idezojelek

Előretört az európai jobboldal

Az unióban a szuverenista-újkonzervatív alternatíva kézzelfoghatóvá vált, aknázzuk ki!

Sergio Velasco avatarja
Sergio Velasco
Cikk kép: undefined
Fotó: Filippo MONTEFORTE

Nem lehet kellemes a mainstream médiának, a liberális véleményvezéreknek, a hagyományos politikai pártoknak, az establishmentnek és a brüsszeli bürokratáknak, hogy a jobboldal tisztán és láthatóan tör előre, és teszi ezt szinte letaglózva a fent felsoroltakat. Az európaiak felébredtek, és elegük van. 

Június 9-én a normális, dolgozó emberek, a közép- és alsóosztálybeli polgárok úgy döntöttek, hogy elegük van a Brüsszel által rájuk kényszerített globalizmusból. Úgy döntöttek, hogy az újkonzervatív jobboldalt választják, amely így a leggyorsabban növekvő erővé vált az Európai Parlamentben.

Az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták Csoportja) és az ID (Identitás és Demokrácia) érték el a legnagyobb növekedést. Az ECR-nek sikerült a harmadik legtöbb képviselőjű csoporttá válnia az Európai Parlamentben, és, ne feledjük, még vannak más csoportok is, amelyek csatlakozhatnak hozzájuk, mondjuk a Fidesz vagy az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség). Az ID annak ellenére, hogy kizárták az AfD-t (Alternatíva Németországért), tovább növekedett, és az Európai Parlament ötödik csoportjává vált. Érdekes, ha az AfD az ID-ben maradt volna, és esetleg más párt is belép a csoportba, az ID a negyedik legnagyobb erővé vált volna. Adott esetben nagykoalíciót alkothatna a konzervatív jobboldallal, úgy értem, a tényleges konzervatív jobboldallal. Ha ez bekövetkezne, az lehetne a legnagyobb csoport az Európai Parlamentben. Na az rendítené meg csak úgy isten igazából az egész politikai establishmentet. Mindezek mellett tiszta sor, hogy a szocialista, a szélsőbaloldali, a progresszív liberális és a zöldpártok veszítettek; egyikük sem növekedett, sőt nagy pofonokat kaptak.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Persze felmerül a kérdés: lehetséges ez a nagykoalíció? Kemény dió. A csoportokon belül olyan különbségek vannak, amelyek sokaknak vörös vonalak, például az álláspontok az orosz–ukrán háborút illetően, a szomszédos országok kisebbségei közötti feszültség, vagy hogy a mennyire legyen szabad a piac kérdésköre. Egy nagykoalícióhoz akarat és határozottság kell. 

A jövő nagy kérdése, mennyire tudják közelíteni álláspontjukat egymáshoz Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés vezetője és Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke. Képesek lesznek-e megállapodni?

A másik érdekes kérdés az, hogy mit fog eközben tenni az Európai Néppárt (PPE). Von der Leyen, az Európai Bizottság leköszönö elnöke a választások napján azt mondta, hogy a PPE „védelmi bástyát jelent majd a szélsőjobb és az európai szélsőségek ellen”. Mindez mit jelenthet? Nem elképzelhetetlen, hogy egy nagykoalíciót az establishment pártjai között, vagyis egy nagy összeborulást. Amennyire gyomorforgató ez az opció, annyira el tudom képzelni: egy kicsit sem lennék meglepve, ha a PPE ezt az utat választaná. 

Az én hazámban, Spanyolországban már régóta folyik ez a fajta flört. 

Németországban sem mennek a szomszédba valami hason­lóért: gondoljunk csak a CDU és az SPD közötti koa­lícióra. Várható, hogy a hagyományos pártok az új konzervatív jobboldaltól való félelmükben meglépik majd ezt.

