A Magyar Nemzet az elmúlt napokban a magyarországi választásokba beavatkozó A4D hat külföldi tanácsadó testületi tagjáról közölt portrécikkeket. Leegyszerűsítenénk a lényegüket azoknak, akik ezeket még nem olvasták: a pökhendiség, a kivagyiság, a felfuvalkodottság jellemezte hűbérurakról és -asszonyokról szólnak, a magyarországi dollárbaloldal bábmestereiről, akik az A4D mögé bújva amerikai kapcsolatrendszerüket használták fel az Orbán-kormány megdöntésére. Ez a kísérlet elbukott, de 2026-ra is ki fognak találni valamit, ha a szuverenitásvédelmi törvénycsomag meg is nehezítette a dolgukat. 

Vegyünk csak egyetlen további példát, Charles Gati libtársét, akivel tavalyelőtt az történt, hogy véletlenül nem az ő ügyét szolgáló újságíró szeme elé keveredett – ott és akkor éppen nem a Népszavánál (bolti ára: másfél dollár) pátyolgatták –, és arra kellett volna okkal válaszolnia a A4D tanácsadó testületi tagjaként, mégis mi végre a Márki-Zay Péterékhez került kétmilliárd aranyforint? A sajtószabadságról amúgy előszeretettel papoló Gati válasza erre a magyar közmédia riporterének ez volt (bájos amerikai akcentusával): 

De vegyük addig előbb sorra Márki Zay-Pétert, az ellenzék 2022-es miniszterelnök-jelöltjét, aki a lenini hasznos idiótákkal ellentétben a megbízói számára teljességgel haszontalan idiótának bizonyulva kiabálta tele a magyar médiát amerikai bábmestereiről. Az Észak-Amerikában egy házaló ügynöknél sokkal többre nem vitt politikusként bizonyára úgy érezhette, ottani befolyásos nevekkel dobálózva vághat fel idehaza.  

– kotyogta el például MZP, talán nem véve észre, hogy az A4D honlapján ez olvasható: „a tanácsadói testület nem része az A4D napi döntéshozatalának és támogatói tevékenységének, továbbá nincsen tudomása támogató tevékenységünk részleteiről a célországainkban”. Mint említettük, Marton a tanácsadói testület tagja. Valaki itt nem mond igazat, libtársak!  

Márki-Zay a gyakori önkioldásai egyikében ezzel is hencegett egy sort:   

Na, persze, Wesley Clark, a kardcsörtető amerikai, aki előbb lő, aztán kérdez, és úgy bombázta 1999-ben a Vajdaságot (is), hogy neki térkép volt a táj, nekünk meg nem. A ráadás Evelyn Farkas, az amerikai hadiipari komplexum egy további beépített embere.

De adjuk is át rögvest a szót a drága jó Evelynnek, aki egy videón elbeszéli nekünk, mit is gondol a határon túli magyarok gondjairól. Magyarra fordítva ezt gondolja: 

Ezt mondta tehát Evelyn, pedig már kezdtük azt hinni, hogy ezt a beszédmódot („Erdéllyel kezdődik, aztán Auschwitz a vége”) valahol már Révai elvtársnál, az 1950-es években magunk mögött hagytuk.

De láthatóan mégsem. És ezek akarnak 2026-ban hatalomra jutni.

Az egész bagázs mögött valahol felsejlik az SZDSZ-tempó. Egy valamikori diplomata ismerősöm még a 90-es évek elején finoman felvetette a szabad demokraták egy prominensének – aki ma is a tévében osztja az észt –, nem kellene-e a nemzeti kérdéssel is foglakozniuk? Az illető válasza: nem, a szavazótáboruk ezt nem igényli. Az SZDSZ milliós bázisa – soraiban valamikor e sorok írójával is – másfél évtized leforgása alatt a nullára apadt (persze nem csak emiatt).

Az A4D tanácsadó testületét telirakták a hétköznapi embert lenéző, a világmédiában hazugságokat terjesztő háttérhatalmi figurákkal. Mint Francis Fukuyamával, ezzel a globálisra fújt, csak a szürke kardigán nélküli Lengyel Lászlóval, aki három évtizede ugyanúgy fordított Kasszandraként jósolja a tutit, majd csalatkozik ugyan, de így is remekül megél belőle. 

Vagy Anne Applebaum „Közép-Európa-szakértővel”, aki szerint a Fidesz azért legyőzhetetlen, mert átszabta a választókerületeket. Mármost ha Applebaumot leültetné valaki egy körzővel a kezében, hogy addig húzogasson új választókerületi határokat, amíg a hárommillió Fidesz-szavazóval szemben ki nem hozza győztesnek a kétmillió balliberális szavazót, akkor alighanem szólnának neki egy idő után: élemedett korára való tekintettel várják már a ravatalozóban. 

Mégis az Applebaumoknak áll a zászló, tudhatnak valamit. Férje, Radoslaw Sikorski lett az új lengyel külügyminiszter, miután az A4D a most végül kormányt alakító, majd tisztogatásba fogott lengyel liberálisok holdudvarát támogatta az őszi választásokon. Ez a jó buli, nem? Hiszen akkor jó helyre mentek végül is a „mikroadományok”, a Mississippiben gürcölő magyar dohányültetvényi napszámosok és a chicagói lengyel takarítónők tízdolláros befizetései. (Aki ezt elhiszi, elég naiv lehet…)

A végére is Kati Martontól hagytunk egy gyöngyszemet: 

No comment… Mindamellett nem ez Amerika. Vagy nem csak ez Amerika. E sorok írója is sokakkal találkozott az óévben a magyarokkal és a konzervatív értékekkel kapcsolatban megértő amerikaiak köréből. Köszönet nekik, a teljesség igénye nélküli felsorolásban: R. R. Reno teológusnak, Eric Kos filozófiatörténésznek, Alvino-Mario Fantini főszerkesztőnek. Semmiben, de semmiben, ami időtálló és értékes, nem maradnak ők el az A4D pöffeszkedőitől. Sőt. 

Reménykeltő, boldog új évet mindannyiunknak 2024-re!

Borítókép: Korányi Dávid, a dollárbaloldal globalista összekötője és bőkezű amerikai pénzszerzője (Forrás: Wikipédia)