Az erő mindig alulról jön

Ne tessék továbblapozni, ez a cikk nem Magyar Péterről szól! Ő csak az apropó, a felkiáltójel, hogy elgondolkodjunk igazán fontos dolgokon. Ez a kétes egzisztencia, e sértett, felfuvalkodott kalandor a nemzetünk főterén felállított hordóján hőzöngve talán éppen idejében ráz fel bennünket is, hogy valamit másképp kell csinálni! Hogy nekünk, civil polgároknak, nemzeti érzésű embereknek is lépnünk kell, amíg nem lesz késő!

Magáról a jelenségről remek cikkek születtek az elmúlt napokban. Három kedvencet emelnék ki röviden. Szentesi Zöldi László például így írt Facebook-oldalán a Sértett embereket látok a Kossuth téren című glosszájában:

Amíg ti szónokoltok, gyűlölködtök, fogadkoztok a Kossuth téren, egyre inkább azt gondolom, valamiféle választ kell erre adnunk. […] Azért, kedves barátaim, mert mi vagyunk többen. Ha tehát elindul a békemenet, én ott leszek. Ott leszünk: több százezren, félmillióan. Szónoklatok nélkül, csendesen ballagva, együtt, egymásért. Nem a karrierünkről, a sértettségünkről tereferélünk, hanem bebizonyítjuk, hogy mi vagyunk többen. A parlamentben, az utcán, az országban, mindenütt.

Both Hunor is kiváló cikket írt a PestiSrácokra. Ő a következőképp érvel az Aki áruló, miért pont a hazáját ne árulná el? című publicisztikájában:

Nem kérdés már, hogy az amerikai baloldal új kiszemeltje Magyar Péter, aki, lássuk be, kiváló alapanyag ügynöknek. Igazi áruló, aki nemcsak a volt feleségét, de a politikai közösségét is elárulta. Sértett ember, hiszen magának köszönhetően elveszítette az okos és szép feleségét, és vele együtt a milliós fizetéssel járó, nem túl megterhelő tisztségeit. Ezek mellett pedig rettenetesen önimádó, hiú ember, aki él-hal azért, hogy a saját fontosságát hangsúlyozhassa. Hogy a középpontba kerülhessen.

Legyen itt még egy idézet ugyanonnan, Ambrózy Árontól:

Nem lehet elégszer leírni, hogy Magyar Péter a NER azon arca, amelyik méltán irritált mindenkit. A pacekja, az öltözködése, a kivagyi viselkedése, a nepotizmussal megszerzett járadékos státusai egytől egyig arra predesztinálták volna, hogy undorral forduljon el tőle mindenki. Erre belőle faragták meg az ellenzék legújabb messiását, III. Pétert, aki már tényleg az igazi. […] A tanítványok pedig simán megtöltötték a Kossuth teret. És elképesztő lelkesedéssel hallgatták a világ legbénább, legunalmasabb, legközhelyesebb beszédét, aminél egy ingyenes ChatGPT jobbat ír, viszont cserébe hosszú volt.

Beszédes a Magyar Nemzet keddi összeállítása is, hogy „Magyar Péter kampánya tiszta amerikai”, és az Origó hétfői leleplezése, amiből kiderül, hogy Magyar kivágatott egy darabot egy Blikk-videóból. A cenzúrázott részben a baloldal új üdvöskéjének barátnője arról beszélt, hogy külföldiek is részt vettek a tüntetésük megszervezésében. A Blikk nem is próbálta meg cáfolni a történteket.

A magam részéről annyit tennék hozzá: mindezeknél árulkodóbb, hogy mi maradt ki a Magyar Péternek írt, hosszúra nyúlt, idétlen módon Orbán-idézetekkel teletűzdelt, amúgy meg 14 év összes balos lózungját egybesűrítő Kossuth téri szövegből. Nos, éppen csak a két legfontosabb kül- és belpolitikai fenyegetésről, azaz a háborúról és a nemzeti szuverenitásunk elleni merényletről, a baloldal nagyobb részének külföldi lefizetéséről nem esik szó benne. Na vajon miért épp ezekről nincs véleménye a „néppárti, konzervatív” Magyarnak és titkos tanácsadóinak? Költői a kérdés, nyilván nem lett volna illő célba venni a megrendelőket…

Magyar ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy egy kis lincshangulat, a bolsevik düh felkorbácsolása egyáltalán nincs ellenére. Figyelmeztető jel, hogy nemcsak az általa gyűlölt-irigyelt politikusokat, hanem minden kormánypárti magyart megfenyegetett, amikor így uszított: „Ma még ott lehet hagyni a bűnös hatalmat, át lehet állni a jó oldalra, de lassan késő lesz…”

Mert mi fog történni? Mi a szónok terve az állami tisztviselőkkel, pártaktivistákkal, szimpatizánsokkal, a több millió Fidesz–KDNP-szavazóval? Gyurcsánytól láttunk, hallottunk már ilyet, és remélem, a fenyegetésre kellő választ is tudunk adni!
E bolhacirkuszt látván lassan meg is feledkezünk a valódi kihívásokról, az összezavart és életveszélyessé váló világunkról, s ködbe veszhet, mit veszíthetünk valójában?

