Összességében a világgazdasági helyzet miatt felmerülhetett egy anticiklikus gazdaságpolitika iránti igény az időszak elején, azonban a hazai gazdaság növekedése ezt nem indokolta. 

A sérülékenységet pedig érdemben rontotta, hogy az államadósság külföldi befektetők által birtokolt aránya jóval meghaladta a hatvan százalékot, valamint a devizaaránya az ötven százalékot.

Merőben más helyzet állt elő 2020-tól kezdve, miután a kormány nyolc éven keresztül fegyelmezett költségvetési politikát folytatott, egyszer sem haladva meg a háromszázalékos kritériumot, aminek következtében az államadósság-ráta a GDP 65,3 százalékára mérséklődött. 

 Mindez köszönhető volt az államadósság-kezelő által kibocsátott vonzó lakossági állampapíroknak, valamint a háztartások kiemelkedően növekvő megtakarítási képességének – aminek köszönhetően a régión belül a hazai háztartások nettó pénzügyi vagyona az élvonalba emelkedett.

A 2020 elején kitört Covid-járvány azonban teljesen átírta a gazdasági folyamatokat. A 2020-as és 2021. eleji kényszerű lezárások, korlátozások meredek gazdasági visszaesést okoztak. Az elbocsátások megelőzésére a kormányok Európa-szerte munkahelymegtartó támogatásokat vezettek be, német mintára általánossá vált az úgynevezett Kurzarbeit, aminek a mértéke, támogatási feltételei országonként eltértek. 

Nemcsak a munkahelyek megtartásának, a gazdaság támogatásának voltak jelentős költségei, hanem közvetlenül a magyar emberek egészsége megvédésének is. Emellett a gazdasági visszaesés hatására csökkentek az adóbevételek, azonban a kormány átmeneti adó- és járulékcsökkentésekkel számos érintett ágazatot is célzottan támogatott. Mindez együttesen vezetett a magasabb hiányhoz. Mivel a Covid még 2021 első felében is jelen volt, valamint ennek lecsengését követően a legfontosabb feladattá a gazdaság helyreállítása vált, a hiány 2021-ben is magas maradt, ugyanakkor már csökkent a mértéke. 

A gazdaság 2022-re várt helyreállásával, a 2019 után megszakadt trendhez való visszatéréssel joggal lehetett arra számítani, hogy az automatikus stabilizátoroknak köszönhetően a költségvetés helyzete is javulni fog. A 2021-ben bekövetkezett, vártnál nagyobb gazdasági növekedés megteremtette a szja-visszatérítés, a fegyverpénz, valamint a 13. havi nyugdíj 2022-ben történő kifizetésének fedezetét, az szja-visszatérítés eredményszemléletben valójában a 2021. évi államháztartási egyenleget terhelte.

A 2023-as év gazdasági teljesítménye az előző évi energiaár-robbanás (és más nyersanyagok által okozott infláció) eredménye, amelyből egyrészt mintegy ezermilliárd forintos áfaelmaradás, két év alatt ezermil­liárd forintot meghaladó többlet-kamatkiadás, és a lakosságnak, a vállalatoknak és az állami intézményeknek juttatott energiatámogatások következtek.

A költségvetés felborulását tehát kifejezetten külső tényezők okozták, szó sincs fiskális alkoholizmusról. A romló egyensúlyra válaszként egyes beruházások elhalasztásáról döntött a kormány, költségvetési megszorításokat azonban nem alkalmazott, annak érdekében, hogy a 2023 második felében várt és bekövetkezett növekedési fordulat ne torpanjon meg. Valójában nem a költségvetést engedte el, hanem hagyta érvényesülni a kedvezőtlen gazdasági helyzet költségvetési következményeit, ami teljes mértékben megfelel az anticiklikus gazdaságpolitika válaszának.

Az előbbi időszakban a viszonylag dinamikus növekedés ellenére sem sikerült megteremteni a költségvetési egyensúlyt, a gazdaság túlfűtötté vált, az ország külső és belső sérülékenysége meredeken romlott.

A helyzetet rontotta a tartósan magas folyó fizetésimérleg-hiány, a gyorsan növekvő külső adósság (tulajdonosi hitelek nélkül számolva a nettó külső adósság megközelítette a GDP 60 százalékát, a bruttó külső adósság a 120 százalékát), az elégtelen háztartási megtakarítások miatt a bankok számára rendelkezésre álló belső forrás bőven elmaradt a hitelezési kereslet finanszírozásához szükségestől (a bankszektor hitel-betét aránya elérte a 160 százalékot), ami végül – más tényezők mellett – a lakossági devizahitelezés kialakulásához vezetett. 

Ezzel szemben a 2019 után jelentkező kettős válság állami beavatkozást igényelt és rontotta a költségvetés bevételi oldalát, a külső okok miatt megugrott az államadósság kamatterhe, a gazdasági kibocsátás a potenciá­lis szintje alá került, azaz teljes mértékben anticiklikus gazdaságpolitika valósult meg. 2020-ig a hazai gazdaság jelentős külső finanszírozási képességének hatására szignifikánsan csökkent mind a nettó (2020 elején a GDP 5,3 százaléka), mind a bruttó külső adósság (a GDP 50,6 százaléka), a folyó fizetési mérleget az energiaválság miatt tízmil­liárd euróval romló energiaegyenleg borította fel átmenetileg, de 2023-ban már élesen javult, részben az energiaárak zuhanása, részben a gyenge belső kereslet miatt.

 Ráadásul, amíg például 2002–2006 között a munkanélküliség erősen növekedett, addig 2020–2023 között sikerült azt rekordalacsony szinten tartani, rekordmagas foglalkoztatási ráta mellett – vagyis a mostani válságkezelés elsődlegesen nem a magyar lakosság, nem a magyar családok kárára történt, ez pedig markáns szemléletbeli különbségre is utal.

A szerző a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza

Borítókép: Az autógyártás évek óta a magyar gazdaság egyik húzóágazata (Fotó: Földi D. Attila/VG)