idezojelek

Amerika az elrettentő példa

A liberális intézményrendszer már nem a pedofilokat, hanem a szülőket félemlíti meg.

Rod Dreher avatarja
Rod Dreher
Cikk kép: undefined

Mennyire bőszít fel a pedofília? Azután, hogy korábban újságíróként négy éven át írtam rendszeresen az amerikai katolikus egyházban történt szexuális visszaélésekről, a bennem lévő tüzes felháborodás mostanra elégette azon képességemet, hogy katolikusként higgyek.

Számomra nem a gyermekeket és kiskorúakat molesztáló papokkal való szembesülés volt a legrosszabb. Sokkal inkább az azzal való szembesülés, hogy milyen sok püspök – olyan férfiak, akiket nem a szexuális kényszer hajtott – mentegetőzött ezekért a bűnökért, és jobban törődött a bűnözőkkel, mint az áldozataikkal. Márpedig az ilyesfajta bántalmazás áldozataival és családjaikkal beszélgetni azt jelenti, hogy a lelke mélyéig megrázza az embert az a sok sérülés, amit ez a gonoszság okoz a gyermekeknek és a családoknak. Ha ezt nem vesszük komolyan, az maga is a romlottság egy formája.

Azért osztom meg ezt a személyes múltat, hogy egyértelművé tegyem, mennyire komolyan veszem a gyermekek szexuális zaklatásának ügyét. 

El sem tudom képzelni, mennyivel rosszabb lehet, ha valaki áldozatként vagy egy áldozat szülőjeként éli át ezeket a borzalmakat. Mindemellett azt is hangsúlyozom, hogy semennyi együttérzésem sincs azok iránt, akik nem veszik komolyan ezt a témát.

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében nem vesztegette az időt, amikor a Magyarországot sújtó politikai válságról beszélt. A kegyelmi botrányt, amely Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit volt igaz­ságügyi miniszter és legutóbb Balog Zoltán református püspök posztjába került, a magyar kormányfő rémálomnak nevezte, amely mindannyiunkat megvisel. Mindazonáltal Novák Katalin és Varga Judit lemondásáról úgy vélekedett, „be kell látnunk, az történt, aminek ebben a helyzetben történnie kellett”.

És igaza van. Bármennyire is kedvelem Novák Katalint és Varga Juditot, a gyermekek szexuális zaklatása ügyében nem lehet kompromisszumot kötni. Semmilyet. Bármennyire is sajnálom, hogy véget ért a politikai karrierje ennek két kiváló nőnek, igazság lett szolgáltatva, és Magyarországon még erősebb gyermekvédelmi törvények lesznek. Ha Balog Zoltán református püspök megértette volna a gyermekekkel való szexuális visszaélések valódi természetét, soha nem kért volna kegyelmet K. Endrének, és mindez nem történt volna meg.

Az az elképzelés azonban, hogy a magyarországi politikai és kulturális baloldal megpróbál tőkét kovácsolni ebből a válságból, hogy a gyermekek valódi védelmezőjeként adja el magát a magyar embereknek, egy színjáték – méghozzá egy veszélyes színjáték!

Ugyanis ha a baloldali pártokon múlna, a magyar gyerekeket az iskolában genderelméletekre tanítanák, és ugyanolyan könyörtelen propagandának lennének kitéve, mint az amerikai gyerekek. Vajon a magyar anyukák és apukák fel vannak-e már készülve az animált drag queenek által vezetett rajzfilmes Pride-felvonulásokra? Ez teljesen normális az amerikai televízióban. Az amerikai hírmédia továbbá gyakran közöl kritikátlan beszámolókat a transznemű gyerekekről, sőt, még a „drag kids”-et is ünneplik:

olyan kisfiúkat, akik a felnőttek szórakoztatására nőnek öltöznek.

Németországban a kisgyermekek az iskolai tanórákon a szexualitás különböző formáiról tanulnak. De Németországban az erkölcs már régóta erősen megkérdőjelezhető. 1973 és 2003 között például a német hatóságok tudatosan pedofilok felügyelete alá helyeztek árva fiúkat. A német politikusok ma, beleértve a baloldaliakat is, elítélik ezeket a kísérleteket; a Zöld Párt, Németország egyik legnagyobb pártja bocsánatot kért a múltban nyíltan támogatott pedofíliáért. A Zöld Pártnak – amely ma Németország egyik legnagyobb pártja – bocsánatot kellett kérnie a botrányban játszott szerepe miatt. Ez a bűnös gyakorlat mégis egy olyan baloldali kultúrából nőtt ki, amely a gyermekek szexualizálását progresszívnek tekintette.

Sajnos ez nem a régi rossz időkből való. Spanyolországban két évvel ezelőtt a szocialista esélyegyenlőségi miniszter azt mondta, hogy a gyerekeknek joguk van beleegyezni a felnőttekkel való szexbe. Ez a baloldal a gyermekek szexualizálásához való ragaszkodásának egyenes következménye. 
De ha ezt kimondjuk, a baloldali aktivisták és politikusok hisztériával és bigottsággal vádolnak. Azt akarják, hogy mindenki azt higgye, hogy például a Drag Queen Story Hour, amely során drag queenek kiskorú gyerekeknek mesélnek történeteket, valami szórakoztató és ártatlan dolog. De ne higgye el nekik, kedves olvasó! A Drag Queen Story Hour arról szól, hogy ledöntsék a kisgyermekeket védő társadalmi tabukat. Ez történik Észak-Amerika több ezer iskolájában. A népszerű Libs of TikTok nevű X-profil rendszeresen leleplezi ezt; a fősodratú média gyakran el is ítéli az oldal készítőit mint bigottakat, akik megvetik az LMBTQ-közösséget.

