Erről beszélt Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem világhírű professzora is, aki ezt elsősorban az USA vonatkozásában hangsúlyozta, arra utalt, hogy az Egyesült Államok már 1992 óta elhatározta, hogy Oroszországot maga alá gyűri. Az USA viszont a deep state-nek, a mélyállamnak – más szóval a globális elitnek – előretolt bástyája, tehát ismét ugyanazokról a nagyfiúkról beszél ő is, mint Macgregor. Valamint a globális elit egyik főhadiszállásán, a Világgazdasági Fórum (WEF) minden gyűlésén a háború mellett kardoskodtak a nagyfiúk, köztük persze Soros György.
Kérdés persze, miért akarják Oroszországot végletesen meggyengíteni, feldarabolni, ahogyan arra nemrég Kaja Kallas észt miniszterelnök is utalt. Azért, mert Oroszország a legnagyobb ellenfél tervük, a világkormányzás megvalósításában. Oroszország követeli, hogy egyenrangú, szuverén, független nagyhatalomként vegyék számításba mind az USA, mind a globális elit szintjén. Elvárja, hogy a Világgazdasági Fórum, más szóval a davosi elit letegyen arról, hogy Oroszországot lesöpörje a pályáról. A globális vagy davosi elit már jó ideje világossá tette, hogy a nemzetállamoknak fel kell oldódniuk a világkormányzásban az új világrend keretei között.
S ha ez ellen egy kis ország megpróbál fellépni, könnyen leállítják, ám Oroszország atomhatalom, és még mindig jelentős hadiipari bázisa van, ezenfelül büszke magára és nem kíván semmilyen világkormánynak behódolni.
Döntően ezért akarják folytatni a háborút az elit körök – a járulékos hasznok, mint például a transznacionális cégek, pénzintézetek gigászi profitja mellett – egészen a végső győzelemig.
Ez tehát a kiindulópont. De vajon miért nem tudnak ellenállni ennek az őrült elképzelésnek az európai politikusok? Talán mert idióták, elment a józan eszük, nem tudnak normális, az európai és nyugati emberek érdekeit, életét, biztonságát védő döntéseket hozni? Nem. Másról van szó. Arról, hogy a globális, davosi elit néhány évtized alatt olyan mértékben behálózta a nyugati, illetve európai nemzetközi intézményeket és a nemzetállamokat, hogy ma már eljutottunk odáig, hogy az ő egyfajta jóváhagyásuk nélkül egy ambiciózus, karriervágyó politikus egyszerűen nem tud kormányra, hatalomra kerülni, vezető pozíciókat megszerezni nemzetközi szervezetekben, illetve nem tudja a hatalmát és pozícióját megtartani, ha a globális elit hálózatai ezt nem engedik meg neki. Vagyis ki kell szolgálnia a globális elitet, kisebb vagy nagyobb mértékben, ennek mértéke az adott kihívásoknak és helyzeteknek megfelelően alakul. Most háború van: ez nagyon magas mérce, ennek kell most megfelelniük a politikusoknak a nagyfiúk óhaja szerint.
A globális elit hálózata ma már nagyon széles körben kiterjedt, és nehéz is felsorolni, hány intézmény működik az ő irányításuk alatt és céljaikat követve.
Az igazi alapozás a Young Global Leaders volt, ebben valódi nagyágyúk vettek részt. Felsorolok néhány nevet, akik a hidegháború befejeződése után, a kilencvenes évektől erősen alakították Európa és a világ dolgait (csak azokat a neveket sorolom fel, akik az új, globalista, kozmopolita világrend hívei lettek és azok is maradtak, szerencsére vannak kivételek is): Angela Merkel volt német kancellár, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke, Tony Blair volt brit miniszterelnök, az iraki háború nagy híve, jó barátja Gordon Brown, egyben szintén volt miniszterelnök Nagy-Britanniában, Nicolas Sarkozy volt francia köztársasági elnök, José Manuel Barroso, szintén volt elnöke az Európai Bizottságnak, Guy Verhofstadt vagy például Bokros Lajos.
A Young Global Leaders tanfolyamain már olyan neveket is találunk, akik középkorúak, aktívak, s tevőlegesek a mai politikai helyzet alakításában – illetve a globális elit céljainak végrehajtásában. A teljesség igénye nélkül: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, aki egyébként Klaus Schwab egyik legkedvesebb tanítványa volt, Samantha Power, az USAID-ben is dolgozó hölgy, aki nyugodtan nevezhető globális héjának; Mark Leonard, aki a Soros György által 2007-ben létrehozott Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) egyik alapítója volt; Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, Alexander Stubb volt finn miniszterelnök, Philipp Rösler volt német egészségügyi miniszter; Matteo Renzi volt olasz miniszterelnök, Jacinda Ardern volt új-zélandi miniszterelnök, Alexander Soros, Sanna Marin, tavalyig finn miniszterelnök; Miheil Szaakasvili, Grúzia volt elnöke és még sorolhatnám. Annalena Baerbock német külügyminiszter 2020-ban végezte el a Fiatal Globális Vezetők Fórumát.
De nem csupán a WEF tanfolyamain hálózzák be a nyugati és nem csak nyugati közéleti személyeket a globális elitkörök. A hálózat fontos részét képezi például a már említett, Soros-féle Külkapcsolatok Európai Tanácsa, amelynek tagjai között találjuk magyar vonatkozásban például Korányi Dávidot, Dobrev Klárát és Bajnai Gordont.
S végül három fontos emberről ejtsünk szót: Macronról, Scholzról és Ursula von der Leyenről. A hölggyel kezdem: Von der Leyen német csúcstartó, ugyanis ő négyszer vett részt a Bilderberg-bizottság ülésein, utoljára épp 2019 májusában; júliusban meg is választották az új Európai Bizottság élére. Hasznos, a WEF-nek mélyen elkötelezett tevékenységét azóta is csodáljuk.
Emmanuel Macronról köztudott, hogy villámkarriert csinált: a Rothschild bankházban kezdte, majd nagyon gyorsan miniszter lett belőle, s nemsokára a köztársasági elnöki székben találta magát. Na már most: a nagy bankárdinasztiák, főleg a Rothschildok szinte minden nagy háborúban jelen voltak, és tetemes bevételük származott ezekből. Nagyon megharagszanak rám, ha azt mondom, hogy a Rothschildoknak nincs ellenére, hogy Macron egyre őrültebb kijelentéseket tesz, mint aki szándékosan provokálja bele Európát a világháborúba?
