A következő történet két, egymástól nagyon eltérő közösség története: a Jordán Hásimita Királyságban és az Izraelben élő keresztényeké – a különbség pedig meglepő. Jordániában a keresztényeket szívesen látják, a királyi család különleges pártfogását és védelmét élvezik. Ezzel szemben Izraelben zaklatással és olykor tényleges erőszakkal kell szembenézniük. Papjaikat leköpik, szertartásaikat időnként megzavarják, templomaikat, szobraikat és emlékműveiket graffitivel vagy egyéb módokon rongálják meg.
A demográfiai tendenciák mindkét országban azonosak.
A keresztények számának rohamos csökkenése az egész Közel-Keleten tapasztalható. Kiváltképp a fiatalok emigrálnak jobb és biztonságosabb élet reményében a Nyugat felé: az EU-ba, az Egyesült Államokba, Ausztráliába vagy akár Magyarországra, amely a világ minden tájáról fogad üldözött keresztényeket.
Sajnos a Szentföldről való menekülés vágyát egyre inkább osztják szüleik is, akik nem látnak sok jövőt sem maguknak, sem családjuknak a háború, instabilitás és gazdasági hanyatlás sújtotta régióban.
A régió keresztényeinek jövő iránti pesszimizmusát igazolta az a sok interjú és beszélgetés is Jordániában, Izraelben és a Palesztin Hatóság területén, amelyet a Danube Institute, a Batthyány Lajos Alapítvány és a Hungary Helps által támogatott kutatócsoport készített, ahol egyházi vezetőkkel, kormányzati tisztviselőkkel és különböző hátterű hívő keresztényekkel beszélgettünk, az általam vezetett csapat tagjaival, Kocsis Gabriellával, Potsay Zillével és Logan Westtel pedig nemrég tértünk vissza Budapestre.
A kutatás Jordániában kezdődött, Ammánban és két közel fekvő keresztény városban. Akárcsak a csoport iraki Kurdisztánban végzett korábbi kutatása során, a keresztények tényleges számát Jordániában is nehéz felmérni. A jordán kormány adatai szerint a keresztények a lakosság hat százalékát teszik ki.
Más források alapján ez a szám nem több három százaléknál, azaz a keresztények száma 250 ezer–300 ezer főre becsülhető. Az egyházi vezetők elmondása szerint azonban a tényleges szám még ennél is kevesebb, és folyamatosan csökken a kivándorlás és a keresztények muszlim társaikénál lassabb természetes növekedése miatt.
Különösen aggasztók ezek a számok Jordániában, egy olyan országban, amely a nyugalom és béke szigete tudott maradni a háborúkkal, feszültségekkel sújtott régióban. Egy olyan országban, ahol a királyi család nyilvánosan is megerősítette támogatását az ország keresztényei számára. II. Abdullah jordán király úgy nyilatkozott, hogy
a jordániai muszlimok és keresztények egy családot alkotnak, közösen dolgoznak az ország nemzeti érdekeiért, a jólét és előrehaladás céljával.
A jordániai keresztények feltűnően sikeresek a gazdasági életben. Különböző vallási vezetők arról számoltak be, hogy az ország gazdaságának körülbelül harminc százaléka keresztények kezében van. A keresztények biztonságban érzik magukat Jordániában, és mindenki, akivel beszélgettünk, mélységes szeretettel és valódi hűséggel nyilatkozott a királyi családról.
Néhány keresztény család sikere ellenére azonban a gazdasági realitás elkeserítő, kiváltképp a fiataloknak, függetlenül attól, hogy keresztény vagy muszlim. A jordániai statisztikai hivatal szerint a munkanélküliségi ráta valamivel magasabb mint húsz százalék, a nők körében pedig több mint harminc százalék. Sokatmondó adat, hogy a húsz-harminc év közötti fiatalok munkanélküliségi rátája jelenleg 53,5 százalék. Marwan Muasher közgazdásszal, volt izraeli és amerikai nagykövettel készített interjúnk alapján ez a ráta túlzó, mivel sokan dolgoznak az informális gazdasági szektorokban. Ez, ha igaz is, a probléma valódiságán nem változtat. A fiatalok nem azért fejezik be az iskolát és az egyetemi képzést, hogy taxisofőrök vagy pincérek legyenek – ez áll a kivándorlás és a jordániai keresztény népesség folyamatos csökkenése mögött.
Az Izraelben és a Palesztin Hatóság területén élő keresztények hasonló gazdasági problémákkal küzdenek, de ezekhez még hozzáadódnak a fenyegetések, zaklatások és az erőszak olyan szintje, amely Jordániában ismeretlen. Az október 7-i Hamász-terrortámadás előtt ezek az incidensek eljutottak a nemzetközi médiába, az izraeli kormány nagy bosszúságára,
amely a külföldi keresztényeket, különösen az amerikai evangélikusokat a leglelkesebb támogatói között tartja számon. Azt gondolhatnánk, hogy a Hamász által elkövetett erőszak és a gázai háború szörnyűsége miatt ezek a támadások alábbhagynak, de valójában inkább csak felerősödtek. A tel-avivi székhelyű Religious Freedom Data Center szerint – amely nyomon követi és rendőrségnek is jelenti az incidenseket – ez az anomália a keresztények és a Hamász között egyenlőségjelet tevő graffitik megjelenésével lehet összefüggésben.
