Az X közösségi oldalon látható egy fiatal hölgy videója, amint egy párizsi vasútállomáson könnyes szemmel, remegő kezekkel gubbaszt valami sarokban. Látszik rajta, hogy retteg. Ötpercenként jön hozzá valami idegen férfi, hogy ajánlatokat tegyen neki, mondja, a közelben pedig fenyegető szemekkel nézi őt valaki, ezért meg sem mer mozdulni. Kisírt szemekkel kérdi: „De hogy lehet mindez, hogyan jutottunk ide?”
A rövid válaszom erre az lehetne, hogy vagy azért, mert anyuci és apuci a szocialistákra szavazott az utolsó húsz évben, vagy pedig mert a fejüket a tipikus francia hedonizmus homokjába temetve próbálták struccpolitikával átvészelni Franciaország szervezett iszlamizációjának éveit. Mert az ilyen helyzetek sosem véletlenszerűen jönnek létre:
amikor egy ország háborús vagy polgárháborús állapot szélére sodródik, az kivétel nélkül mindig azért van, mert valaki elszámolta magát. Méghozzá csúnyán.
Ami viszont elgondolkodtató, hogy a feltehetőleg húsz éven aluli lány honnan tudja, hogy ez nem egyfajta természetes állapot? Korát tekintve ő már nem ismerhette a normális, biztonságos Franciaországot, ahol egy homogén társadalom és értékközösség nyújtott táptalajt a tudománynak és a művészetnek. Honnan tudja, hogy ennek nem így kellene lennie, és egyáltalán honnan ered benne az a biztonságra való vágy, aminek a létjogosultságát hazájában már jóval születése előtt tagadni kezdték a sajtóban, a politikában vagy az oktatásban?
A baloldali interpretáció az lenne, hogy az ifjú hölgy is az „orosz propaganda” áldozata lett, mint mindenki más, akiben a multikulturalizmus és kriminalitás iránti lelkesedés csökkenése észlelhető. Noha látjuk az egyetemi campusokon a terrorszervezeteket ünneplő agymosott gyerekeket vagy a magukat az autópályához ragasztó nagyi kedvenceit, de minden agymosás és érzelmi zsarolás ellenére, amelyet Nyugaton a gyerekekbe sulykolnak az európai kultúra kihalásáért ügyködő erők, valami mintha visszatarthatatlanul ébredezni kezdene az úgynevezett Z generációban.
A napokban megrendezett brandenburgi tartományi választásokon a 16–24 évesek között magasan a bevándorlásellenes, patrióta AfD győzött 32 százalékkal, míg a szélsőbaloldali Zöldek, akik a múltban gyakorlatilag készpénznek vették az ifjúsági szavazatokat, csak hét százalékot kaptak. A német baloldal csúnyán elszámolta magát, amikor azt hitték, hogy a szavazati korhatár tizenhat évre való csökkentése minden esetben plusz pontszámokat hoz majd nekik. Szövetségi szinten ugyan még nincs ekkora támogatottsága a jobboldalnak, de az AfD 2019 óta, amikor csak a fiatalok öt százaléka szavazott rájuk, megháromszorozta a támogatottságát ebben a korcsoportban.
