Az ideológiai harc uniós győztese erkölcsileg, kitartásban és bátorságban egyértelműen a magyar kormány lett. 

A valós politikai programot felmutatni képtelen hazai baloldal és nemzetközi tettestársaik saját mondanivaló hiányában az elmúlt évek uniós vitáit – amelyeket az Európai Ügyek Bizottságának tagjaként magam is megtapasztaltam – „ha a magyarokon van sapka, az a baj, ha nincs rajtunk sapka, az a baj” keretbe kényszerítette.

Tolsztoj Háború és békéje helyett Európában most a Háború vagy béke a tét, és a magyar kormány kezdettől a béke pártján áll. A változás szelétől félti a brüsszeli elit az uniót, s most különösen egy olyan tagállam – mint hazánk – elnöksége miatt aggódik, amely az egyetlen volt az elmúlt évtizedben, melynek soros elnöksége alatt a csatlakozási fejezetek lezárásával képes volt elérni, hogy Horvátország által bővüljön és ne csökkenjen az unió tagállamainak száma. Leendő magyar elnökségünk prioritásai valós tükre annak az irányvonalnak, amelyet a magyar kormány képvisel: a demográfia kihívásai­nak kérdése, a családpolitika fontossága, a versenyképesség, a nyugat-balkáni bővítés melletti kiállás, a nemzeti kisebbsége jogainak tiszteletben tartása.

A decemberi és januári uniós csúcsot egyértelműen Ukrajna kérdésköre, uniós tagsága és támogatása körüli viták határozták meg. Ami biztosan eldőlt, hogy a 2024 és 2027 közötti időszakra létrejön az „Ukrajna-eszköz”, amely egy tematikus pénzügyi program az ország helyreállításához, újjáépítéséhez való hozzájárulás formájában. Az Ukrajna-eszköz kapcsán a magyar kormány két komoly tárgyalási eredményt ért el: egyrészt egyfajta utókövetési mechanizmust tartalmaz, ennek részeként a bizottság évente jelentést fog készíteni a végrehajtásról, amelyről az Európai Tanács minden évben vitát fog rendezni, másrészt a finanszírozáshoz

Sokszor tettem fel magamnak a kérdést: hova tűnt az az Euró­pai Unió, amely a tagállamok egyenlőségére alapozva korrekt vitákat és valódi dialógust folytat? Ezt az értékvesztést némán, kimondva vagy kimondatlanul mindenki érzi a bőrén, de a dolog pikantériája, hogy ez a mostani liberális köd kellett ahhoz, hogy az európai polgárok lassan, de biztosan elkezdjenek újból figyelni a konzervatív, kereszténydemokrata üzenetekre.

Számunkra, akik ezt az értékrendet képviseljük, a lehetőségekkel teli jövő adatik majd meg, hiszen biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező európai parlamenti választások egyre inkább a konzervatív politikai erők megerősödését fogják hozni a kontinensen. Nincs kisebb feladatunk, mint az uniós intézményekbe vetett bizalom visszaállítása, egy olyan Európai Unió megerősítése, amely összetart és nem szétválaszt minket.

A szerző országgyűlési képviselő, 
a KDNP és a külügyi bizottság alelnöke

Borítókép: Tiltakozó spanyol gazdák (Fotó: AFP/Marc Asensio)