A Washington irányában fausti kompromisszumairól ismert politikus a hetekben némi iróniával beszúrt nekünk egy kis leckét, amikor azt mondta, ők sosem engednék, hogy Varsó utcáin kínai rendőrök járőrözzenek. „De elvégre is mindenki úgy értelmezi a szuverenitást, ahogy jónak látja” – zárta békülékeny hangnemben oktató jellegű eszmefuttatását Sikorski úr. Nézzük tehát, hogy mekkora halálos fenyegetést jelent a Teréz körúton sétáló kínai rendőr a magyar nemzeti önrendelkezésre, és állapítsuk meg azt is, hogy a szuverenitás valójában nem az, „amit mi jónak látunk”, hanem egy egészen konkrét dolog.

A nemzetközi cirkusz a maroknyi kínai rendőr körül, akik magyar kollégáikkal sétálgatva a gyakorlatban tolmácsszerepet töltöttek be a hazájukból érkező turistáknak, a már rutinos baloldali sajtó és ellenzéki bérmagyarok hergelésére indult. Nálunk már nem sokan szentelnek az ilyesminek figyelmet, de nyugaton a hírt még hálásan fogadták a napi hungarofób igények kielégítésére. Ilyen mértékű publicitásról a horvátok és olaszok csak álmodhatnak, akiknél szintén járőröztek kínai rendőrök a turistaszezonban, csak abból nem lett nemzetközi botrány, mert az ő esetükben nem merült fel külföldi igény nemzeti kormányuk megbuktatására.

Sokkal inkább érinti a szuverenitás fogalmát a két ország közti kereskedelmi forgalom, de ebben a tekintetben is a lengyelek jelenleg háromszor akkora üzletet bonyolítanak le Kínával, mint mi, magyarok.

Az a meglátás pedig, hogy a szuverenitás az lenne, amit „jónak látunk”, kicsit arra utal, hogy az elmúlt időszakban némi erkölcsi relativizmus költözött a lengyel politikába. Csakhogy a szuverenitás nem az, amit jónak látunk, hanem egy nemzet arra való joga, hogy a legjobb tudása és kollektív lelkiismerete szerint mindig a saját érdekeinek megfelelő legjobb döntést hozhassa. Ha egyenlő partnerként szövetséget köt egy nép egy másikkal, vagy egy nemzetközi szervezet tagja lesz, ezt a szuverenitását alkotmányos keretek közt részben megosztja ezekkel. Ha egyenlőtlen partnerként kerül valakinek a befolyása, ellenőrzése alá, akkor szuverenitását elveszíti.

Ha a lengyel példát vesszük, Sikorski úrnak sokkal inkább az iskoláikban tevékenykedő több ezer külföldről pénzelt aktivistára kellene odafigyelnie, továbbá arra, hogy a brüsszeli júdáspénzért milyen rendőri akciókat engedélyeznek a szabad sajtó ellen, és az alkotmányos jogot hogyan sértik hivatalban levő parlamenti képviselők letartóztatásával. Az is felvet néhány kérdést, hogy a nemzeti szuverenitás legádázabb ellenségének, Soros György médiabirodalmának kezében van a lengyel sajtó nagy része, Európában a legnagyobb amerikai katonai kontingens Lengyelországban való kiépítéséről nem is szólva.

Amerikai utasításra a lengyelek kiengedtek egy lengyel börtönben fogva tartott orosz állampolgárt, Pavel Rubcovot, amiért cserébe Moszkva amerikai foglyokat engedett el. Tuskék ezzel egy óriási propagandaajándékot adtak a választások előtt álló amerikai elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek, amiért a Fehér Háztól hatalmas dicséretet is kaptak. Sajnos ez nem jó hír annak az Andrzej Poczobut lengyel újságírónak, aki hosszú büntetését tölti egy fehérorosz börtönben. A Morawiecki-kormány volt belügyminisztere, Mariusz Kaminski is megjegyezte, hogy másfél évet tárgyaltak az oroszokkal arról, hogy egy olyan fogolycsere szülessen, aminek kedvezményezettjei lesznek lengyel foglyok is. Konkrétan Rubcovot akarták Lengyelországban fogva tartott oroszokra cserélni, ehelyett amerikait kaptak érte.

Szóval ennyit kell tudni a szuverenitásról. Megpróbálhatjuk elvonni a választók figyelmét arról a tényről, hogy eurogyarmat lettünk azzal, hogy a magyarokra mutogatunk és valami kínai rendőrös tündérmesével handabandázunk. Attól még a saját állampolgáraink rohadnak külföldi börtönökben egy vállveregetésért cserébe, a sajtónk külföldi globalista oligarchák kezén van, és a gyerekeink az ábécé helyett LMBTQ-t tanulnak. Sokba fog kerülni ez a sok feloldott európai pénz és az ebből vásárolt amerikai fegyver a lengyel népnek, de hát mindenki úgy értelmezi a szuverenitást, ahogyan jónak látja, nemde?

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője