Az incidensek, amelyek közé tartozik a papok leköpése, a vandalizmus, valamint a verbális és fizikai bántalmazás, egy ideje egyre sűrűsödnek. Francesco Patton ferences kusztos, azaz a szentföldi keresztény helyek őrzője szerint 

A támadások szétszórtan történnek, de különösen Jeruzsálem óvárosában, az Olajfák hegyén, valamint a Palesztin Hatósághoz tartozó Betlehemben és környékén jellemzők, beleértve Beit Sahurt és Beit Dzsalát. Ezeken kívül Haifában is történtek incidensek. A támadások jellemzően templomokat, kolostorokat, körmeneteket céloznak, de a célpontok között szerepeltek lengyel és palesztin apácák csoportjai is. Gyakorlatilag minden izraeli zsidó, akivel beszéltünk, elszórt és jelentéktelen akciónak tekintette ezeket, de ez a hozzáállás apránként kezd megváltozni, többek között Yossi Eli videóriportja hatására.

Sok izraeli úgy véli, hogy az elkövetők mentálisan betegek, de ez korántsem igaz. Az ultra­ortodox vagy telepescsoportból származó elkövetők nem betegek, hanem szélsőségesek.

Az örmény egyház kiemelt célpont volt, bár az örmény egyházi vezetőkkel készített interjúink alapján ez nem az örménységüknek tudható be, sokkal inkább az örmény templom és szeminárium elhelyezkedése miatt. Mindkettő az óváros örmény negyedében található, közel a Siratófalhoz, így a vallásos zsidók számára frekventált helyen. Az örmény papokat leköpték és megtámadták, körmenetüket megzavarták, a templomot, temetőket pedig megrongálták. Még 2023-ban is történt egy fizikai támadás az Óvárosban található, többnyire örmény vendéglősökkel teli Taboon borbárban.

A vallási vezetők szerint a rendőrség lassan reagált ezekre az incidensekre. Yisca Harany, a Religious Freedom Data Center alapítója azonban azt állította, hogy az együttműködés a hatóságokkal sokat javult az elmúlt időben. 

A kormányfő jóakaratának megnyilvánulá­sait azonban nagyban aláássa, hogy kabinetjében olyan rasszista szélsőségesek vannak jelen, mint Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter, aki nyíltan támogatja az ilyen erőszakos cselekményeket, akárcsak Arieh King, Jeruzsálem alpolgármestere, aki részt vesz az amerikai evangélikusok elleni erőszakos tüntetéseken a Siratófalnál, és erőszakra buzdít a King of Kings messiási zsidóság ellen.

Az izraeli lakosság kevesebb mint két százaléka keresztény, ami talán összesen 185 ezer embert jelent. További 47 ezren élnek a Palesztin Hatóság területén, beleértve a körülbelül ezer Gázában élő keresztényt. Az ő helyzetük már október 7-e előtt is rettenetes volt, a gázai háború következtében pedig mostanra egyenesen katasztrofális. 

A régió iszlám államaitól eltérően ráadásul az izraeli parlamentben, a kneszetben nincsenek keresztények számára fenntartott helyek, így még attól a szimbolikus képviselettől is megfosztják őket, amit a Közel-Keleten máshol a keresztényeknek biztosítanak.

Mind Jordánia, mind Izrael – más-más okokból – része tehát a nagyfokú közel-keleti elkereszténytelenedési tendenciának. 

Ebben a sötét jövőképben az ősi keresztény templomok, szentélyek és műemlékek pusztán zarándokhelyekké, üres múzeumokká válnak, a szertartások élő és vibráló helyszínei helyett.

Ennek megakadályozása elsősorban a békésebb környezet és a jobb gazdasági helyzet megteremtésével lehetséges, ami a világ minden nemzetének, különösen a keresztény Nyugatnak kötelessége. Lehetetlenek ugyan nincsenek, de a jelenlegi keresztény elvándorlási tendenciákat nézve azok megfordításához nagy hitre van szükség.

A szerzők: Jeffrey Kaplan amerikai akadémikus, a Danube Institute kiemelt vendégkutatója és Kocsis Gabriella, a Danube Institute gyakornoka

Borítókép: A virágvasárnapi körmeneten részt vevő keresztény zarándokok vonulnak a jeruzsálemi Olajfák hegyén 2022. április 10-én (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)