Ugyanis a tanulás egyik alapvető feltétele a figyelem koncentrálása, amit két lábbal tapos a legfeljebb nyolc másodpercnyi megállásra szoktatott rutin. 

Aki évtizedeket töltött az oktatásban, annak a tendencia napnál világosabb. S ezt igazolják a nemzetközi felmérések, sőt már a munka világa is visszajelzést ad az értelmi képességek leépüléséről a digitális nemzedéknél. Lehet tagadni, hogy van generációs probléma, mert az öregek is internetalkalmazók. Csakhogy ők nem ezen nőttek fel, személyiségüket és észjárásukat nem ez alapozta meg, számukra még az iskola iskola volt. Viszont 

Itt állunk egy jogszabály bevezetése előtt, amely az iskolában használható eszközök, így telekommunikációs készülékek használatát fogja szabályozni, némileg korlátozni. Nem látjuk még a részleteket, de tudjuk, hogy a hatás az oktatás szereplőin fog múlni. A gondolkodásukon.

Hallottam egy cinikus diákvéleményt: ebből nem lesz semmi, mert a tanárok többet kütyüznek már, mint a diákok. Igen, valóban elkésett intézkedésről van szó; valóban nem készült fel az oktatásügy erre a technikai kihívásra akkor, amikor kellett volna; valóban megrögzött szokásokba kell vagy kellene most beavatkozni.

Így van ez, ha a lélekről nem veszünk tudomást, és főleg a gyermeki lélekről nem tudunk eleget. Meg kellene hallani Hal Melinda, Miklya-Luzsányi Mónika, Pöltl Ákos és Uzsalyné Pécsi Rita kis- és nagyobb gyermekekről szóló, minden nevelőhöz intézett intelmeit az internetezés és telefonozás hatásairól, kultúrájáról.

Ami új, az csak jó lehet. Ez az alapállás. Túl kellene lépni az okostelefonozással kapcsolatos babonákon és mítoszokon, s felelősségteljesebben gondolkodni. „A gyermek identitásának része a telefon, és most megfosztják tőle.” Jól nézünk ki, ha neki ez az identitása! „Tiltás helyett alternatívákat kell nyújtani”. 

És hová lett a versenyképes munkaerő? „Az iskola nem lehet egészen más, mint a valóság.” A kütyü nem a valóság, hanem a virtuális valóság eszköze. A valóságról legyen mondanivalónk!

A diákot érdekli a valóság, és nagyon tájékozott, ha adatokról és ismeretekről van szó. Lehet saját célra manipulálni, utcára kivezényelni, de lehet a figyelmét igazi problémákra irányítani is. Ha érdekli a saját jövője, fontos számára a környezettudatosság, és vádolja a megelőző generációkat a Föld tönkretételéért, akkor gondolkodjon el a saját életmódján. A vécére sem tud kimenni a „telója” nélkül, az iskola minden dugalján megy a töltés, és ez a nélkülözhetetlen kommunikációs istenség a Föld áramtermelésének egyre nagyobb hányadát fogyasztja el. Lassan 25 százalékát. Miközben az energiatermelés forrásai egyre szűkülnek. A megújuló energiával kapcsolatos elképzelések nem váltották be a reményeket, a probléma megoldása őrá, a fiatalra vár. Lám, még az elavult Madách is aktuális.

Örömmel látom, hogy vannak, akik megvetették a lábukat a valóság talaján, értékeket védelmeznek és ellenállnak a pénzuralom sodrásának. Lassan már az oktatás is lehet illiberális, mivel nagy a baj. Fiatalok köré­ben is élénk az érdeklődés az MCC oktatási témájú diskurzusai iránt. Bár egyre több pedagógus felfigyelne ezekre az izgalmas tanácskozásokra!

Ami a tartalmat illeti, nem veszünk el a részletekben, ha minden kultúra mélyén ott sejdítjük a vallási magot; a sajátunk mélyén is, amely ha kivész, akkor mi magunk szűnünk meg létezni. A technikát nélkülünk is továbbviszi más.
Hogy ez nem elég gyakorlatias? A gyakorlat naponta változik; mire az egyik technikát megtanulom, már a következő is elavult. Az elméleti alapokat viszont csak az iskola adhatja meg. Ehhez személyes kapcsolat kell. Beavatás.

A szerző nyugalmazott pedagógus