Össztűz az AfD-re és a demokráciára

Ugye, mindenki ismeri a viccet a kisnyuszival, amelyet sapkával vagy sapka nélkül is elpüföl a medve. Az AfD most pont ezt a szerepet tölti be a német politikában. A június 9-i európai parlamenti választások közeledtével egyre több AfD-s politikus ellen indul eljárás, többnyire mondvacsinált ürügyekkel, hamis feltételezésekkel, szándékos félremagyarázásokkal vagy náci szóhasználatnak vélt kijelentésekkel kapcsolatban.

Ilyen volt a thüringiai AfD elnöke, a Björn Höcke elleni per is, amelyben a hallei törvényszék első fokon 13 ezer euróra büntette őt egy választási kortesrendezvényen elhangzott az Alles für Deutschland! (Mindent Németországért) kijelentése miatt. A bíróság a német Btk. cikkelye alapján, amely tiltja alkotmányellenes és terrorista szervezetek jelzéseinek használatát, azzal indokolta a vádlottnak büntetett előéletet is jelentő ítéletét, hogy Höckének történészként tudomásának kellett lennie arról, hogy ez a kijelentés az SA egyik közismert parolája volt. Az ártatlanság vélelmét az in dubio pro reo szerint – kétség esetén a gyanúsított javára – rá nem alkalmazták.

Az persze nem érdekelt senkit sem, hogy korábban a CSU politikusa, Dorothee Bär ugyanezt a kifejezést használata egy Twitter-posztjában, vagy a baloldal kedvenc magazinjának, a Der Spiegelnek az egyik kolumnistája ugyanezzel a címmel hordott össze dicshimnuszokat Scholz kancellár „Németország paktumáról”.

Hab a tortán, hogy a Spiegel minapi számának címlapján a német zászlóval letakart horogkereszt látható!

Ha Höcke büntetését összevetjük más német politikusok kisiklásaiért kapott büntetéseivel, akkor az aránytalanság szemmel látható lesz: Peer Jürgens (Linke) brandenburgi képviselőt, aki tíz éven keresztül hamis lakcímet adott meg, és ezért útiköltség-térítés címen vett fel jogtalanul pénzt, 7200 euróra büntették. Sebastian Edathy (SPD) gyermekpornók letöltéséért csak ötezer eurót perkált le a büntetőeljárása leállítása fejében. Tino Günther (FDP) egy kolléganője molesztálásáért háromezer eurót fizetett. A zöldek nyíltan homoszexuális politikusa, Volker Beck metamfetamin birtoklása miatt hétezer eurós büntetést kapott. Beck korábban a felnőttek és a gyermekek közötti szexuális kapcsolat legalizálásáért is kampányolt, amitől később ugyan elhatárolódott, de a tény az tény marad. A homoszexuálisok „bejegyzett partnerkapcsolata” törvénybe foglalásának is Beck volt a politikai atyja.

A németek hisztérikusan reagálnak minden olyan szóra, kifejezésre, mondatra, de kétértelmű fogalomra is, amelyeket a szégyenteljes náci korszakkal lehet kapcsolatba hozni. Nem akarok itt példákat felhozni, mert utána még nálam is kopogtatnak!

Lassan már odajutnak, hogy egy antifasiszta szótárt kell összeállítani azokról tiltott, náciként értelmezhető szavakról, amelyeket tilos nyilvánosan kijelenteni, leírni vagy esetleg még csak gondolni is rájuk. (Feltehetően a mesterséges intelligencia náluk majd azt is jelezni fogja.)

A rotenburgi járásbíróság Marie-Thérèse Kaiser képviselőnőt gyűlöletre uszítás miatt hatezer euróra büntette, mert egy online bejegyzésében az afgánokat csoportos nemi erőszak elkövetőiként általánosította. Mindezt azért, mert a hamburgi szocialista főpolgármester az afgán menekültek egyszerűsített befogadását szorgalmazta, amire Kaiser azt merte írni, hogy „Willkommenskultur felelős a csoportos nemi erőszakért”. Védekezése szerint ő ezzel Peter Tschentscher polgármestert akarta kritizálni, de az alkotmány 5. cikkelye szerint garantált szólásszabadságot szűken értelmező bíró nem hitt neki. Hiába hivatkozott a sajtóban megjelent olyan statisztikákra, miszerint az afgánok átlagon felüli gyakorisággal tűnnek fel szexuális bűncselekmények elkövetőiként, később a verdeni törvényszék másodfokon is helyben hagyta az ítéletet. Kaiser az ítélet ellen perújrafelvételi kérelmet nyújtott be.

