Mindez onnan jutott eszembe, hogy Press­man ellenzéki aktivista-nagykövet újra és megint föl van háborodva. Most épp azon, hogy Kövér László nem engedett be az Országházba valami LMBTQ-népszerűsítő konferenciát. (Pedig Pressman már úgy készült a szeánszra, elő is készítette legcukibb pendelyét.) A házelnök az Országgyűlés tekintélyének megóvására hivatkozott, amitől az ellenzéki aktivista-nagykövet kiakadt.

„Több mint rendkívüli az – hüledezett –, hogy egy EU-tagállam megválasztott parlamenti képviselőit nem engedik be a Parlament épületébe, hogy vitatkozzanak az emberi jogokról”. Ami – persze – hülyeség. Az emberi jogokról felesleges vitatkozni: az mindenkit megillet. Többletjog viszont ne járjon már, ha valaki deviáns. A képviselőket pedig beengedik – képviselősködni. Ám a Parlament a parlamenté, nem egy hiperagresszív, társadalompusztító szektáé. Ha ez Pressmannek nem tetszik, akkor: au revoir. Valahogy csak megleszünk nélküle.

Amúgy a szivárványos konferenciát végül az állítólag „beszántott, elüldözött” CEU Nádor utcai főhadiszállásán megtartották. Vajon mit szólt volna Szent István egy transzkonferenciához a palotájában? És milyen eljárásrend szerint – forró olajban vagy nyárson – süttette volna meg a tiltás miatt hepciás­kodókat? Ahogy a reklám szól: „Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.”

Egy másik kiváló „ügynök” is fölszólamlott a minap. Bajnai Gordon csereszabatos kormányfőjelölt a prágai Globsec biztonságpolitikai konferencián legelőször is siet­ve leszögezte, hogy ő nem a magyar rezsim szolgálatában van jelen. Hát persze hogy nem. De hát ezt mindenki tudja. Legkésőbb azóta, hogy híre kélt, 2014-ben amerikai demokraták dollárjaiból próbálták őt fölépítgetni magyarországi helytartónak. Ám annyira harmatos volt, hogy idő előtt talajt fogott: arccal előre. Azóta néhányszor még előbújt, leginkább választások közeledtével, és a hírek olyankor mindig furcsa cégekről, DatAdatról meg mindenféle guruló dollárokról szóltak.

Nos, ez a Bajnai mondja most azt: a magyar kormánynak „jól kidolgozott, hosszú távú terve van arra, hogy a népesség nagy részét ismét az állami újraelosztástól tegyék függővé.” Továbbá: Magyarországon „pártállami rendszer” épül ki, a siker kritériuma pedig megint a rendszerhez való hűség lett, a piaci verseny helyett is a rezsimmel ápolt kapcsolat a fontos. 

Bajnai Gordon szerint az Orbán-kormány azon dolgozik, hogy a társadalom ki akarjon lépni az Európai Unióból, ami egyelőre nem sikerült. Egyértelmű, nem? Továbbmenve e „logikán”: Orbán direkt, készakarva irattat az országról gyalázkodó brüsszeli jelentéseket, veteti el a nekünk járó uniós pénzeket, büntetteti meg az országot kétszázmillió euróra, hogy mindezekkel ellene hangolja a magyarokat a nekünk amúgy csak jót akaró brüsszeli filantróp humanistáknak. Így-így! Gyakorlatilag kiprovokálta szegény Brüsszelből a gigabírságot, hiszen a muszlim invázió föltartóztatása megbocsáthatatlan vétek. (Legalábbis azok szemében, akik a káoszforgatókönyvet írták, s akik azt bábjaikon keresztül – mint például Gordonka – épp Európára kényszerítik.)

„Időbeli terv nincs, stratégia viszont van, mert a mai állapotában a magyar rezsim nem kompatibilis az Európai Unióval” – magyarázza. S hogy mi a bizonyíték arra, hogy Orbánék ki akarnak lépni az unióból? Bajnai ilyennel nem szolgál. Én viszont igen. Gondolom, az a bizonyíték, hogy tagadják. A minap például Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter az Indexnek úgy nyilatkozott: „A kormánynak az az egyértelmű álláspontja, amit minden fórumon elmondtunk, hogy Magyarország európai uniós tagságának nincs alternatívája.”

Nem csodálom, hogy anno Gyuri bácsiék már az első félidőben lecserélték nagy tudású Gordont…

Köztünk legyen szólva, sosem jó, ha nincs alternatíva. 

Nem jó, hogy az orosz olaj és földgáz mellett nincs más, ami jöhetne, ha egy terrorista állam fölrobbantja a csövet. S kell teremteni alternatívát az ideológiai tébolyában mindenkit a szakadékba rántó uniónak is!