Sajnálatosan azoknak lett igazuk, akik biztosra vették, hogy Magyar Péter az árvízi védekezéssel kapcsolatos kérdéseket is kizárólag a kormány és a jobboldali emberek támadására használja föl. Beleköt mindenbe és mindenkibe, kormányzatba, honvédségbe, karasztrófavédelembe, aki az árvízi védekezésben részt vesz, mert úgy gondolja, hogy ez is gazdáinak érdekeit szolgálja. A helyzet azonban az, nincs különösebb jelentősége annak, hogy ez a piti alak, politikai aktivista bérenc mit mond, hisz bármiről bárminek az ellenkezőjét is képes állítani egy perc múlva, méghozzá szemrebbenés, arcizomrándulás nélkül.
Ugyanígy saját ígéreteit is ekként kezeli, totálisan negligálja, amit megígért, és még ki is kéri magának, ha emlékeztetik korábbi szavaira. Ilyen szempontból messze túltesz még a nagy hazudozó Gyurcsány Ferencen is, hisz a bukott miniszterelnöknek legalább hetek-hónapok kellettek mindig, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét állítsa valaminek, mint amiről korábban beszélt.
A Tisza párti pöffeszkedő figurának elég egy levegővételnyi idő ahhoz, hogy saját ígéreteit, szavait annulálja, és még agresszívan meg is támadja azt, aki van olyan szemtelen, hogy felemlegesse előző megnyilatkozásait, rögvest lepropagandistázva azt, aki erre a szentségtörésre ragadtatja magát.
Mindezek fényében kell értékelni M. Péter úgymond segítő szándékát az árvízvédelmi munkálatokkal kapcsolatban. Bármennyire is profinak tartott stáb tüsténkedik körülötte, hogy egy jelentéktelen fickóból észrevehető és eladható politikust faragjon, ordító hibák egész sorát produkálja. Már eleve az visszatetsző egy tájékozatlanabb, politikailag kevésbé kiművelt polgár számára is, hogy egy mindenkit fenyegető veszélyt használ fel közéleti nyomulásához. Ilyenkor még a kritikusabb alapállásúak is zárójelbe teszik politikai indulataikat, mert tudják: a kormányost vagy a kapitányt dühöngő vihar idején akkor sem kifizetődő folyamatosan zargatni, ha amúgy nem szimpatizálnak vele.
Az sem kimondottan izmosítja amúgy is rogyadozó hitelességét, hogy bár számos fotót posztolt az árvíz környékén való sertepertéléséről, s van olyan is, ahol éppen lapátot tart a kezében, olyan videót, ahol folyamatosan dolgozik is, nemigen látni. Vannak viszont olyan felvételek, amelyeken telefonozik, illetve gyanúsan sziesztázásra emlékeztető módon múlatja az időt.
Más óvatlan, önleleplező tökéletlenkedések is bőségesen szegélyezik az útját. Orbán Balázst fölényeskedve kioktató bejegyzésében, amelyben egy füst alatt megfutamodik a köztévén rendezendő vita elől, arra szólítja föl a miniszterelnök politikai igazgatóját, hogy jöjjön ki a Rómaira homokzsákot pakolni, mivel
nem kell félni, nem fog fájni.
Ez a fordulat aztán annyira megtetszik neki, hogy egy következő bejegyzésében Menczer Tamást és Deutsch Tamást ugyanezzel a passzussal invitálja lapátolásra. A „nem kell félni, nem fog fájni” kitétel azonban fő ellenzéki riválisához kötődik, úgyhogy egy Gyurcsány-idézet lobogtatása szellemességként kommunikációs bumeráng.
Aztán arról is értekezett, hogy nem is a politikai igazgatóval, hanem Orbán Viktor miniszterelnökkel szeretne a tévéstúdióban találkozni. Úgy írt:
„A legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként nekem a főnököddel van megbeszélnivalóm a magyarok nevében.
Ebben a mondatban benne van az egész cezaromán személyisége. Hisz mitől volna a Tisza Párt a júniusi megméretés után feltétlenül a legnagyobb ellenzéki párt? Ahhoz bejáratott országos szervezeti hálózat, hazai törvényhozási jelenlét, illetve hosszabb időintervallum kell. Másrészt mire föl akar ő a „magyarok nevében” fellépni? Ki hatalmazta fel ilyesmire? Senki. Vagy azokat, akik nem rá szavaztak, hanem a kormánypártokra, nem is tartja magyaroknak? Orbán Viktorra és a kormánypártokra több millióan szavaztak, kétharmados többséget érnek el hosszú évek óta, mégsem hallani tőlük soha ilyen nagyképű, kirekesztő, „a magyarok nevében” szövegeket. Ekkora színfalhasogató, bombasztikus hülyeségeket komoly ember nem mond.
De ennek a ripacs alaknak arra szól a megbízatása, hogy egyfajta watch dogként, Goodfriend-epigonként állandóan idegesítse, zavarja az embereket. Az a célja, mint ami annak a két ávósnak, akik az ötvenes években addig zaklattak egy vasúti váltókezelőt, míg egyszer hibát nem követett el, és tragédiát okozva kisiklott egy szerelvény.
Csak hát nagyot hibázik, amikor holmi groteszk, beteg lelkű árvízi ellenhajósként, fordított Wesselényiként megkísérli hátráltatni a védelmi munkálatokat és egymással szembefordítani az embereket. Elhomályosítják a látását a hízelkedő, nyelvcsapásos kommentek. Meglesz számára a böjtje a mostani farizeus aknamunkának. Felvetődik másokban is: ennyi mószeroló, sárdobáló videóbejelentkezés, bejegyzés közepette vajon mikor dolgozik?
