Ugyanakkor ezen kérdőjelek sem adnak szabad kezet a politikusoknak bármire. Hogy az inkriminált orosz pénz hogyan és miért tartózkodik mondjuk Svájcban, csak a tulajdonosokra, illetve az orosz illetékes hatóságokra tartozik. Ráadásul ha gyanú merül fel illegális eredettel összefüggésben, az orosz szervek is csak jogerős bírósági végzés halmazati büntetéseként kobozhatják el a bűnelkövető vagyonát. Mielőtt felmerülne a vád, hogy bárki is túlzottan aggódik az orosz vagyontárgyak miatt, le kell szögezni, hogy a kialakult helyzet filozófiája az aggasztó. Ha ez megtörténhet az oroszokkal szemben, akkor bármikor, bármelyik ország polgára vagy éppen vállalata juthat hasonló sorsra. És ezért mindenki jobban teszi, ha villámgyorsan megpróbálja hazairányítani azokat a kintlévőségeket, amelyek csak egyszerűen parkolópályán vannak távol hazájuktól. Olyan nemzetközi trendben élünk, ahol elképzelhető, hogy az erősebb pozícióban lévők gyorsan rátehetik kezüket a kisebbek hozzáférhető kintlévőségeikre, mondván, a kipécézett célország nem elég demokratikus, mivel például nem kíván csapatokat küldeni az oroszok ellen.
Apropró, ukrán front! Az is felháborító, hogy az orosz pénzek elkobzását fennhangon támogató hármas, Macron, Scholz és Tusk arról társalogtak, mikor is lenne célszerű megtámadni Oroszországot: „Leradírozandó a térképről.” Amennyiben ezen urak orvosi kezelés alatt állnának, érthető lenne viselkedésük, hisz mondhatnánk, elgurult a gyógyszerük.
Mivel ilyen információ nem ütötte fel a fejét, azt kell gondolnunk, hogy teljesen eltévedtek hatalmi mámoruk közepette. Nemcsak a mintegy 500 millió európai polgárt nem kérdezték meg, hogy szeretnénk-e rövid távon elpusztulni, hanem még saját országaik megválasztott parlamentjeit is elfelejtették megszavaztatni a háború és béke kérdéséről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!