A leendő szász kormány – már amennyiben okosan jár el – csak olyan szakembereket terjeszt elő kinevezésre, akiket a blokkoló kisebbség is hajlandó lesz elfogadni. Ugyanez áll az alkotmánymódosítási törekvésre is. A mindörökké belebegtetett „náci kalapács” utat kell hogy engedjen a parlamentáris bölcsességnek. Hiszen máskülönben nem fog menni a dolog. Ez az AfD-re is hatást gyakorol majd. Amikor a személyi javaslatoknak jön el az idejük, az AfD jól teszi, ha ezekre nem a szélről, hanem a középről keresgélve tesz személyi előterjesztéseket. Az egyharmados blokkoló kisebbség minden bizonnyal magát az AfD-t is elfogadhatóbbá teszi.

A választási eredmény nyilvánvalóan visszatereli a politikát a parlamentbe. Ez az a fórum, ahol ütköznek a vélemények, amelyeket meghatározott eljárások szerint vitatnak meg, a többségi álláspontot pedig a kisebbséget megillető jogok figyelembevételével alakítják ki. Ez így is volt a nemrég a 70. életévét betöltött Angela Merkel asszony korszakáig. 1990 után a nyugatnémetek dicsőítették a parlamentben keletnémet kollégáikat, köztük e sorok íróját, aki szociáldemokrata színekben 1990 és 2009 között volt a Bundestag szászországi képviselője, ha a keletnémet állampárt, az NSZEP került szóba. Most pedig a választási eredmény az AfD-vel kapcsolatban kényszeríti ki ugyanezt a megközelítést.

Az 1918-as kommunista egyesülés, a Spartakus-szövetség szülőanyjai és -atyjai, Németország Kommunista Pártja és az SPD végre beteljesítették céljukat, a szociáldemokrácia elsüllyesztését. A későbbi, 1946-os rendezéssel ellentétben azonban ezt ezúttal már nem szovjet fegyverekkel kellett kikényszeríteni. 2014-ben az SPD már önként és dalolva helyezkedett el a szélsőbaloldal hátsó felében.

Miért is voltak 1946-ban a koncentrációs táborokból és a háborúból megmenekülő szociáldemokraták annyira ostobák, hogy ellenálljanak a baloldali pártok kényszeregyesítésének, hogy még az életüket is kockáztassák emiatt? Dédunokáik ezt most önként megteszik. Mindannyian röhögünk már az egészen.

A keletnémet komcsi történelemtanárok ezúttal ismét helyzetbe kerülnek, ez azonban megbosszulja magát. De milyen jobboldalról is beszélünk? Az AfD Európa-kritikus és oroszszimpatizáns álláspontot vall. Hol is húzódik itt akkor a határ, a szélsőbaloldaltól való eltérés? Mi is akkor a különbség? De várjunk csak egy percet! A szélsőbal felmenőinek bizonyítha­tóan vér tapad a kezéhez. Az AfD hajója nyugtalanul hánykolódik ugyan, de áldozatokról nincs tudomásunk.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 
2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból