De ha már a világháló: azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a nagy techcégek személyre szabnak, címkéznek, lehallgatnak és beavatkoznak. Például ha érdeklődést tanúsítunk egy búvárszivattyú iránt, hetekig nem szabadulunk a felugró hirdetésektől, a búvárszemüvegig bezárólag. Ahhoz sem kell konteós­nak, eszelősnek vagy derékszögtagadónak lenni, hogy érezzük, ugyanígy járunk már a magánbeszélgetéseink után is, és nyilván egy lépésre vagyunk attól, hogy a gondolatainkban turkáljanak. Ezek sajnos nem a jungi értelemben vett bevonzások, hanem manipulációk.

De amit a kannibalizmus témakörében tett körsétám során tapasztaltam, az felülmúlta minden eddigi tapasztalatomat, várakozásomat és balsejtelmemet. Békésen olvasgatok kulturális antropológiáról, Sztálin emberkísérleteiről, repülőgép-szerencsétlenség túlélőnek viszontagságairól, Bokassa fridzsideréről és egyéb szívderítő témákról, és közben szinte kivétel nélkül mindegyik írás fölött ugyanaz a reklám jelenik meg. És ebben az Orbán oligarcháitól rettegő, veszteséges kiskereskedelmi élelmiszerlánc egyik beszállítója közli velem a következőt: született húsrajongók vagyunk. Nos, van még min, hogy így fejezzem ki magam, finomítani. Mindezek mellett mélységesen hiszek Amerikában. A nemzet nagyságában, Jack Kerouacban és mindenekelőtt a hírszerzésben. Természetesen az Amerikai Egyesült Államok hírszerzése sem tévedhetetlen, de az esetek túlnyomó többségében érdemes odafigyelni arra, amit mondanak.

A terjesztésükhöz pedig nem feltétlenül kellenek rakéták, elég néhány divatos drón vagy pár permetezőgép. Ám mivel az utóbbiakat a mezőgazdaságban is használják, az ő megfigyelésük a Facebookon őgyelgőkkel ellentétben egyelőre gyakorlatilag lehetetlen.