Ami a legmegdöbbentőbb, hogy az elsőfokú „magyar” bíróság helyt adott az olasz multi követelésének. Majd a másodfokú bíróság megváltoztatta ezt a
döbbenetes és felháborító és hazaáruló ítéletet, s ezt most a Kúria helybenhagyta, így az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs.

S akkor lássuk, ki is adta el áron alul a vérplazmát egy multicégnek valójában? Mert a Kúria mostani ítéletéből erre vonatkozóan is találunk adatokat,
bizonyítékokat mindenre. Vagyis arra, amit eddig is tudtunk és mondtunk, de most itt egy bírósági ítélet, ami állításainkat alátámasztja.

Az első lépés, a kiindulópont: A „gyűjtött teljes vérből előállított friss fagyasztott plazma (FFP)” értékesítése 2017-ig úgy történt, hogy még 2010 előtt bement az OVSZ-be az illetékes elvtárs – esetünkben az 1956-os forradalmat napjainkig kitartóan ellenforradalomnak gyalázó személy – és közölte, ki és mennyiért fogja ezentúl megvenni a plazmát, vagy hogy használjuk a lumpenproli körökben közkedvelt megfogalmazást: a „magyarok vérét”. Ez volt, így nézett ki akkoriban a közbeszerzés meg a tender. Így kapta meg a Kedrion nevű olasz multi a „magyarok vérét”, s vitte hosszú-hosszú éveken át – na de mennyiért?

A Kúria mostani, jogerős ítéletének indoklásában egyebek mellett ezt olvashatjuk:

„2. A perbeli szerződés 2. számú melléklete alapján a 2011. január 1-től 2011. december 31-ig terjedő teljesítési időszak alatt átadott FFP ellentételezésére 16 300 forint/kg volt a térítési díj. A felek a szerződést 2012. és 2013. években három alkalommal módosították, minden alkalommal felemelve a térítési díjat. A legutolsó (3. számú) módosítás szerint a felperes (Kedrion) vállalta, hogy az alperes által a 2014. január 1-től 2014. december 31-ig terjedő teljesítési időszak alatt átadott FFP ellenértékeként 18 300 forint/kg térítési díjat fizet.

3. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) által az alperes 2008–2012. évek közötti gazdálkodásáról készített »Ellenőrzési Jelentés« szerint a szerződésben kikötött térítési díj a vér- és vérkészítmény ellátás egyes szakmai követelményeiről, valamint a vér- és vérkészítmények térítési rendjének átmeneti szabályairól szóló 12/1992. (VI. 26.) NM rendelet 2. § (3) bekezdését megsértve, a jogszabálynál meghatározottnál 57–74 százalékkal alacsonyabb volt. A felek 2014. szeptember 17-i egyeztetéséről felvett jegyzőkönyv szerint az alperes tájékoztatta a felperest a KEHI-jelentés megállapításairól, amire tekintettel indokoltnak tartotta a perbeli szerződés visszamenőleges felülvizsgálatát, továbbá bejelentette igényét a jogszabályba ütköző, ezért érvénytelen szerződéses díj és a jogszabályban meghatározott térítési díj különbözetére. […]”

Tudom, tudom, kissé bonyolult ez a jogi szöveg, de azért annyi egészen biztosan érthető belőle, hogy a Kehi megállapítása szerint 2008 és 2012 között a
Kedrion 57–74 százalékkal olcsóbban vitte a „magyarok vérét”, mint amennyiért törvényesen vihette volna. 57–74 százalékkal (!). 

S ha már belevágtunk ebbe a cikkbe, hangsúlyozom, még egyszer és utoljára, akkor legyünk egészen pontosak. Tehát a Kehi-jelentés megállapítása szerint 2008 és 2012 között törvénytelenül 57–74 százalékkal olcsóbban vitte a plazmát az olasz Kedrion multicég, Élő Anita és Sebián-Petrovszki nagy örömére. Ez az általános megállapítás, de most részletezzük kicsit.

2010-ben, a teljes évre vonatkozóan a Kedrion-Human BioPlazma Kft. 15 700 forint/kg áron vitte az FFP-t az OVSZ-től. Ekkor az NBP magazin úgynevezett „piaci ára” (amire Élő aztán oly hevesen hivatkozott, amikor a feleségemet kellett rágalmazni) 79,5–87,2 EUR/kg volt. Akkor az euró 275 forint volt, vagyis az a bizonyos (amúgy nem létező) „piaci ár” 21 863 és 23 980 forint/kg között mozgott (volna). A különbség tehát hét–kilenc ezer forint között mozog kilogrammonként.

2011-ben 16 300 forint/kg áron vitte a Kedrion a plazmát. Ekkor az NBP magazin ár ugyanannyi volt, mint az előző évben, az euró árfolyama 279 forint volt, vagyis a „piaci ár” 24 329 forinton tetőzött, a különbség nyolcezer forint.

2012-ben 16 950 forint/kg áron vitte a plazmát a Kedrion, az NBP-ár ekkor 87,2–92,3 euró/kg között mozgott, vagyis az akkori 289 forintos euróárfolyam mellett 26 675 forint/kg volt a „piaci ár”, a különbség közel tízezer forint kilogrammonként.

2013-ban a Kedrion 17 800 forint/kg áron viszi a plazmát, az NBP-ár ekkor 97,5 euró/kg áron tetőzik, az euró árfolyama 297 forint, vagyis a „piaci ár” 28 958 forinton áll meg, a különbség 11 158 forint.