Higgye el a kedves olvasó egy amerikainak, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte a gyermekek szexualizálására irányuló mozgalmat,

mindig azzal kezdődik, hogy a baloldal azt mondja: csak a gyermekek biztonságát akarja megteremteni. 2000-ben Massachu­setts államban néhány aggódó szülő részt vett egy, az adófizetők által finanszírozott konferencián, amelyen LMBTQ-tanárok és aktivisták tanították a diákokat a szex különböző perverz fajtáira, beleértve az öklöknek a partner végbelébe való bevezetését. 

A konferenciát a GLSEN szponzorálta, egy jól finanszírozott aktivista szervezet, amelynek célja az LMBTQ-ideológia terjesztése az iskolákban – igen, a biztonság leple alatt.

Az ötlet lényege, hogy az LMBTQ-gyerekek megérdemlik, hogy biztonságban legyenek az iskolában, és ne érje őket zaklatás. Ki ellenkezhetne ezzel? A GLSEN stratégiája az volt, hogy a zaklatás ellen nem a zaklatók megbüntetésével, hanem az LMBTQ-ideológia tanításával küzd az iskolai tanterv minden szintjén. Ha valaki nem értett egyet ezzel a módszerrel, mondjuk rámutatott arra, hogy az LMBTQ-gyerekeket meg lehet védeni a zaklatók megbüntetésével anélkül, hogy radikális szexuális ideológiára oktatnák őket, a GLSEN és támogatói azt állították, hogy azok nem törődnek a gyerekek biztonságával.

Ez történt azokkal a massachusettsi szülőkkel, akik felvették videóra az obszcén tanítási órát, és nyilvánosságra hozták azt. Aktivisták és a helyi média gyűlölettel és bigottsággal vádolta, egy helyi bíró pedig elhallgattatta őket. Az egész liberális intézményrendszer ebben a nagyon liberális államban a szülők ellen fordult.

Akkoriban újságíróként írtam erről a botrányról. „Ahogy Massachusettsben megy, úgy mehet majd egész Amerikában” – írtam akkor. Huszonnégy évvel később pedig pontosan ez történt.

Mára ugyanis az amerikai gyerekek megrontása a progresszív ideológia által már eléggé előrehaladott állapotban van. Az LMBTQ-aktivisták és a baloldali politikai, valamint a nagyvállalatokban ülő szövetségeseik még mindig ugyanazt a stratégiát alkalmazzák: mindenkit, aki ellenkezik velük, közömbösséggel vádolnak a zaklatás, sőt a transznemű fia­talok öngyilkossága iránt. Ez negyedszázadon keresztül működött, miért most kellene abbahagyniuk?

A baloldal pontosan ezt fogja tenni Magyarországgal, ha hatalomra kerül. Haragszik a kedves olvasó K. Endre ügye miatt? Rendben, ez jogos. Úgy tűnik, hogy itt egy jó kapcsolatokkal rendelkező bűnöző használta ki a társadalmi hálózatát, hogy enyhítse a büntetését. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, és most, a jogi reformoknak köszönhetően valószínűleg nem is fog többé előfordulni.

A baloldal gyermekeket behálózó szexuális propagandája azonban sokkal finomabb és jóval veszélyesebb. Senki nem hiszi, hogy helyes kegyelmet adni annak, aki bűnrészes pedofíliában. De nagyon sok baloldali véleményformáló, köztük befolyásos politikusok és kulturális személyiségek úgy gondolják, hogy a gyermekek elméjének szexualizálása valami jó és fontos, felszabadító dolog.

Ha a magyarok beengedik ezt a dekadenciát az országukba, talán soha nem fognak talpra állni. Ma, az amerikai baloldal évtizedek óta tartó lobbitevékenységének eredményeként minden negyedik amerikai középiskolás diák LMBTQ-nak vallja magát. 2000-ben az amerikai felnőtteknek csak körülbelül három százaléka azonosította magát melegként vagy leszbikusként, és a transzne­műek szinte teljesen ismeretlenek voltak. Ma az LMBTQ-párti média- és oktatási környezetben nevelkedett generációk közül az ezredfordulósok (az 1980 és 1996 között születettek) tizenegy százaléka, a Zoomerek (1997 és 2004 között születettek) pedig – megdöbbentő adat! – húsz százaléka vallja magát LMBTQ-személynek.

Ez történik, ha azt hisszük, hogy a baloldalra lehet bízni a gyermekek biztonságát, amikor a szexről és a szexualitásról van szó. Ez történik, amikor a jobboldal túlságosan fél attól, hogy bigottnak nevezik, hogy kiálljon a józan ész mellett, vagy túlságosan megfélemlíti saját hibáinak öröksége ahhoz, hogy bátran visszavágjon a progresszívek által a „biztonság” nevében javasolt, sokkal pusztítóbb hibáknak.

Ami Massachusettsben történt, elterjedt egész Amerikában. Ami Amerikában történt, az elterjed Európában is. 

El fog jönni Magyarországra is, kivéve akkor, ha a magyarok nem hajlandók bedőlni a baloldal hazugságainak.

A szerző író, szerkesztő, 
a Danube Institute vezető munkatársa

Borítókép: Látogatók nézik a Republikánus Párt elnökjelöltségére pályázó Donald Trump volt amerikai elnök kampánybuszát a Konzervatív politikai akció konferencián (CPAC), a Maryland állambeli National Harborban, 2024. február 22-én (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Nevelőedző

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Nem állunk meg Schwechatnál

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Tizenkét héttel később

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Kik követik Magyar Pétert?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.