Ennek a legsötétebb időkre emlékeztető bírósági ítélkezésnek a lényege az, hogy a nemzeti érzelmű hazafiakat meg kell félemlíteni. Aki az AfD-t támogatja, azzal kell számolnia, hogy nem tanulhat tovább, elveszíti az ügyvédi vagy orvosi engedélyét, kizárják az egyetemi katedráról, vagy elbocsátják köztisztviselői állásából.

Az AfD ellen általánosan szított boszorkányüldözés jó példája az a takarékpénztár is, amely egy AfD-nek adományt küldő ügyfelének bankszámláját – kanadai példára – fel akarta mondani, de a heves sajtóvisszhangtól megrettenve nyilvános bocsánatkérés keretében visszakozott és nagy kegyesen továbbra is engedélyezi az AfD-nek szóló adományok utalását.

A választási manipulációban készségesen asszisztáló baloldali sajtóban az AfD politikusai ellen már a kémkedés gyanúját is meglebegtették. Az EU parlamenti választáson az AfD listavezetője, a Maximilian Krah elleni sajtókampányban a korrupció gyanúját sejtették, mert a drezdai ügyészség előzetes nyomozati eljárást indított ellene, hogy tisztázzák, hogy az EU parlamenti képviselő Krah kapott-e Kínából pénzt. Az történt ugyanis, hogy a kínai származású, de már német állampolgár asszisztensét, Jian G.-t a szövetségi főügyészség őrizetbe vette, mert azzal gyanúsítják, hogy a kínai titkosszolgálatnak dolgozott és EU-s dokumentumokat továbbított megbízóinak.

A másik AfD-s politikus, aki ellen szintén korrupció gyanújával nyomoz a müncheni főügyészség, a bajor AfD európai parlamenti jelöltje, Petr Bystron, akiről a cseh titkosszolgálat azt állítja, hogy hangfelvételük van arról, hogy Bystron a Putyin egyik bizalmasához, Viktor Medvedcsukhoz kötődő cseh Voice of Europe nevű online magazintól húszezer eurót fogadott el. Ez a magazin több interjút is közölt a két AfD-s képviselővel. Ennek következtében az EU a Voice of Europe mellett betiltotta az „orosz propagandahálózatnak” titulált RIA Novosztyi, Izvesztyija és a Rosszijszkaja Gazeta médiumokat is. Az orosz RT.de és Szputnyik korábbi betiltása után mindezeket a sajtóorgánumokat Németországban zárlat alá helyezték, és azok csak VPN-szolgáltatókon keresztül érhetők el. Retorzióként az oroszok bezáratták a Deutsche Welle moszkvai irodáját.

Az igazságügy-miniszterek irányítása alá rendelt ügyészségek olyan mellékes kis ügyekkel persze nem foglalkoznak, mint az Északi Áramlat vezetékeinek felrobbantása, vagy a Cum-Ex néven elhíresült, az államnak csaknem harmincmilliárd eurónyi kárt okozó adó-visszatérítési csalássorozat, amelyben Olaf Scholz kancellár demenciára utaló emlékezetkieséseinek vizsgálatát is leállították, vagy a Robert Habeck vezette gazdasági minisztérium korrupciógyanús személyzeti politikája, és még sorolhatnám.

A Cum-Ex-ügyekben az ügyésznő a WDR-Investigativ tévériportjában ezt mondta: „A sok pénzzel és jó kapcsolatokkal rendelkező elkövetők egy gyenge igazságszolgáltatással kerülnek szembe, és egyszerűen kivásárolhatják magukat ezekből az eljárásokból.” A német Btk. alapján a büntetőeljárásokat lókupecekhez illő alku során ideiglenesen vagy véglegesen leállíthatják, ha a gyanúsított a középkori megváltócédulák vásárlásához hasonló módon vezekel és a bíró által meghatározott célra vagy intézmény javára pénzadományt juttat, akkor megúszhatja a büntetést. Erre utalt az ügyésznő.

Ilyen a német jogállam, ahol a pénz beszél, de ránk fröcsögnek!

A legfrissebb AfD elleni akció részeként a párt a münsteri közigazgatási táblabíróságon vereséget szenvedett a német alkotmányvédelem ellen. Másodfokon is megerősítették, hogy az AfD-t az alkotmányvédelmi hivatal mint feltételezett szélsőjobboldali szervezetet titkosszolgálati eszközökkel is megfigyelheti. Bizarr módon a münsteri táblabíróság az ilyen bizonyítékok ellenére sem lát arra utaló jeleket, hogy a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal pártpolitikai módon járna el. Mindezekből jól látható, hogy a jogállamiság védelmét oly hangosan rikácsoló német baloldal a hatalom minden eszközét jogellenesen is beveti, hogy legnagyobb konkurensét, az AfD-t ellehetetlenítse. Nem fog sikerülni.

A szerző újságíró (München)