idezojelek

Politikai einstand az orosz vagyonra

A látszat kedvéért egy bírósági ítéletet legalább felmutathatnának, mielőtt kisajátítanák mások tulajdonát.

Földi László avatarja
Földi László
Cikk kép: undefined
Fotó: Riccardo Milani / Hans Lucas / AFP
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ugyanakkor ezen kérdőjelek sem adnak szabad kezet a politikusoknak bármire. Hogy az inkriminált orosz pénz hogyan és miért tartózkodik mondjuk Svájcban, csak a tulajdonosokra, illetve az orosz illetékes hatóságokra tartozik. Ráadásul ha gyanú merül fel illegális eredettel összefüggésben, az orosz szervek is csak jogerős bírósági végzés halmazati büntetéseként kobozhatják el a bűnelkövető vagyonát. Mielőtt felmerülne a vád, hogy bárki is túlzottan aggódik az orosz vagyontárgyak miatt, le kell szögezni, hogy a kialakult helyzet filozófiája az aggasztó. Ha ez megtörténhet az oroszokkal szemben, akkor bármikor, bármelyik ország polgára vagy éppen vállalata juthat hasonló sorsra. És ezért mindenki jobban teszi, ha villámgyorsan megpróbálja hazairányítani azokat a kintlévőségeket, amelyek csak egyszerűen parkolópályán vannak távol hazájuktól. Olyan nemzetközi trendben élünk, ahol elképzelhető, hogy az erősebb pozícióban lévők gyorsan rátehetik kezüket a kisebbek hozzáférhető kintlévőségeikre, mondván, a kipécézett célország nem elég demokratikus, mivel például nem kíván csapatokat küldeni az oroszok ellen.

Apropró, ukrán front! Az is felháborító, hogy az orosz pénzek elkobzását fennhangon támogató hármas, Macron, Scholz és Tusk arról társalogtak, mikor is lenne célszerű megtámadni Oroszországot: „Leradírozandó a térképről.” Amennyiben ezen urak orvosi kezelés alatt állnának, érthető lenne viselkedésük, hisz mondhatnánk, elgurult a gyógyszerük. 

Mivel ilyen információ nem ütötte fel a fejét, azt kell gondolnunk, hogy teljesen eltévedtek hatalmi mámoruk közepette. Nemcsak a mintegy 500 millió európai polgárt nem kérdezték meg, hogy szeretnénk-e rövid távon elpusztulni, hanem még saját ­országaik megválasztott parlamentjeit is elfelejtették megszavaztatni a háború és béke kérdéséről.

Szép lassan gördül elénk az őrület, amely megoldhatatlannak tetsző életképpel, politikai baklövések kíséretében hálóz be bennünket. Mit tegyünk, hová menjünk összegyűjtött „tiborci” panaszaink sokaságával orvoslást remélni? 

Az emberek vezetőket választanak, Macronokat, Tuskokat, Scholzokat, és azt látják, hogy nem saját országaikért aggódó vezetők, hanem hátulról irányított pojácák.

 Szavazhatunk a háború mellett is, ha nagyon erőltetik. Akkor viszont, mint régen, a dicső időkben, ők menjenek a harci szekerek előtt, ők ütközzenek meg elsőként az ellenségnek kinevezett hadakkal. És amikor – ahogy ez törvényszerű az elsősorban harcolók esetében – elesnek, mi hősökként temetjük el őket. Majd békét kötünk a másik oldal polgáraival, akikkel sosem volt semmi bajunk a háború megkezdése előtt sem.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.