2014-ben 18 300 forint/kg áron viszi az olasz multi a plazmát, az NBP-ár ekkor ugyanúgy 97,5 euró/kg áron tetőzik, az euró árfolyama 309 forint, vagyis a „piaci ár” 30 128 forint/kg-on tetőzik, a különbség így 11 828 forint.

2015-ben marad a 18 300 forint/kg ár, viszont az NBP-ár ekkor már 107,7 euró/kilogrammon tetőzik, az euró árfolyama 301 forint, így a „piaci ár” 33 387 Ft/kg, a különbség 15 087 forint!

2016-ban sincs változás, az olasz multi ekkor is 18 300 forint/kg áron viszi a magyar plazmát, miközben az NBP-ár ekkor már 109,8 euró/kg-on tetőzik és az euró árfolyama 311 forint, így a „piaci ár” immáron 34 148 forint, a különbség pedig 15 848 forint!

2017-ben egészen szeptember végéig még mindig 18 300 forint/kg áron viszi a plazmát az olasz multi, miközben az NBP-ár ekkor 118 euró/kg-on tetőzik, 

Így nézett ki tehát a magyar vérplazma eladása akkor, amikor Élő Anita, Sebián-Petrovszki meg az összes többi gazember szerint minden rendben volt. Majd jött az OVSZz új vezetése, és fennállása óta először az OVSZ tendert írt ki a „gyűjtött teljes vérből előállított friss fagyasztott plazma (FFP)” értékesítésére. S láss csodát, a tenderen győztes Vascular Plazma Kft. már 2017 októberétől ötezer forint/kilogrammal magasabb áron vásárolta meg a magyar vérplazmát.

S még egy „apróság”: egészen addig a magyar vérplazmát megvásároló olasz multinak semmiféle kötelezettsége nem volt Magyarországgal szemben. Míg a tender kiírása után a tender győztese köteles minden plazmaalapú gyógyszerkészítménnyel kielégíteni a magyar igényeket s csak ezután viheti ki piacra a többi készítményét.

S még egyszer térjünk vissza arra a bizonyos „piaci árra”, amelyet a plazmacégek érdekvédelmi szövetségének folyóirata, az a bizonyos NBP magazin állapít meg, méghozzá mindig az előző év vételi adataiból kiszámolva az előző év átlagértékét, átlagárát. Vagyis ez egy utólagosan kalkulált ár, amely mindig az előző évre vonatkozik. Nem „piaci ár”, ugyanis a piaci ár az, amennyiért hajlandók megvenni a plazmát a cégek. Ehhez azonban ki kell írni a tendert, s a legmagasabb ajánlatot tevő cég viheti az FFP-t. És ki írta ki először a tendert a magyar vérplazmára? Igen, eltalálták, 2017-ben az OVSZ vezetése kiírja a tendert, és ítéli oda a plazmát a legmagasabb árajánlatot tévő cégnek.

Ám miközben kijelenthetjük, hogy nem létezik az a fajta piaci ár, amire Élő Anita hivatkozott, hogy hazudozhasson és megrágalmazhassa a feleségemet, azt leszögezhetjük, hogy ezzel szemben létezik egy hatósági ár, ami nagyjából egyharmada annak az amúgy nem létező „piaci árnak”. Nos, a Kedrion nevű olasz multi még ezt az egyharmadnyi hatósági árat sem fizette meg a magyar vérplazmáért, de ez senkit sem érdekelt hosszú éveken át a mai rágalmazó és hazudozó gazemberek közül. Ami persze érthető, hiszen akkor nem a feleségem vezette az OVSZ-t.

S csak hogy világos legyen: a 2017-es tenderkiírás után azonnal ötezer forinttal magasabb áron kelt el a magyar vérplazma kg-onként, s a Kedrion által fizetett 2017. szeptemberi 18 300 forint helyett ma a Vascular Venture Kft. 57 054 forint/kg áron vásárolja meg a plazmát. Háromszor annyiért, mint a Kedrion 2017-ben. S mivel – mint az imént írtam – az NBP úgynevezett „piaci ára” mindig az előző évre vonatkozik, így nincs még 2024-es adat erről, van viszont 2023-as. Ez pedig 159 euró/kg, ami az MNB 2023-as átlag euró árfolyamával, vagyis 381,95 forint/euróval számolva 60 730 forint. 

Amióta a feleségem vezeti az OVSZ-t, tenderen dől el, ki veheti meg a plazmát, és mindig a legmagasabb árat ajánló pályázó győz. Amióta a feleségem vezeti az OVSZ-t, megháromszorozta az OVSZ, vagyis a magyar állam bevételeit. Amióta a feleségem vezeti az OVSZ-t, minden plazmaalapú gyógyszer rendelkezésünkre áll.

És kit rágalmaznak, kiről hazudoznak évek óta ezek a rohadék gazemberek? A feleségemet. Miért? 

Ennyit erről. Ennyit erről a mocskos aljasságról, ennyit ezekről a mocskos, aljas gazemberekről.

Amúgy pedig tessék nyugodtan böngészgetni az adatokat. Bár tudom, van az a társadalmi réteg, amelynek teljesen mindegy, mik a tények. Azok viszont tehetnek egy szívességet.

(Vége)