Valójában a turul a magyar nemzet egyik legősibb szimbóluma, a magyar eredetmitológia kezdőpontja, Emese álma legendájának főszereplője. Nem véletlen, hogy országszerte számos településen emeltek turulszobrot múltunkra büszke, jövőnket hittel építő eleink. 

A fejsze már a fák gyökerén van – olvassuk a Bibliában. De itt és most nem a rossz gyümölcsöt termő fát akarják kivágni és tűzre vetni, hanem az egészséges kertet akarják feldúlni és csattanó maszlaggal megfojtani a gyökereket rothasztó felforgatók. Ezért lóg a budapesti Városházán és megannyi baloldal által megszállt helyhatóság hivatalán szivárványos rongy, ezért döntené le nemzeti jelképünket egy ápolatlan hatást keltő sötét alak. Sajnos a jelenlegi jogszabályi környezetben mindezt büntetlenül tehetik. Ebből következik a nemzeti önvédelem kényszerítő parancsa: sürgősen jogi védelem alá kell helyezni közintézményeinket és nemzeti jelképeinket.

Ebből pedig következik, hogy a véleményszabadsággal való legdurvább visszaélés olyan ideológiák provokatív hirdetése, amelyek kifejezetten ellentétesek az alaptörvényben rögzítettekkel, továbbá mivel a bevezető Nemzeti hitvallás azt is kinyilvánítja, hogy „történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége”, az is tiszta és világos, hogy ezen önazonosság minden szimbolikája is védendő érték.

A magyar Országgyűlésnek ezért kétharmados többségű törvényt kellene alkotnia közintézményeink és nemzeti jelképeink védelmében. Jogszabályban kellene rögzíteni, hogy egyetlen közpénzből működő közintézményt sem lehet az alaptörvényben rögzített értékekkel ellentétes politikai ideológiák hirdetésére használni, így sem állami, sem önkormányzati intézmények épületeire nem tűzhető ki a szélsőséges LMBTQ-zászló, sem ezen életellenes politikai mozgalom semmilyen jelképe. A megalkotandó jogszabály megsze­gőit elrettentő szankciókkal szükséges sújtani.

Ha ugyanis a magyar állam ölbe tett kézzel végignézi, amint egy háborodott ámokfutó ledózerolja a hegyvidéki turulszobrot, akkor idővel, a politika változásával következhet a budavári Habsburg-kaput díszítő turulszobor, áldozatul eshet a magyar haza megannyi hősi emlékműve, akár még a Tatabánya fölötti bánhidai turulszobor is.

És mivel az őrület spirálja soha nem ér véget, a Magyarországon semmilyen hagyománnyal, értelemmel és pozitív történelmi összefüggéssel nem rendelkező köztársaság jelszóval megállás nélkül támadó baloldal, ha hagyjuk, következmények nélkül nekieshet a Szent Koronát ábrázoló emlékműveknek, és így tovább, a „múltat végképp eltörölni” elmebaj jegyében lépésről lépésre pusztíthatja el erkölcsi-szellemi útjelzőinket. Márpedig ezt minden erővel meg kell akadályozni, és ebben elévülhetetlen felelőssége és feladata van a törvényhozásnak.

Nyomatékosítsuk tehát: a magyar állam és a magyar nemzet jelképei nem válhatnak mindennapi pitiáner politikai játszadozások, pláne szélsőbaloldali ideológiák megszállottainak áldozatává.