Pontosítsunk. Alulreprezentáltak az LMBTQ-emberek, a nők, a színes bőrűek, a valamely etnikumhoz tartozók, a siketek, a testi vagy szellemi fogyatékossággal élők. A számukra lehetőséget biztosító és egyben a győzelem esélyét megcsillantó kritériumok. Egy: a film témájában vagy a színészek között fellelhetők ilyen emberek. Kettő: kreatív pozícióban vannak ilyen emberek. Három: a stáb fizetett gyakornoki vagy képzési programot biztosít ilyen embereknek. Négy: a film marketingtevékenységében munkálkodik egynél több ilyen ember. Az ötöt a szádra ne vedd.
Ezen a ponton vérző szívvel bár, de a jó ízlés nevében lemondok arról, hogy részletesen érzékeltessem, milyen felállású mozidarab lenne a tuti befutó, pedig lennének ötleteim a világosítók számomra és a mű szempontjából teljesen érdektelen származásáig és szexuális orientációjukig bezárólag.
Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy az esélytelenek nyugalmával készülődhet bárki a megméretésre, akinek fehér, heteroszexuális, középkorú, földanya-abuzáló, focirajongó férfiak életéről támadna kedve filmet készíteni. És az is, hogy normakészítőék nem normálisak. Az Oscar-gálát meg nézegessék ezentúl a diszkriminációt kedvelő alulreprezentált alvászavarosok.
Mindeközben a hülyeség utánpótlása folyamatosnak tűnik. A legnagyobb amerikai egyetemek jelentős részére gondolok mint bázisra.
Azzal persze nincs is baj, ha az egyetem nem csupán az ismeretek megszerzésének és az ismerkedésnek pompás terepe, hanem a lázadásé is. Mert mikor lázadozzanak a népek, hetvenéves korukban? És mindig van mi ellen. Bár ez is olyan furcsa mostanában, ebben a kifordított világban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!