Tudják azt, hogy ez év elejétől az Európai Bizottság (EB) életbe léptette a Digital ­Services Actet, vagyis a Digitális szolgáltatásokról szóló törvényt? Ez a törvény elvileg azt a célt szolgálja, hogy a nagy közösségi platformok – Meta (eredeti nevén Facebook), X (eredeti nevén Twitter), TikTok, YouTube, Instagram stb. működését a demokrácia és az emberi jogok érdekében moderálja, ha kell, szabályozza, büntesse.

Ahogyan az Európai Bizottság hivatalosan fogalmaz: „Elsődleges rendeltetése az, hogy megakadályozza az illegális és káros online tevékenységeket és a szándékos álhírterjesztést. A jogszabály biztosítja a felhasználók biztonságát, védi az alapvető jogokat, valamint méltányos és nyitott online platformkörnyezetet hoz létre.” A törvény előnyei közé sorolja a hivatalos szöveg a következőket: „nagyobb védettség a jogellenes tartalmakkal szemben”; „fellépés a jogellenes tartalmakat közreadó szolgáltatókkal szemben”; „nagyobb demokratikus ellenőrzés és felügyelet a rendszerszintű online platformok felett és „kevesebb rendszerszintű kockázat, például a manipuláció és a dezinformáció tekintetében”.

Ráadásul nagyon időszerű is mindez, különösen Mark Zuckerbergnek, a Meta tulajdonosának az amerikai képviselőház jogi bizottságának írt levele után, amelyben bevallja, hogy az amerikai kormány nyomást gyakorolt rá annak érdekében, hogy a Covid-járvány és a vakcinázás ügyében semmilyen kritikai vélemény ne lásson napvilágot. Valamint leírta, hogy az FBI kérésére – világosabban: követelésére – Biden 2020-as elnökjelöltsége idején semmi ne kerüljön ki a nyilvánosságra a fia, Hunter Biden viselt dolgairól az Ukrajnában a Burisma cégtől kapott pénzek kapcsán vagy egyéb magánügyeiben, amelyek negatívan befolyásolták volna Biden esélyeit az elnökválasztáson Donald Trumppal szemben.

Más kérdés, hogy Zuckerberg őszinteségi rohamát hogyan értékeljük és hova tesszük, de mindenesetre valóban nagyon fontos az unióban is egy olyan szabályozás bevezetése, amely az ilyen és ehhez hasonló gigantikus jelentőségű manipulációkat képes lenne megakadályozni.

Igen ám, de mindez csak látszat.

Az Európai Bizottság törvénye korántsem az európai polgárok érdekeit szolgálja, hanem a globalista, liberális világhálózatok érdekeit, az ő világlátásuk, az ő szép új világuk érvényre juttatását, éppen azáltal, hogy az embereket félrevezetik és félretájékoztatják. Másképpen, amikor az EB azt írja, hogy célja a szándékos álhírterjesztés, félretájékoztatás és manipuláció felszámolása,

Ám ami mindezeken túl a leginkább aggasztó: az Európai Bizottság a Digital Services Actben világossá teszi, hogy innentől kezdve a bizottság a nemzetek felett állva hozza meg a döntéseit arról, hogy az egyes online platformok, szolgáltatók, portálok, személyes oldalak stb. meddig tartják be az ő általuk ­kreált szabályokat és elvárásokat, s ők döntenek arról is, hogy mely platformok kapnak büntetést vagy letiltást. Vagyis a bizottság teljhatalmat kap ezen a területen – is –, a tagállamoknak csak annyi joguk marad, hogy jelezzék a bizottságnak, ha valami szabályelleneset észlelnek, illetve hajtsák végre azt, amit a bizottság eldönt a különféle közösségi platformokkal kapcsolatban.

De mivel mindenki tudja, aki egy cseppet is ismeri a WEF-nek (Világgazdasági Fórum) és a Soros-birodalomnak elkötelezett, Ursula von der Leyen által irányított brüsszeli bizottsági elit véleményét, szándékait az unió és Európa működtetésével, a háborúval, a migrációval és más dolgokkal kapcsolatban, az világosan láthatja, hogy ez a törvény nem más,

Igen ám, de itt nem állhatunk meg. Az EB más témákban is szembefordult az európai emberekkel és nemzetekkel.

