Trump futótársa, a Yale jogi karán végzett J. D. Vance egyszer merészen kijelentette: 

Egy 2022-es beszédében Vance kifejtette, hogy a most Amerikát sújtó legrosszabb és legkárosabb eszmék közül oly sok a korrupt egyetemekről indult, különösen a legelitebbekről.

Trump nem olyan elnökjelölt, aki a tömeges migrációban és a nyitott határokban hisz. Kamala Harris abszurd módon azt állítja, hogy komolyan fog foglalkozni az Egyesült Államok déli határán kialakult válsággal – ez annak ellenére van így, hogy az ő kormánya elnökölte az Amerikába özönlő illegális migránsok hatalmas áradatát. Reméljük, hogy egy Trump-kormányzat valamilyen módon nyomást gyakorolna Európára, hogy határozott intézkedéseket hozzon saját határai ellenőrzésének visszaszerzése érdekében.

Trump nem az a jelölt, aki a maximális abortuszjogokban hisz. Sok amerikai abortuszpárti megsértődött azon, hogy Trump mérsékelte ebbéli álláspontját. Életpárti szavazóként én is azt kívánom, hogy Trump tartsa meg keményvonalas véleményét az abortusz kérdésében. De amint azt a Roe kontra Wade ítélet 2022-es megszületése utáni időszakban az állami népszavazások megmutatták, az amerikaiak nagyrészt abortuszpártiak. Ezzel nekünk, konzervatívoknak együtt kell élnünk. A Trumpra leadott szavazat visszatartása mindazonáltal ostoba lépés lenne.

Az amerikai hadsereg például teljesen magáévá tette a wokenesst. A hadseregen belüli előléptetések ma már a woke kontextusban történnek, ahol a férfiak és nők a faji, szexuális és nemi identitásuk alapján lépnek előre a karrierjükben, nem pedig a háborúk megvívására való képességük alapján. Az elit katonai akadémiák most a nemi ideológiára, a Black Lives Matter gondolkodásra és az identitáspolitika különböző aspektusaira képzik a tisztikart. Ez szörnyű hatással van a felkészültségre és a morálra. A jelenlegi toborzási válság részben annak köszönhető, hogy a konzervatív régiókból származó potenciális katonák nem akarnak olyan hadseregben szolgálni, amelyben hátrányos helyzetbe kerülnek fajuk, nemük és a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjuk miatt.

Trump nem az a jelölt, aki támogatja, hogy az Egyesült Államok kormányának hatalmával kényszerítsék az egyetemeket arra, hogy a női sportágakban a magukat nőként azonosító biológiai férfiak is versenyezhessenek. 

A liberális Oregon államban a kormány eltörölte azokat az oktatási normákat, amelyek szerint a középiskolásoknak jártasságot kell mutatniuk olvasásban és matematikában. Mindezt arra hivatkozva, hogy az alapvető normák betartása hátrányos helyzetbe hozza a színes bőrűeket.

 A 2020-as kampányban Kamala Harris alelnökjelölt azt mondta, hogy a rendőri brutalitás elleni folyamatos erőszakos tüntetések „nem fognak alábbhagyni, és nem is szabad”. Az eredmény a mindennapi élet folyamatos kriminalizálódása lett számos amerikai városban.

 Egy vezető konzervatív jogtudós nemrég azt mondta nekem, hogy Biden bírói kinevezései, akik élethossziglan fognak a szövetségi bírói székben ülni, közepes sokszínűségű választások voltak, Harriséi azonban valószínűleg igazi radikálisok lesznek. Trump esetében nem kell emiatt aggódni.

 Harris ezzel szemben a méltányosságot hangsúlyozza, vagyis az alapján ítéli meg az igazságszolgáltatást, hogy az eredmény hogyan érinti a kivételezett kisebbségi csoportokat.

Trump nem az a jelölt, akinek a támogatói között az amerikai közélet legrosszabb emberei vannak. Olyanok, akik láthatóan gyűlölik az egyszerű amerikaiakat és a régóta meglévő amerikai értékeket. Közéjük tartoznak a fehér liberális nők, a wokeness dühös harcosai, akik megvetik a férfiasságot és mindent, ami a hagyományos értékekre hasonlít; valamint a baloldali média, amely a Trump megállítása iránti szenvedélyében feladta a tisztesség és a semlegesség minden látszatát.

Ami Amerikát naggyá tette, az a meggyőződés volt, hogy amerikainak lenni azt jelenti, hogy egy olyan ország polgára vagy, ahol a jellemed alapján ítélnek meg, és egy olyan országé, ahol olyan messzire juthatsz, amilyen messzire csak a tanulási képességed és a kemény munkád visz. Az Egyesült Államok soha nem valósította meg tökéletesen ezeket az eszményeket, de legalább a Republikánus Párt számára ezek az eszmények még mindig fontosak; a demokraták megtagadták őket a „kulturális marxizmusnak” nevezett eszmékért.

Ráadásul az Egyesült Államok, ahol a demokraták vannak a Fehér Házban és az uralkodóosztály liberálisai irányítják a legtöbb intézményt, ezeket a korrupt eszméket exportálja a világ többi részébe. Belefáradtam abba, hogy a volt szovjet blokk országaiban utazgatva idős embereket hallgatok, akik elmondják, hogy a kommunizmus alatt Amerikában látták a reményt, de most attól félnek, hogy az amerikai wokeness elterjed az országukban, köszönhetően az amerikai kormánynak, a kapitalista vállalatoknak és a baloldali médiának.

Egyszer nem szavaztam, mert nem tudtam a demokratákra voksolni, de Trumpot túlságosan ellenszenvesnek találtam. Ez 2016-ban volt. A jelenlegi körülmények között a semlegesség olyan luxus, amit egyetlen konzervatív sem engedhet meg magának. Ezért az én elnökjelöltem Donald J. Trump, mentegetőzés nélkül.

A szerző amerikai író, újságíró, a Danube Institute vendégkutatója