A spanyol kormánynak le kell mondania. Ugyanis ami itt és most történt, az elképzelhetetlen az Európai Unió bármely más országában. A múlt heti áradások több mint kétszáz ember életét követelték, és a következő napokban ez a szám sajnos tovább növekedhet.
Hihetetlen az a hanyagság, amivel Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök kormánya kezelte/kezeli a valenciai árvizeket. Sáncheznél hirtelen előtérbe kerültek a választási szempontok: arra használja a katasztrófát, hogy megmutassa, milyen rosszul kezelte a természeti csapást az autonóm kormány, és hogy jól megágyazzon a választási eróziónak.
Mi is történt? A valenciai végrehajtó hatalom elrendelte a 2-es szintet, amely azt jelenti, hogy az állam segítségét kérik, de nem mondanak le a művelet irányításáról. Belügyminisztériumi (az El País által is közölt) források szerint a kedden este a La Moncloában összehívott válságkezelő kabinet megfontolta a „nemzeti jelentőségű vészhelyzet” kihirdetésének lehetőségét, ami az egész művelet irányításának átvételét jelentette volna, de végül úgy ítélték meg, hogy erre nincs szükség. A katonai vészhelyzeti egységet késve és rosszul küldték a helyszínre.
Először nem engedték el őket, majd amikor már elmehettek, kevés létszámmal és korlátozott eszközökkel indították útra őket. Végül a lakosság követelésére, óriási nyomás hatására, valamint a spanyol katonák eltökéltségének köszönhetően Sánchez végre úgy döntött, hogy szombaton ötezer főt vezényel a helyszínre.
Hihetetlen ez a csigalassúságú reakció ebben a helyzetben; ebből is politikát csináltak! Láttunk már a spanyol kormány részéről hibátlan végrehajtást vagy nagyfokú koordinációt, ám ez messze volt attól. Ha ezt Orbán Viktor engedte volna meg magának, a fősodratú média és az EU egy emberként támadta volna meg a magyar miniszterelnököt, de mivel Sánchez hű az Ursula von der Leyen által képviselt politikához, azt csinál, amit csak akar. Egyetlen rosszalló kritikát sem kap.
Az állam nem segített – sem a központi kormány, sem a regionális hatóságok. Közel sem tettek meg mindent, amire Spanyolországnak most szüksége lett volna.
Miközben a kormány több száz millió eurót költ illegális bevándorlók befogadására és négy-öt csillagos szállodák biztosítására nekik, a valenciaiakat cserben hagyták, a sorsukra hagyva őket. Gyors és hatékony segítség helyett a nagy semmi. A legnagyobb szükség idején!
Aminek meg is lett az „eredménye”: eddig 214 áldozat van és 75 éve ez a legsúlyosabb természeti katasztrófa az országban. Súlyosabb az 1996-os biescasi árvíznél (Huesca), amely 87 áldozatot követelt, és az 1957-es turiai árvíznél is, amelyben 80–100 ember halt meg. A legszörnyűbb előrejelzések szerint több mint háromezer áldozat is lehet, mire vége lesz.
A spanyol kormány tehetetlensége (vagy politikai gonoszsága) után az igazi spanyolokon volt a sor. Az ország minden részéről érkezett segítség. Pénzadományok, anyagi hozzájárulások, élelmiszergyűjtés szerte Spanyolországban. Magáncégek adományoztak benzint és gázolajat, influenszerek osztották meg az információkat arról, hogy mi történik és hol segíthetnek követőik az országban. Kiemelkedő hírességek is segítettek.
Érdemes kiemelni több X-profilt, mint a Revuelta közösség tagjait, és névtelen politikusokat, akik mindvégig az események sűrűjében voltak. Sokan még mindig azon csodálkoznak, hogyan tudtak húszéves fiatalok ilyen rendkívül jól összehangolt segítségnyújtást megszervezni anélkül, hogy rendelkezésükre állt volna a szükséges logisztika, tőke vagy hivatalos támogatás.
A segítségnyújtás kormányzati szintű mértéket öltött. Összesen több mint ezer tonna élelmiszert küldtek, több mint kilencven kamiont, hatszáz teherautót, és becslések szerint több mint ezer kisbuszt indítottak útjára. Sőt a valódi szám ennél még magasabb is lehet.
Az Hazte Oír egyesület bejelentette, hogy a Refugio Provida központot az alapvető termékek gyűjtőhelyévé alakítja át, amelyeket Valenciába fognak eljuttatni. Külön figyelnek majd a legvédtelenebbekre, a legelfeledettebbekre, a csecsemőkre, a gyerekekre és az idősekre. Már el is indult az első kamion, és újabb is útra kel. Az adományozásra szánt főbb termékek közé tartoznak a cumisüvegek, pelenkák, bébiételek, tápszer, játékok, füzetek és egyéb cikkek.
Gyorsan jött is a szocialista válasz: kritizálják a Revueltát, szélsőjobboldalinak nevezve őket, és az első nácizás sem váratott sokat magára. Elképesztő, hogy ilyen természeti katasztrófa közepette a szocialisták továbbra is ideológiai harcokba bonyolódnak. Még mindig (már megint?) fontosabb nekik a saját ideológiai harcuk, mint a spanyol nép jóléte.
Pedro Sánchez és Carlos Mazón (az aktuális valenciai Generalitat elnöke) a spanyol királyi párral együtt meglátogatták a katasztrófa sújtotta Paiportát (Valencia régió), hogy együttérzésüket fejezzék ki az érintetteknek. Azonban a lakosság dühösen fogadta őket, az emberek kifütyülték és sárral, kövekkel, valamint egyéb tárgyakkal dobálták meg őket, különösen Sánchezt. A kialakult helyzet miatt a miniszterelnök úgy döntött, olajra lép, miután egy nagyobb tárgy eltalálta a hátát.
Menekülés közben a helyiek különféle tárgyakat hajigáltak a járművére, amely a támadások következtében szinte használhatatlanná vált, minden üvege betört.
Mindezek ellenére – és bár ők is hasonló elutasítással találkoztak – a királyi pár tovább maradt, megölelték és vigasztalták az érintetteket, Letizia királyné láthatóan meghatódott, még sírt is. Ez is mutatja, hogy egy ország nem az állam, nem a regionális kormányok vagy a központi kabinet: az ország a népből áll. Spanyolország központi kormánya nem tükrözi a spanyol népakaratot – annak a népnek a szellemét, amely mindig küzdött, fel tudott állni és hátat fordított a nehézségeknek. Bár most nem a legjobb politikai és gazdasági helyzetben vagyunk, országom ismét fel fog emelkedni, ahogy mindig is tette. Mert ilyenek vagyunk.
A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója
