A Golgotán három kereszt áll. Jézus jobbján és balján egy-egy lator. Köztörvényes bűnözők, akik embert is öltek. A bal lator gúnyolódik: No, ha Isten fia vagy, mássz le a keresztről. De a jobb oldalon lévő rászól: Nem látod, hogy egyazon ítélet alatt állunk? Ráadásul mi megérdemeljük, de ő nem követett el semmit. Majd megszólítja Jézust, és azt kéri tőle: Uram! Emlékezz meg rólam, midőn országodba jutsz. Jézus pedig úgy felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban. Ez az isteni kegyelem örök érvényű elbeszélése. Még a főbenjáró bűnök is megbocsátást nyernek, ha elkövetőjük megbánta azokat, és őszintén vágyik a felismert tisztaságba.
Az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ezért az ember szeretne hasonlítani Istenre. Imájában is azért könyörög, hogy bocsássa meg az Úr a bűneit, miképpen ő is megbocsát az ellene vétkezőknek.
Tehát a megbocsátás és az abból fakadó kegyelem a keresztény ember alaptermészetéből fakad, a keresztény kultúrára épülő társadalmakban a mindennapok része. De valamit nem szabad elfelejteni: a hasonlatosság nem azonosság. Az ember nem Isten, és bármennyire is szeretne azzá válni, soha nem lesz mindenható. Ezért alapvető különbség van az isteni és az emberi kegyelem között is. Az isteni törvények megszegése olyan bűn, ami alól csak Isten adhat feloldozást, hívő ember számára ez nem kérdés. Felmerül viszont az a dilemma, az ember által hozott törvények megsértésével elkövetett bűnök feloldozhatók-e ember által, ha igen, milyen módon és mely esetekben. Az ember ugyanis nem tévedhetetlen. Már a törvényt is elronthatja, igazságtalanná teheti, majd következetlenségével tönkreteheti a törvény betartatását, félreviheti a bűnös elleni eljárást, hozhat téves ítéletet. És ugyanez a gyarló ember veszi magának a bátorságot önmagában Isten arcát keresve, hogy kegyelmet gyakoroljon.
Az emberek által gyakorolt kegyelem természete Barrabás történetén keresztül érthető meg a Bibliában. Tulajdonképpen Barrabásnak kellett volna meghalnia a középső kereszten, a két lator valószínűleg a bűntársa volt. Pilátus választási lehetőséget adott a népnek, döntse el, hogy a húsvéti szokásnak megfelelően kinek ad kegyelmet: a velejéig romlott, gyilkos, rabló álmessiás bajkeverőnek vagy az ártatlan Jézusnak. A tömeg pedig a bűnt választotta az ártatlanság helyett, a sötétséget a fény helyett. Jó lesz tehát vigyázni, amikor a csőcselékre bízzuk annak megítélését, ki a bűnös és ki az ártatlan.