Erről beszélt Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem világhírű professzora is, aki ezt elsősorban az USA vonatkozásában hangsúlyozta, arra utalt, hogy az Egyesült Államok már 1992 óta elhatározta, hogy Oroszországot maga alá gyűri. Az USA viszont a deep state-nek, a mélyállamnak – más szóval a globális elitnek – előretolt bástyája, tehát ismét ugyanazokról a nagyfiúkról beszél ő is, mint Macgregor. Valamint a globális elit egyik főhadiszállásán, a Világgazdasági Fórum (WEF) minden gyűlésén a háború mellett kardoskodtak a nagyfiúk, köztük persze Soros György.

Kérdés persze, miért akarják Oroszországot végletesen meggyengíteni, feldarabolni, ahogyan arra nemrég Kaja Kallas észt miniszterelnök is utalt. Azért, mert Oroszország a legnagyobb ellenfél tervük, a világkormányzás megvalósításában. Oroszország követeli, hogy egyenrangú, szuverén, független nagyhatalomként vegyék számításba mind az USA, mind a globális elit szintjén. Elvárja, hogy a Világgazdasági Fórum, más szóval a davosi elit letegyen arról, hogy Oroszországot lesöpörje a pályáról. A globális vagy davosi elit már jó ideje világossá tette, hogy a nemzetállamoknak fel kell oldódniuk a világkormányzásban az új világrend keretei között.

Döntően ezért akarják folytatni a háborút az elit körök – a járulékos hasznok, mint például a transznacionális cégek, pénzintézetek gigászi profitja mellett – egészen a végső győzelemig.

Ez tehát a kiindulópont. De vajon miért nem tudnak ellenállni ennek az őrült elképzelésnek az európai politikusok? Talán mert idióták, elment a józan eszük, nem tudnak normális, az európai és nyugati emberek érdekeit, életét, biztonságát védő döntéseket hozni? Nem. Másról van szó. Arról, hogy a globális, davosi elit néhány évtized alatt olyan mértékben behálózta a nyugati, illetve európai nemzetközi intézményeket és a nemzetállamokat, hogy ma már eljutottunk odáig, hogy az ő egyfajta jóváhagyásuk nélkül egy ambiciózus, karriervágyó politikus egyszerűen nem tud kormányra, hatalomra kerülni, vezető pozíciókat megszerezni nemzetközi szervezetekben, illetve nem tudja a hatalmát és pozícióját megtartani, ha a globális elit hálózatai ezt nem engedik meg neki. Vagyis ki kell szolgálnia a globális elitet, kisebb vagy nagyobb mértékben, ennek mértéke az adott kihívásoknak és helyzeteknek megfelelően alakul. Most háború van: ez nagyon magas mérce, ennek kell most megfelelniük a politikusoknak a nagyfiúk óhaja szerint.

Az igazi alapozás a Young Global Leaders volt, ebben valódi nagyágyúk vettek részt. Felsorolok néhány nevet, akik a hidegháború befejeződése után, a kilencvenes évektől erősen alakították Európa és a világ dolgait (csak azokat a neveket sorolom fel, akik az új, globalista, kozmopolita világrend hívei lettek és azok is maradtak, szerencsére vannak kivételek is): Angela Merkel volt német kancellár, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke, Tony Blair volt brit miniszterelnök, az iraki háború nagy híve, jó barátja Gordon Brown, egyben szintén volt miniszterelnök Nagy-Britanniában, Nicolas Sarkozy volt francia köztársasági elnök, José Manuel Barroso, szintén volt elnöke az Európai Bizottságnak, Guy Verhofstadt vagy például Bokros Lajos.

A Young Global Leaders tanfolyamain már olyan neveket is találunk, akik középkorúak, aktívak, s tevőlegesek a mai politikai helyzet alakításában – illetve a globális elit céljainak végrehajtásában. A teljesség igénye nélkül: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, aki egyébként Klaus Schwab egyik legkedvesebb tanítványa volt, Samantha Power, az USAID-ben is dolgozó hölgy, aki nyugodtan nevezhető globális héjának; Mark Leonard, aki a Soros György által 2007-ben létrehozott Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) egyik alapítója volt; Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, Alexander Stubb volt finn miniszterelnök, Philipp Rösler volt német egészségügyi miniszter; Matteo Renzi volt olasz miniszterelnök, Jacinda Ardern volt új-zélandi miniszterelnök, Alexander Soros, Sanna Marin, tavalyig finn miniszterelnök; Miheil Szaakasvili, Grúzia volt elnöke és még sorolhatnám. Annalena Baerbock német külügyminiszter 2020-ban végezte el a Fiatal Globális Vezetők Fórumát.

S végül három fontos emberről ejtsünk szót: Macronról, Scholzról és Ursula von der Leyen­ről. A hölggyel kezdem: Von der Leyen német csúcstartó, ugyanis ő négyszer vett részt a Bilderberg-bizottság ülésein, utoljára épp 2019 májusában; júliusban meg is választották az új Európai Bizottság élére. Hasznos, a WEF-nek mélyen elkötelezett tevékenységét azóta is csodáljuk.

Emmanuel Macronról köztudott, hogy villámkarriert csinált: a Rothschild bankházban kezdte, majd nagyon gyorsan miniszter lett belőle, s nemsokára a köztársasági elnöki székben találta magát. Na már most: a nagy bankárdinasztiák, főleg a Rothschildok szinte minden nagy háborúban jelen voltak, és tetemes bevételük származott ezekből. Nagyon megharagszanak rám, ha azt mondom, hogy a Rothschildoknak nincs ellenére, hogy Macron egyre őrültebb kijelentéseket tesz, mint aki szándékosan provokálja bele Európát a világháborúba?

Végül Olaf Scholz: ő már hamburgi főpolgármester korában kapcsolatba lépett gigacégekkel, a CumEx-botránya kapcsán a Warburg-dinasztiával, s sok szálon kötődik a globális elit köreihez, részt vett a Bilderberg-bizottság ülésén is. Őt sem tartom szuverén személyiségnek az európai politikában.

Talán érthető voltam, ezért nem akarok a végére tovább okoskodni. 

És ez valóban szánalmas és végtelenül veszélyes.

Ha sikeres lesz a szuverenista oldal, alapjaiban kell megújítani az uniót, mert egyébként nem biztos, hogy az állapotok tarthatók maradnak.