Svédország, amely az EU egyik legbiztonságosabb országa volt a menekültválság előtt, jelenleg a következőket tudja felmutatni: a fegyveres haláleseteket tekintve az első az EU-ban; a legtöbb bombatámadást jegyző, háborús övezeten kívüli ország lett (a világon csak Mexikó előzi meg); és harmadik az EU-ban a jogsértések számát illetően. 

A becslések szerint mintegy 750 no-go zóna létezik, azaz olyan területek, ahol nem tartják be a francia törvényeket, és ahová a rendőrség sem nagyon meri betenni a lábát. Németországban 2023-ban 8,6 százalékkal nőtt az erőszakos bűncselekmények száma (30 százalékkal nőtt a külföl­diek által elkövetett bűncselekmények száma).

A szexuális bűncselekmények száma mind­össze öt év alatt 70 százalékkal, az embercsempészet 55 százalékkal nőtt 2015 óta, a késes bűncselekmények száma pedig csaknem megháromszorozódott 2020 és 2023 között (2023-ban csaknem 14 ezer késes támadás volt!). A lopások száma 17,4 százalékkal nőtt, a bűncselekmények gyanúsítottjainak 41 százaléka külföldi volt (nem számítva a külföldi származású, de már német állampolgárokat). 

(Az összes bemutatott adat az adott országok belügyminisztériu­maitól vagy az Eurostattól származik, bárki ellenőrizheti.)

Fel lehetne hozni több példát is, de úgy gondolom, hogy mindez több mint elég ahhoz, hogy bemutassuk a rideg valóságot, amellyel Európa szembesül, miután lábon lőtte magát az illegális és tömeges bevándorlással. 

A Patrióták Európáért 86 képviselővel az Európai Parlament harmadik legnagyobb csoportja lett, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pedig 78 képviselővel a negyedik.

Változás zajlik bizony Európában, és a bevándorlást ellenző pártok egyre nagyobb támogatást kapnak. Ezt a legutóbbi nemzeti választások eredményei is mutatják. Olaszországban a Fratelli d’Italia és a Liga koalícióban kormányoz; Finnországban a Perussuomalaiset (a Finnek Pártja) is koalícióban kormányoz; Svédországban a Svéd Demokraták (SD) másodikok lettek; Magyarországon a Fidesz stabilan hatalmon maradt; Lengyelországban a PiS lett a második; Hollandiában jelenleg a PVV az irányadó; Spanyolországban a Vox „a harmadik fél”, és továbbra is növekszik, Portugáliában a Chega a harmadik legnagyobb erő; és Franciaországban a Rassemblement National (RN) könnyen megnyerheti a 2027-es elnökválasztást.

A legutóbbi európai választásokon folytatódott a sor. Példa erre az AfD győzelme és második helyezése három németországi regionális választáson, ami hatalmas siker, és tökéletesen mutatja, hogy egyre több németnek van elege a jelenlegi helyzetből. Most a döntés a CDU kezében van, amely eddig egyértelműen elutasította a német nacionalistákkal kötendő esetleges paktumot. Csehországban az ANO 2011 párt nyerte a regionális és a szenátusi választásokat. Ausztriában szeptember végén a Patrióták Európáért tagja, a Szabadságpárt (FPÖ) a szavazatok 28,9 százalékával nyerte meg a választásokat, és 26 mandátumot szerzett.

Mindez félelmet kelt az establishmentben, és meg is érkezett a reakció. 

és azt fontolgatja, hogy „vészhelyzetet” hirdet a bevándorlással kapcsolatban, elkerülve így az uniós szabályok betartását. Ezenkívül hivatalosan kérte az ­EU-t, hogy hadd szakadhasson el a közös menekültügyi politikától.

Egy szó mint száz, Orbánnak 2015 óta igaza van az illegális és tömeges bevándorlással kapcsolatban. Megmondta, mi fog történni azokban az országokban, ahol tárt karokkal várják az illegális bevándorlókat. Jól látszik ez, ha Párizst Budapesttel összehasonlítjuk: micsoda különbség! 

Ez az Orbán-kormány nagy erénye: megvédi polgárait, megőrzi a magyar kultúrát és hagyományokat anélkül, hogy félne Brüsszel vagy a fősodratú média kritikájától. Az establishment nem törődött ilyesmivel, és most saját földjükön „élvezhetik” a multikultit. Orbán megmondta.

A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója