Igen ám, de mindez csak látszat.

Az Európai Bizottság törvénye korántsem az európai polgárok érdekeit szolgálja, hanem a globalista, liberális világhálózatok érdekeit, az ő világlátásuk, az ő szép új világuk érvényre juttatását, éppen azáltal, hogy az embereket félrevezetik és félretájékoztatják. Másképpen, amikor az EB azt írja, hogy célja a szándékos álhírterjesztés, félretájékoztatás és manipuláció felszámolása,

Ám ami mindezeken túl a leginkább aggasztó: az Európai Bizottság a Digital Services Actben világossá teszi, hogy innentől kezdve a bizottság a nemzetek felett állva hozza meg a döntéseit arról, hogy az egyes online platformok, szolgáltatók, portálok, személyes oldalak stb. meddig tartják be az ő általuk ­kreált szabályokat és elvárásokat, s ők döntenek arról is, hogy mely platformok kapnak büntetést vagy letiltást. Vagyis a bizottság teljhatalmat kap ezen a területen – is –, a tagállamoknak csak annyi joguk marad, hogy jelezzék a bizottságnak, ha valami szabályelleneset észlelnek, illetve hajtsák végre azt, amit a bizottság eldönt a különféle közösségi platformokkal kapcsolatban.

De mivel mindenki tudja, aki egy cseppet is ismeri a WEF-nek (Világgazdasági Fórum) és a Soros-birodalomnak elkötelezett, Ursula von der Leyen által irányított brüsszeli bizottsági elit véleményét, szándékait az unió és Európa működtetésével, a háborúval, a migrációval és más dolgokkal kapcsolatban, az világosan láthatja, hogy ez a törvény nem más,

Igen ám, de itt nem állhatunk meg. Az EB más témákban is szembefordult az európai emberekkel és nemzetekkel.

Sebastian Lukomskit, a CitizenGO egyik vezetőjét idézem, mert nála pontosabban nem tudnám megfogalmazni, mi vár még ránk. (Nem sok jó.)
„Éppen a múlt héten látott napvilágot Von der Leyen legújabb terve az EU Bizottság hatalmának kiterjesztésére. Az általa nemrégiben javasolt uniós költségvetés célja a regionális politika leépítése az egész EU-ban, és a pénzügyek központosítása Brüsszelben.

Az új uniós költségvetéssel Brüsszel át akarja venni az egyes régiókban végrehajtott beruházások ellenőrzését. Korábban az uniós forrásokat a régiókba irányították, és a regio­nális politikusok helyben döntöttek a pénz elköltéséről. Ez biztosította, hogy aki egy régió pénzéről döntött, az ott is élt. Így Önnek és nekem még mindig volt egy kis beleszólásunk abba, hogy mi történik az adóforintjainkkal – uniós finanszírozás formájában – a saját ré­giónkban. Mert te és én leszavazhatjuk a regio­nális politikusokat.

Most azonban brüsszeli bürokratáknak kellene eldönteniük, hogy melyik régió mennyi támogatást kap, és hogy pontosan mire költik a pénzt. Több száz vagy ezer kilométerre ülő köztisztviselők döntsenek egy régió pénzéről! Nekünk, polgároknak többé nem lenne beleszólásunk. Ön és én már azt sem tudnánk, hogy ki az a személy, aki az önök régió­jának pénzéről dönt. És nem tudnánk megválasztani vagy leválasztani ezeket az uniós bürokratákat sem.”

Lehetne folytatni, miként megtettem azt a legutóbbi cikkemben (Lincshangulat Stras­bourgban, Magyar Nemzet, október 14.). Felsoroltam az unió legképtelenebb és az európai polgárokat sújtó intézkedéseit, illetve azok tervezetét: a Green Dealt, amely tönkreteszi az európai mezőgazdaságot és közvetve az ipart is, a készpénz megszüntetésére irányuló szándékot, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) hatalmának totális kiterjesztésének tervét – amelynek az EU nem akar ellenállni –, Európa kevert fajúvá és vallásúvá tételének szándékát (a Kalergi-tervet), a genderideológia minden országra kiterjedő törvényesítését és így tovább.

Mi következik mindebből? Az, hogy az Euró­pai Bizottság – s vele együtt az Európai Parlament, tágabban az unió – az európai népekkel szemben fellépő, Európát romboló intézménnyé vált. Egy intézmény, amelyik immáron önállóvá és függetlenné vált Európától, attól céljaiban elszakadtan működik, követve a globális elit ráerőltetett célkitűzéseit.

Másként fogalmazva: szétváltak egymástól Európa népei és nemzetei, nemzetállamai, illetve az Európai Uniónak nevezett intézményrendszer. A név ma már nem jelent semmit, pontosabban egy fedőnév, amely mögött egészen más tartalom húzódik meg. Kicsit olyan ez, mint például a German Marshall Fund, mely a neve ellenére a legkevésbé sem német, hanem amerikai érdekeket képvisel. Vagy ilyen volt a régi rendszerben a Hazafias Népfront, amely csak hazafias és népi nem volt, viszont kiszolgálta a kommunista párt érdekeit.

Nem hiszek azoknak, akik azt mondják, hogy csak ki kell várni az öt évet, és a 2029-es EP-választásokon majd átvesszük a hatalmat mi, szuverenisták, és minden jó lesz.

Erre semmi garancia nincs. Ez az öt év tökéletesen elég a brüsszeli elitnek, hogy teljesen átalakítsák, centralizálják az uniót és megszüntessék a tagállamok szuverenitását. 

Ne huxitot akarjunk, mert az nagy károkkal járna. Ha nincs esély arra, hogy egy össz­európai konvent létrehozzon egy új, Szuverén Államok Szövetségét a jelenlegi, működésképtelen unió helyett, akkor – immáron jobb híján is – kezdeményezzünk tárgyalásokat az unió vezetésével arról, hogy Magyarország külön megállapodást kötne Brüsszellel, amelyben a gazdasági és kereskedelmi együttműködéseket megőrizve minden más ügyben távol tartjuk egymástól magunkat. Jobb immáron a három lépés távolság – ismétlem – ettől az unió­tól, és nem Európától.