Egy francia újságíró a múlt héten megkérdezte tőlem: Donald Trumpra szavazol? Amerikai lévén gyakran kapom meg ezt a kérdést európaiaktól. A válaszom mindig az, hogy „Igen, feltétlenül”, amit általában a „Te jó ég, mi a fenének?” valamilyen változata követ. A válasz részben azért igen, mert száz százalékban hiszek James David Vance alelnökjelöltben.
De a válasz leginkább mindazért, ami nem Trump.
Ő nem olyan elnökjelölt, aki folytatni akarja ezt az értelmetlen és költséges háborút Ukrajnában. A magyar Orbán Viktorhoz hasonlóan ő is a békés megoldást akarja a kibékíthetetlen és véres konfliktusra.
Ami azt illeti, Trump nem az a jelölt, aki megveti Orbán Viktort, egész Európa legértelmesebb vezetőjét.
Trump visszahívná az Egyesült Államok magyarországi nagykövetét, aki a Biden-kormányzat utasítására úgy viselkedik, mintha egy diplomata feladata lenne könyörtelenül ellenszegülni a fogadó országnak.
Trump nem olyan jelölt, aki elvárja, hogy az európai nemzetek amerikai hűbérbirtokként viselkedjenek.
Elvárja az európaiaktól, hogy fizessék ki a saját védelmük méltányos részét. Már régen itt az ideje, hogy az európaiak ne legyenek ebben a tekintetben Amerika ingyenélői.
Trump nem az a jelölt, aki háborúkat indítana.
A Trump-kormányzat nem indított új háborút hivatali ideje alatt. Kamala Harris kampányát lelkesen támogatják a neokonzervatív háborús uszítók, köztük elsősorban Dick Cheney volt alelnök, aki a katasztrofális iraki és afganisztáni háborúk egyik fő kitervelője volt.
Trump az a jelölt, aki megbízhatóan támogatja Izraelt. Nem fog meghajolni a zsidógyűlölő egyetemi aktivisták és iszlamista szövetségeseik előtt, akik tömegesen vonultak az utcára az antiszemitizmus példátlan demonstrációjaként.
Az elvetemült Hamász-szerető csőcselék, amely néhány amerikai egyetemet elfoglalt és megfélemlíti a zsidó diákokat, nem Trump-szavazó.
E vonalak mentén Trump nem barátja az amerikai akadémiai karoknak, amelyek tanszékeit elözönlötték a baloldaliak, akik az oktatási normák, sőt az alapvető szólás- és véleménynyilvánítási jogok lerombolásával vannak elfoglalva. A Harvardon, a legtekintélyesebb amerikai egyetemen egy nemrégiben készült felmérés szerint a hallgatók 45 százaléka azt mondja, hogy vonakodna kérdéseket megvitatni az órán, és a tanárok kevesebb mint fele mondja, hogy hajlandó lenne ezeket a kérdéseket felvetni egy tantermi beszélgetésben. Ez az integritás megdöbbentő összeomlása.