A Fidesz két meghatározó politikusa, Kocsis Máté és Dömötör Csaba hétfőn igyekezett ébresztőt fújni a parlamentben, rádöbbentve a hallgatóságot, hogy miként ér hozzánk egyre közelebb a háború. Sajnos egyáltalán nem túlzás attól tartani, hogy 2024 a szűkebben vett Európában a békeévek végeként fog az emlékezetbe vésődni, hiszen a francia elnök után egyre több, döntési pozícióban lévő európai vezető beszél nyíltan arról, hogy a NATO-nak és az EU-nak formálisan is be kell szállnia a háborúba Ukrajna oldalán. A közelmúltban a francia, a brit és a lengyel külügyminiszter, a francia vezérkari főnök, a brüsszeli ipari biztos és a NATO főparancsnoka is nyíltan szorgalmazta közös haderő bevetését Oroszország ellen, s egyfajta hadiállapot bevezetését az egész unióban.

Nem rémhírekről és hibbant teóriákról van immár szó, hanem hidegfejű emberek nyílt elhatározásáról, Európa meneteléséről a pokolba.

És ez az a téma, az életünk legfontosabb kérdése, ami Magyar Péter hosszúra nyúlt beszédébe nem fért bele. Nem árulkodó ez?

A 2024-es év a világot felgyújtani és önnön képére változtatni próbáló újbolsevik-globalista baloldal és a patrióta, szuverenista, békepárti erők nagy egymásnak feszüléséről szól. Ebben a küzdelemben csak egy győztest hirdetnek. Erről szólnak Európa-szerte a belpolitikai küzdelmek: a megvett, lefizetett klikkek és a nemzeti erők megmérkőzéséről. Nyíltan folyik az esélyes konzervatív erők megfélemlítése és lejáratása és a még kitartó nemzetállamok meggyengítése, összezilálása. Eszközük ebben – a zsarolás és nyomásgyakorlás mellett – az ilyen Magyar Péter-féle szintetikus Koppányok bevetése.

Az első közvélemény-kutatások alapján itthon a sokat látott nemzeti tábor ezt pontosan érti, és nem dől be a szemfényvesztésnek, ám az egyre keményebb feladat mégis kifoghat rajtunk. Nem elég, ha az elkötelezett nemzetiek helyesen látják a világpolitikát, hatást kell gyakorolni a kevésbé magabiztos szavazókra és lelket kell önteni a 14 év győztes csatározásaiban némiképp elfásult és elkényelmesedett táborunkba!

Szentesi Zöldi László arról is írt, hogy „minél jobban igyekeztek bennünket ellehetetleníteni, annál nagyobb lesz a visszaható erő. Több millió magyar érzi, tudja ezt, ahogyan azt is pontosan érzi és tudja, mivel tartozik a hazájának…”

Az erőink megtartásához, megtöbbszörözéséhez kölcsönös gesztusok szükségesek! Nemcsak alulról jövők, de fentről érkezők is! Magyar Péter kiugrása például jó alkalom a sokunkat irritáló egyéb magyarpéterek azonosítására és kiszorítására a kormányzás környékéről. Fontos volna újra elismételni azt is, hogy miért is jött létre a nemzeti együttműködés rendszere, hogy másfél évtizede az ellenzékben is kitartó antikommunista, nemzeti tábor miként kötött taktikai szövetséget a jobboldalhoz kevésbé kötődő, de a Gyurcsány-korszak utáni újjáépítésben érdekelt magyarokkal.

Itt érdemes felidézni Csurka István szavait, akihez bár több eltúlzott írás és beszéd is köthető, de a nemzeti sorskérdésekben mindig váteszként és tűpontosan nyilvánult meg. 2007-ben így írt a neves író a saját táborának:

Reálisan felmérve a helyzetet ma nincs más lehetősége a magyar társadalomnak, a nemzeti középnek, a hazaszerető polgárnak és plebejusnak, a radikális MIÉP-esnek, mint a Fidesz köré csoportosulva, saját programunkat nem feladva kivívni a közös választási győzelmet. A Fidesznek pedig nyilvánossá kell tennie, hogy vállalja-e ezt a megújítást, az új alkotmányt, az új választási rendszert, az együttműködést olyanokkal – becsületes magyarokkal, keresztényekkel –, akikkel a liberális hatalom tiltja azt. Fel kell ismerni az ebben rejlő hatalmas erőt.

A miniszterelnök által is méltatott Kovács Attila író-újságíró kollégánk új könyvét, A magyar megmaradás zászlóvivői – Szervezetek, személyek és események a nemzet szolgálatában című munkát ajánlom mindenkinek e témában. Hiszen

Orbán Viktor, Csurka István és sok kiváló hazafi és politikus felismerte annak idején a nemzeti egység erejét. E meggyőződés és tudás ma sem kophat el: nyílt szívvel kell meghallgatni és közös cselekvésre szólítani a jóravaló magyarok nagy tömegeit és újra összeverbuválni őket a nagy szabadságharcba!

Mert az erő mindig alulról jön.

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)