Azonban vannak más, biztatóbb jelek is: a PPE talán képes lenne koalíciót létrehozni az újkonzervatív jobboldali csoportokkal. Nehéz elképzelni, de miért ne? Néhány héttel ezelőtt Von der Leyen azt mondta, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy koalíciót hozzon létre az ECR tagjaival, például Giorgia Melonival, akinek nincs ellenére Ukrajna pénzügyi támogatása és az Oroszország elleni szankciósorozat, valamint szilárd támogatást nyújt Izraelnek. Emellett olyan példák is vannak Euró­pában, ahol ilyen koalíciók már léteznek; például Olaszországban. Spanyolországban regionális koalíciók működnek. Finnországban és Svédországban szintén. És végül Franciaországban, ahol a Les Républicains támogatni fogja Marine Le Pent a parlamenti választásokon, ahogyan ezt a Reconquête is teszi, amelyet Éric Zemmour és Marion Maréchal, Le Pen unokahúga, vezet.

Szépen csillognak a belga, holland és német jobboldali sikerek is. És itt nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy néhány kormány bizony nagyot bukott. A belga mellett ott van a francia kormány, Emmanuel Macroné. Miután kijöttek az európai választások eredményei, rögtön lehetett látni, hogy a Nemzeti Tömörülés, amelyet a fiatal Jordan Bardella vezet, több szavazatot kapott, mint Macron pártja. 

A vereség súlyos volt: Bardella csaknem 32 százalékot szerzett, míg Macron pártja csak tizenötöt. A francia elnök, miután látta a katasztrófát, úgy döntött, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést, és előre hozott parlamenti választásokat tűzött ki.

A Macron-projekt tehát mehet a levesbe: odaviszi az illegális és tömeges bevándorlás, a bűnözés, a no-go zónák, a biztonsági helyzet folyamatos romlása. Hányszor is lángolt már Franciaország ebben a hű de szuper liberális korszakban? Úgy tűnik, hogy a francia jobboldal megértette ennek a választásnak a tétjét, és ahogy azt jósoltuk, felsorakozott Marine Le Pen mögé. Ha a jobboldal fölényesen győz majd a meghirdetett parlamenti választásokon is, Macronnak nem marad más választása, mint lemondani. Ha lemond, nem indulhat újra elnökjelöltként. Ne felejtsük, ez Franciaországban ugyanúgy működik, mint az Egyesült Államokban: egy személy csak két ciklusig lehet elnök, utána már nem jelöltetheti magát. És Macron pártja (A Köztársaság Lendületben) Macron nélkül semmit sem ér. Franciaország az egyik főszereplő ezen a nagy európai színpadon, mind gazdasági, mind politikai és geopolitikai szempontból, így tehát úgy tűnik, nagy európai változás kapujában is állunk.

A másik nagy hír az volt, hogy Giorgia Meloni megerősítette pozícióját Olaszországban. Ahol az Olasz Testvérek indult, nyertek. Meloni sikerrel vált a legnagyobb erővé az országban. 

Itt az ideje, hogy megindítsa a kulturális offenzívát, elkezdje megváltoztatni a közvéleményt, hogy a konzervatív eszmék és keresztény értékek megerősödjenek az olasz társadalomban. Meloni olyat tehet, mint Orbán Viktor Magyarországon, vagy ami majdnem sikerült a PiS-nek Lengyelországban: a tapasztalatokból tanulva megérteni, hogyan politizál az európai fősodor, és hogy bármely hibával kormányzását elveszítheti, és az establishment visszakaphatja az országot. Ne feledjük Salvinit sem: jó eredményt ért el és jó pozíciót tart.

Végül, de nem utolsósorban ott van Orbán Viktor, aki 45 százalékkal újra tarolt Magyarországon, és a Fidesz megerősítette pozícióját. Soros György magyar ellenzéki pártokba fektetett pénze a lehető legrosszabb üzlet egész Európában! 

Régóta nem elég ahhoz, hogy érdemben szóljon bele vele a magyar politikai életbe. A magyarok, az európaiak úgy döntöttek, hogy a woke-őrület helyett a szabadságot, a szuverenitást, a biztonságot, a nukleáris energiát, az európai mezőgazdaságot és az identitás visszaszerzését választják. Európa nem akar az Amerikai Egyesült Államok vazallusa lenni, nem kíván orosz vagy kínai árnyékban álmodozni a szabadságról, nem akarja brüsszeli igában folytatni életét. Európa saját ura akar lenni. Visszahelyezzük a régi kontinenst méltán megérdemelt helyére.

A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Hajrá, európai patrióták!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Az élet célja, értelme

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Fővárosi bűnsegédek

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Örök mementó: 2004. december 5.

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.