Minél többet szerepel Magyar Péter a neki a világot jelentő politikai deszkákon, annál több hasonlósága derül ki különböző más, lejáratódott politikusokkal. Arra már fény derült, hogy Jakab Péter bukott Jobbik-elnökkel feltűnő egyezéseket mutat, mivel bicskanyitogatóan, provokatívan bunkó stílussal operálnak mindketten. Az viszont csak a legutóbbi időkben vált nyilvánvalóvá, hogy a Tisza Párt vezérürüje sikerrel indulhatna egy Tordai Bence-hasonmásversenyen. Csak a Párbeszéd nevű látszatpártból kilépett, ámde a parlamenti frakcióvezetőséget megtartó országgyűlési képviselő tudott az internacionalisták új reménysugarához annyira hasonló suttyó tempóval szolgálni működése során, mint Magyar Péter.
Ilyen irányú déja vu érzésünk akkor ölthetett igazán testet, amikor
a sértődött köpönyegforgató figura úgy helyezkedett, hogy mindenképpen rajta legyen azokon fotókon, amelyek Orbán Viktor miniszterelnökről készülnek Strasbourgban az Európai Parlament üléstermében. Ott ácsorgott fölényesre, kissé majomszerűre fintorított ábrázattal a magyar kormányfő mögötti térségben, kezében egy dossziészerűséget szorongatva, mint egy stréber iskolás, várva, hogy a fényképezőgépek kattogjanak a kellő időben, az előre ledumáltaknak megfelelően.
A másik vészesen Tordai-epigon megmozdulása az infantilisan kierőszakolt kézfogás Orbán Viktorral. Itt is tetten érhető volt a mesterségesen kreált helyzet, hiszen semmi sem indokolta, hogy kezet akarjon fogni azzal, akiről fröcsögő ellenségességgel kígyót-békát összehordott a plenáris ülésen. Persze ha a reménybeli fotók lebegtek a szeme – illetve a megbízói szemei – előtt, akkor érthető, miért somfordált oda pofátlanul a magyar miniszterelnökhöz egy pacsi kikövetelésére.
De hát nem tisztára Tordai Bence ebben is? A párbeszédes bohóc-politikus volt az, aki odaállt Kövér László házelnök és Áder János akkori köztársasági elnök mögé egy március 15-i ünnepség előtt hat éve, gúnyolódva, ám komplett hülyét csinálva magából. És tudjuk: állandóan videózta a kormánypárti politikusokat, kormánytagokat, valóságos fekete operatőrnek csapott fel. Szinte már csupán másodállása volt a képviselőség, annyira lekötötte, hogy provokálni, frusztrálni próbálja az általa kiszemelt áldozatokat az arcuk elé tolt mobillal. Hát ebben is szakasztott mása ez a Magyar Peti. Ő meg Deutsch Tamásról készített videót, amint a fideszes európai parlamenti delegációvezető a felszólalására készül. Kíméletlenül lerántotta a leplet arról, hogy egy kormánypárti képviselő nem átallotta a beszédét alaposan átgondolni, memorizálni. Ez aztán a leleplezés a javából!
Felcsigázva vártuk, mikor áll elő bátran a balos botrányos álomreceptúra szerint egy zsák krumplival – mint druszája, Jakab Péter –, hogy vádlón a magyar kormányfő elé borítsa azt az Európai Parlament plénumán. Azt sem zárhatjuk ki, hogy egyszer ő is megjelenik Sulyok Tamás jelenlegi köztársasági elnök mögött, grimaszolva egy állami ünnepségen, hátha ki lehet hozni a sodrából, amit majd vijjogva lobogtathat a független baloldali média.
Nincs tehát semmi újdonság a globalista nap alatt – önmagukat ismétlik orrvérzésig. Úgy van ez a Péter is kialakítva, mint Frankenstein professzor foltokból összerakott teremtménye. Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Mindent a szponzorok, a megrendelők igénye szerint.
Bizonyos szempontból túltesz egy másik példaképén, Gyurcsány Ferencen is. A bukott miniszterelnökkel ellentétben a baloldali árnyéktrón követelője viszont nyíltan mondaná el az őszödi beszédet. A DK mai mogulja még egészen szemérmetes volt hozzá képest, hisz ragaszkodott ugyan a beszéd indokoltságához, később nem hencegett a káromkodós, a hazugságokat beismerő beszédével, s csak kozmetikázta, eufemizálta az „elk…rtuk” és a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” szövegeket.
Magyar Péter már az összeturmixolt javított, helyesebben rontott kiadás. Ő aztán minden skrupulus nélkül nyilvánosan harsogná el az őszödi beszédet, ám szó sem lenne arról, hogy ő bármit elk…rt volna. Sőt még tovább is menne: mindenkit perrel, netán értéktárgyai, például mobilja elvételével fenyegetne, aki arra vetemedne, hogy vakmerően visszaidézné az általa elmondott beismerő vallomást. Mindennek tetejébe le is propagandistázná, Fidesz-ügynöközné az illetőt.
Ilyesmire talán még a lakosságfenyítésben mindig élen járó Gyurcsány sem ragadtatta volna magát.
Az alapvető gond azonban az lesz ezzel az arrogáns kommunista kommunikációval, hogy hiába hozzák ki – átlátszó készségességgel – a haveri balos közvélemény-kutatók, hogy már ott liheg a Tisza Párt támogatottsága a kormánypártok sarkában. Mindenki tudhatja, hogy csupán baloldali riválisaitól szipkázta el a szimpatizánsokat, s már azok közül is csak a jobboldallal szemben legellenségesebbek csápolnak neki. A jövőben egyre többen fogják észrevenni a nem betegesen elvakult eddigi hívei közül, hogy nem a Tisza, hanem a gyűlölet árad belőle a neki nem parírozók, szolgálók iránt.