Sebastian Lukomskit, a CitizenGO egyik vezetőjét idézem, mert nála pontosabban nem tudnám megfogalmazni, mi vár még ránk. (Nem sok jó.)
„Éppen a múlt héten látott napvilágot Von der Leyen legújabb terve az EU Bizottság hatalmának kiterjesztésére. Az általa nemrégiben javasolt uniós költségvetés célja a regionális politika leépítése az egész EU-ban, és a pénzügyek központosítása Brüsszelben.

Az új uniós költségvetéssel Brüsszel át akarja venni az egyes régiókban végrehajtott beruházások ellenőrzését. Korábban az uniós forrásokat a régiókba irányították, és a regio­nális politikusok helyben döntöttek a pénz elköltéséről. Ez biztosította, hogy aki egy régió pénzéről döntött, az ott is élt. Így Önnek és nekem még mindig volt egy kis beleszólásunk abba, hogy mi történik az adóforintjainkkal – uniós finanszírozás formájában – a saját ré­giónkban. Mert te és én leszavazhatjuk a regio­nális politikusokat.

Most azonban brüsszeli bürokratáknak kellene eldönteniük, hogy melyik régió mennyi támogatást kap, és hogy pontosan mire költik a pénzt. Több száz vagy ezer kilométerre ülő köztisztviselők döntsenek egy régió pénzéről! Nekünk, polgároknak többé nem lenne beleszólásunk. Ön és én már azt sem tudnánk, hogy ki az a személy, aki az önök régió­jának pénzéről dönt. És nem tudnánk megválasztani vagy leválasztani ezeket az uniós bürokratákat sem.”

Lehetne folytatni, miként megtettem azt a legutóbbi cikkemben (Lincshangulat Stras­bourgban, Magyar Nemzet, október 14.). Felsoroltam az unió legképtelenebb és az európai polgárokat sújtó intézkedéseit, illetve azok tervezetét: a Green Dealt, amely tönkreteszi az európai mezőgazdaságot és közvetve az ipart is, a készpénz megszüntetésére irányuló szándékot, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) hatalmának totális kiterjesztésének tervét – amelynek az EU nem akar ellenállni –, Európa kevert fajúvá és vallásúvá tételének szándékát (a Kalergi-tervet), a genderideológia minden országra kiterjedő törvényesítését és így tovább.

Mi következik mindebből? Az, hogy az Euró­pai Bizottság – s vele együtt az Európai Parlament, tágabban az unió – az európai népekkel szemben fellépő, Európát romboló intézménnyé vált. Egy intézmény, amelyik immáron önállóvá és függetlenné vált Európától, attól céljaiban elszakadtan működik, követve a globális elit ráerőltetett célkitűzéseit.

Másként fogalmazva: szétváltak egymástól Európa népei és nemzetei, nemzetállamai, illetve az Európai Uniónak nevezett intézményrendszer. A név ma már nem jelent semmit, pontosabban egy fedőnév, amely mögött egészen más tartalom húzódik meg. Kicsit olyan ez, mint például a German Marshall Fund, mely a neve ellenére a legkevésbé sem német, hanem amerikai érdekeket képvisel. Vagy ilyen volt a régi rendszerben a Hazafias Népfront, amely csak hazafias és népi nem volt, viszont kiszolgálta a kommunista párt érdekeit.

Nem hiszek azoknak, akik azt mondják, hogy csak ki kell várni az öt évet, és a 2029-es EP-választásokon majd átvesszük a hatalmat mi, szuverenisták, és minden jó lesz.

Erre semmi garancia nincs. Ez az öt év tökéletesen elég a brüsszeli elitnek, hogy teljesen átalakítsák, centralizálják az uniót és megszüntessék a tagállamok szuverenitását. 

Ne huxitot akarjunk, mert az nagy károkkal járna. Ha nincs esély arra, hogy egy össz­európai konvent létrehozzon egy új, Szuverén Államok Szövetségét a jelenlegi, működésképtelen unió helyett, akkor – immáron jobb híján is – kezdeményezzünk tárgyalásokat az unió vezetésével arról, hogy Magyarország külön megállapodást kötne Brüsszellel, amelyben a gazdasági és kereskedelmi együttműködéseket megőrizve minden más ügyben távol tartjuk egymástól magunkat. Jobb immáron a három lépés távolság – ismétlem – ettől az unió­tól, és nem Európától.