Ezzel szemben a 2019 után jelentkező kettős válság állami beavatkozást igényelt és rontotta a költségvetés bevételi oldalát, a külső okok miatt megugrott az államadósság kamatterhe, a gazdasági kibocsátás a potenciális szintje alá került, azaz teljes mértékben anticiklikus gazdaságpolitika valósult meg. 2020-ig a hazai gazdaság jelentős külső finanszírozási képességének hatására szignifikánsan csökkent mind a nettó (2020 elején a GDP 5,3 százaléka), mind a bruttó külső adósság (a GDP 50,6 százaléka), a folyó fizetési mérleget az energiaválság miatt tízmilliárd euróval romló energiaegyenleg borította fel átmenetileg, de 2023-ban már élesen javult, részben az energiaárak zuhanása, részben a gyenge belső kereslet miatt.

A lakossági megtakarítások érdemi felhalmozásának köszönhetően jelentős tartalékok halmozódtak fel, amiből egyre nagyobb mértékben lehetett belülről finanszírozni mind az államadósságot, mind a bankok hitelezéshez szükséges forrásigényét (a bankszektor hitel-betét aránya jóval nyolcvan százalék alá került). Az államadósság finanszírozása pedig egyszer sem kérdőjeleződött meg.

Ráadásul, amíg például 2002–2006 között a munkanélküliség erősen növekedett, addig 2020–2023 között sikerült azt rekordalacsony szinten tartani, rekordmagas foglalkoztatási ráta mellett – vagyis a mostani válságkezelés elsődlegesen nem a magyar lakosság, nem a magyar családok kárára történt, ez pedig markáns szemléletbeli különbségre is utal.

A szerző a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza

Borítókép: Az autógyártás évek óta a magyar gazdaság egyik húzóágazata (Fotó: Földi D. Attila/VG)