A tágan értelmezhető konzervatív kulturális térben időről időre felmerül az utánpótlás, a generációváltás kérdése. Okkal és joggal. Olyannyira, hogy magam is elkezdtem szisztematikusan figyelni a lányokat és fiúkat, úgy húsztól ötvenig. Hogy mit írnak, gondolnak, tesznek. Mert bár a jelenben élek, különféle gyermekeim és unokáim kapcsán néha elidőzöm azon, hogy vajon mit tartogathat a jövő.
Nos, bár a világ körülöttem elkezdett felettébb hasonlítani a kutya vacsorájához, nem kezdtem el rettegni. Remek publicisztikákat olvasok sorra, izgalmasnak ígérkező könyvekre hívják fel a figyelmemet rendre, és lettek új kedvenceim, ami meg azért fontos, hogy kondicionálódjon az elme, és ne ragadjon bele a szellem a fazékba, mert a karaván halad, ha tetszik, ha nem. És a mozgások megértéséhez a múlt ismeretén túl elengedhetetlenül szükséges az is, hogy megismerjünk olyan gondolatokat, amelyek olyan szerzők fejében születnek, akiknek teszem azt már a rendszerváltás sem személyes élmény, inkább csak történelem. Viszont kiválóan rendszereznek, vág az agyuk és remekül kihasználták azokat a lehetőségeket, amelyektől mi évtizedeken át el voltunk zárva.
Itt van mindjárt Pöltl Ákos, többek között őt olvasom és hallgatom mostanában, amikor kiszakadni támad kedvem a saját belső világomból, ami persze kedves és fontos tér, hiszen onnan indul mindaz, ami esetleg kedvező hatással bírhat a külsőre. Szóval
Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő. Szakmai munkásságának jól érzékelhető célja a magyar családok, civil lakosok önvédelmi képességének növelése a digitális és a fizikai térben egyaránt.
Eddig a definíció, ami igencsak pontos, ám a gyakorlat még izgalmasabb. A Civil Védelmi Intézet megalapítójának munkásságába akkor futottam bele, amikor a késes támadások elleni védekezésről tartott előadást, ami persze nem véletlen, hiszen civilben közelharcot oktató hivatásos testőr.
A probléma szerencsére és egyelőre nálunk még nem húsba vágó (már bocsánat a találónak tűnő kifejezésért), de szemernyi kétségem sincs afelől, hogy amennyiben a mindennemű gátlástól tökéletesen mentes szekta kerülne hatalomra, azonnal időszerűvé válna. Ez tehát a fizikai tér egyik szegmense a könyörtelenül múló időben, de Pöltl Ákos több mint testőr, a pszichével is foglalkozik a digitális önvédelem területén belül. Magam nem akartam már többet foglalkozni a tíz-egynéhány évvel ezelőtt ránk szabadított úgynevezett okostelefonok (tényleg, emlékszik még valaki a pillanatra, amikor berúgták az ólajtót a világot uraló techóriások egyéb találmányaival együtt, vagy átaludtuk azt is, mint a bankterrort, a GMO-t, a műhúst, a műanyag palackok kupakjainak támadását és a halottakat a cigarettásdobozokon, mélyen, tiltakozás nélkül?) iskolai használatával/tiltásával, de néhány gondolatát azért most ideírom azok közül, amelyeket nemrég megosztott a Mandiner hetilap olvasóival.
Ez nem technológiaellenesség, iskolás korukban is elveszik az időt a személyes kapcsolatoktól, a közösségi programoktól, a fizikai aktivitástól, pedig ezekre szükség van az agy fejlődéséhez, az idegsejtek közötti megfelelő kapcsolatok, szinapszisok kialakulásához. A gyerek tudatosításáról és tudatos internethasználatáról beszélni jövedelmező marketingduma. Egy gyerek nem képes tudatos döntésekre, nem rendelkezik egy felnőtt kifejlett agyának védelmi mechanizmusaival, racionális döntési képességével és önkontrollal sem. A kutatásokból az derül ki, hogy a telefon használatának gyakorisága és időtartama alapozza meg a függőség, a túlhasználat kialakulását. Bizonyos agyi funkciók vagy késve fejlődnek ki, vagy használat hiányában az agyunk egyszerűen megszünteti, lemetszi az ilyen idegkapcsolatokat. A big tech cégek eközben a védekezésre képtelen fiatalok figyelmének elvonásával dollártrilliárdos bevételre tesznek szert.
Nos, így megy ez. Magam meg úgy vagyok a családbiztonsági szakértővel, mint az áldott emlékezetű Dalnoki Jenő bácsi Vépi Péter hátvéddel annak idején. Tizenegy Pöltl Ákossal megnyerném a bajnokságot. Mindeközben
Olaf Scholz német kancellárnak valaki vihetett egy kávét, ébredezni látszanak az önvédelmi reflexei. Egyre szigorúbb intézkedésekről hallani a migrációval kapcsolatban a hosszú kések éjszakái után.
Isten hozta a klubban, persze. De még szebb lenne, ha az újabb bódhiszatva nem a szavazatvesztések miatt kezdene észhez térni, hanem csak úgy magától, a maradék józan ész nevében.
